A pincébe valahol óránkét egy vödör víz szivárog be valahol. Éjjel egykor álltunk a vártán Jurával, és fáradhatatlanul mentettük ami menthető. Most az előbb is tíz vödör vizet hordtunk fel. Beláttuk hogy ez már nem megy papucsban, otthonkában, gumicsizma, gumikesztyű,
Most vehetjük a nyakunkba a várost egy olyan szivattyúért, ami megkímél minket a hajolgatástól. (Arról nem is beszélve, hogy ha itthon maradok a két gyerekkel, nem lesz időm órákat a pinyóban tölteni vízlapátolással.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése