A sok verekedés, veszekedés, sírás-rívás között mégiscsak felcsillan a remény, hogy ők valójában testvérek, és szeretik egymást.
Köszönöm Anettának, hogy eszembe juttatta azt, ami minap történt.
Este volt már, mindketten pizsamában ültek a kanapén. Emma egy újságot olvasott, félig hangosan, csak úgy magának.
Öcsike pedig hozzákucorodott, magukra húzta a takarót, és a fejét Emma vállára hajtotta. Úgy hallgatta, ahogy a nővére mesél neki.
Sok sok percig tartott, gyönyörű volt, könnyes szemmel néztem őket.
Hát mégiscsak jó, hogy ők vannak egymásnak...