Helyzetjelentés

Ivánt nagyon felzaklatta ez az üvegtörés, éjjel fel-felsírt, és reggel is negyed órás zokogógörcs tört rá, mikor az apja rászólt valami teljesen banális ügyből kifolyólag. Hosszú ideig hüppögött még belémbújva.
Arra tudok csak tippelni, hogy a bébiszitter nagyon megijedhetett, és ezzel sokkolta a gyereket.

Aztán voltam masszőrnél, kiderült, hogy a bal lapockám alatt begyulladt az egyik ideg, ezért fáj a karom lapockától a kisujjamig (szó szerint). Aszonta pihentessem. Én meg elképzelem, hogy nem használom a bal karomat egy hétig mondjuk. Öööö... Nem, elképzelni sem tudom...

Aztán voltam angolon, és bár minimális időm volt csak tanulni, meglepően jó dogát írtam a rendhagyó igékből.
Végig nagyon dícsérve voltam, és ez már olyan régen fordult elő (mármint hogy a "külvilágból" pozitív visszajelzés jön), hogy csak úgy repkedtem a gyönyörűségtől.

Most annyira el tudnám képzelni, hogy még egész este magamban legyek, iszogassam a kis teámat, megfőzzem a levest, olvasgassak, és lefeküdjek jó korán.
Ehhelyett a ma estét is egyedül húzom le, mert Jura természetesen későig dolgozik. Jó ha tízre hazaér, ahogy ez az elmúlt hetekben már általánossá vált.