Hajnali fél háromkor arra ébredtem hogy csörög a telefonom az előszobában. Először nagyon morcos voltam, de mikor meghallottam hogy anyué is csörögni kezd az enyém után, azonnal kiröppent az álom a szememből.
Ha hajnalban mindkettőnk telefonja csörög, akkor nincs túl sok valószínüsége annak hogy most akarja bejelenteni valaki hogy megnyerte a lottó ötöst... Ezek nem szoktak jó hírek lenni.
Szerencsére a legkisebb rossz volt, öcsém telefonált hogy betört a jobb szélső ablak a kocsin (valszleg a hidegtől roppant össze), és a városban nem tudja hova tenni a kocsit, szóval úton van ki hozzánk, egy óra múlva megérkezik. Szegény, nem irigyeltem, minusz ezerben ablak nélkül, kibumlizni a halál fityójára... Brrrr... Meg is érkezett szegény átfagyott ember.
A történet vége még szerencsésebb, reggel levakartuk a havat a kocsiról, és elindult szélvédőshöz. Délre kész is lett. Olcsón, gyorsan, naggggyon korrektül. Köszi Gima kft!

Egyébiránt a mai nap igazi klassz punnyadós szombat. Délután valami csoda folytán egyszerre aludt a két gyerek és a mama. Fent az emeleten.
Mi Jurával szinte kéjes örömmel lazsáltunk lent a nappaliban.
Este sütit sütöttünk, Iván és mama alszik, Emma pedig itt hencsereg velünk a nappaliban, és nagyon boldog (ám cseppet sem álmos) gyerek benyomását kelti...
A napot egy hatalmas adag lila hagymás zsíros kenyérrel fogjuk megkoronázni nemsokára...