Jura ma megírta az utolsó vizsgáját is. Hurrá!
Na ezt meg is ünnepeltük egy Halász Judit koncerten a Millenárison.
Emma nem egyszerűen nyomta... Még el sem kezdődött a koncert, már elrohant. Jura utána. Keresztül-kasul beloholták az egész helyet. Hihetetlen helyekről szedte elő Jura.
Aztán cseréltünk, Jura leült Ivánhoz, én meg mentem Emma után. Akkor már kicsit el volt veszve, de nem volt különösebben megijedve. A színpad előtt csíptem el. Mint a kis csík kígyózott a gyerekek és a felnőttek lábai között. Alig győztem követni a kis szőke fejét.
A színpad előtt volt egy viszonylag nagy rész, szőnyegekkel leterítve, ott ültek a felnőttek, ölükben a nyugodt gyerekeikkel. Én négykézláb kúsztam Emma uán. Kicsit ült az ölemben, pár számot ült a nyakaban, míg én térdeltem - hogy lásson. Aztán megint elmászkált. Már mindenki tudta ott elöl, hogy azt a szemüveges szőke kislányt melyik enyhén zilált anyukának kell visszaadni. Az apukák láncot alkotva adogatták nekem vissza állandóan.
Amikor végül megelégeltem a dolgot Emma már nagyon fáradt volt. És nagyon hisztis...
El is jöttünk a vége előtt kicsivel.
Aztán ahogy a kocsi felé sétáltunk Emma esett egy iszonyú nagyot, pont arccal előre. Rettenetesen sírt, tátotta a száját hogy ott pusziljam meg, mert a fogát ütötte meg.
Akkor egy egészen furcsa élményben volt részem. A földön térdeltem nyakamban a zokogó gyerekkel, és ott jött szemben két rosszarcúnak nevezhető kigyúrt fickó. Láthatták az egész esetet, mert az egyik egészen ellágyult arccal nézett Emmára, és ezt dünnyöte: "Szegény kicsikém!". Tisztára mint abban a Milli reklámban.
A kocsiban Emma végig azt mondogatta, hogy nagyon beütötte a fogát. Itthon megnéztem, és tényleg, kitört egy kis darab a első metszőjéből, így már végképp teljesen csámpás a fogsora, még szerencse hogy leváltja ezt a szériát.
Mindent összevetve remekül szórakoztunk, a koncertet nagyon élveztük, Halász Judit meg egyenesen elképesztő...