Hogyaszongya nevezett Pannon Szétesem aszonta nekem a nevetséges 3600 ft-os készülékvásárlási szándékomra, hogy én annyira jófej vagyok, meg olyan sokat telefonálok, hogy ők bezony megreszkírozzák hogy adnak nekem tökingyen meg bérmentve egy 50.000 ft-os készüléket a csóró kis háromezres helyett inkább.
Mer én ilyen kis szimpi vagyok nekik.
Kicsit kérettem magam, merhát ugye mégsem úgy van az. Hiszem én kifejezetten nem akarok kamerát, meg rádiót, meg házimozit, meg közvetlen kapcsolatot a NASA-val, én csak (tudom elavult) telefonálni szeretnék, meg néha sms-t írni/fogadni.
Végül beadtam a derekam hosszas vívódás után, aláírtam egy két éves hűségnyilatkozatot, miben természetesen szerveimet, életemet és véremet a Pannon Szétesem cégért, a logójukat a homlokomra és a faromra tetováltatom ésatöbbi szokásos apróbetű. Ez végülis nem gáz, tíz éve nemcsakhogy szolgáltatót, de számot sem cseréltem. Na. Én már csak ilyen kis hűséges típus vagyok.

Nade mindezen előjátékok után Jura tegnap hazahozta nekem az új kis jövevényt. Én előre morogtam hogy mijafrancnak nekem ez a flanc, majd jól óvhatom széltől, naptól, gyerekektől.
Hát nemmondom, cuki kis telóka. Van rajta médiakártya, juj de izgi.
Aztán ma reggel volt is időm kipróbálni.
Az én méregdrága csilivili cukipofa kis telókámmal olyan beszélni, mintha a fejemet egy nagy pléhvödörbe dugnám, és onna ordibálnék Tihanyba. Merthogy visszhangzik, de rettenetesen, meg ráadásul a saját hangomat hangszíncsúszkálással hallom.
Felhívtam nevezett P. Sz. céget, ahol egy nagyon kedves fiatalember aszonta hát bezony megesik az ilyesmi ezekkel az okos kis készülékekkel. Ezek már annyira igyekeznek a gazdijuk kedvére tenni, hogy néha túlhangosítjál magukat. Egyem a kis lölkit...
Egy hasznom származik csak az egészből. Ilyen körülmények között nem lesz kedvem órákat fecsegni a barátnőimmel....