London

Tudtam én, hogy jó lesz, kellett ez nekem, mint egy falat kenyér.
Hétfőn hajnalban indultunk (szó szerint, 4-re kellett kiérni a reptérre), és minden simán ment. Kora reggel érkeztünk Lutonba, de bőven délelőtt volt, mire Marika nénihez értünk. Egész nap csavarogtunk.

Kedden különprogram volt, én shoppingoltam az Oxford Streeten, Jura az irodában ápolta a kapcsolatait (neem, neem röhögcsélt és trécselt az angol kollegákkal, én tudom, hogy KOMOLY munka folyt aznap). Na jó, együtt ebédeltünk, és én közben rásóztam az addigra megszerzett iszonyú nehéz zacsikat.
Lappa főleg neked üzenem, Londonban SEM lehet olyan ovis pamutgatyát kapni fiúnak, ami vékony, jó áron van, kultúráltan néz ki és jó minőségű. Valamiért csak belül bolyhos van, amibe belefőnek a kis tökeik az ovis harminc fokban. (Illetve mégiscsak találtam, teljesen véletlenül másnap Brightonban egy Boots-ban, ahova terhesvitaminért ugrottunk be.)

Szerdán volt a hét csúcspontja, levonatoztunk Brightonba, és megtudtam, milyen is az igazi tenger. Külön jót tett az élménynek, hogy végetért a szezon, alig-alig volt ember, a turistadarálókat már szinte mind lebontották. Ragyogó napsütés volt, igaz hideg, és fújt a szél. A tenger vadul hullámzott, cseppet sem volt barátságos. Lenyűgöző volt, vad, zabolátlan. Erről a tengerről elhiszem, hogy a haragos Posseidon tengere. Nem egy türkiz képeslapdekoráció, hanem élet-halál ura.
A Brighton Pier-en hosszasan heverésztünk a nyugágyakon, élveztük a sós levegőt, a sirályok rikoltozását, a napsütést.

Csütörtökön végre sor került egy olyan programra, amire hat éve vágyom, amióta csak első alkalommal voltam Londonban. Elmentünk a Baker street 221/b-be, a Sherlock Holmes múzeumba. Sokkal-sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Ennek a programnak is igen jót tett, hogy lement a nyári dühöngés. Hosszasan, percekig teljesen egyedül voltunk az egész házban (illetve még valakik voltak ott, de csak a lépcsőn futottunk össze), alaposan megvizsgáltunk mindent. Jura szerint, aki saját bevallása szerint nem egy nagy S.H. rajongó (én is csak közepes), bárki számára izgalmas lehet, hiszen egy teljesen élethű Viktória korabeli ház, megfelelő berendezéssel. Külön pont, hogy mivel Holmes nem volt létező személy, ezért személyes tárgyai sem lehettek. Így aztán simán bele lehetett ülni a karosszékébe a sapkájában. A kandallóban igazi tűz lobogott, az asztalokon igazi gyertyák égtek.
A Baker street után a Tate Modern következett, de a turbinatérben csak jövő héttől lesz megtekinthető a következő mű, most még csak szerelik, és el is van kerítve. Basszus, főleg ezért mentünk. A modern művészet általam látott kicsiny szegmenséről lesujtó véleményem van, nem is részletezném...

Pénteken egy laza kis csavargás Camdem Marketen. Egyszer érdekes, de nekem speciel a Portobello sokkal jobban bejött, bár korántsem volt teljes fényében, mikor legutóbb ott voltunk.
Pirítós tartót akartunk beszerezni, de az nem volt, volt viszont jó sok kínai árus, és ettünk egy brutálisan finom mexikói kaját.
Még egy kis mászkálás a városban, és spuri haza.

Szombat hajnalban indult is haza a gépünk.
Még nagyon sokat tudnék írni arról, hogy miért is szeretem jobban Londont, mint Budapestet (túl azon, hogy valami furcsa oknál fogva inkább érzem otthonomnak, mint a várost, ahol felnőttem), hogy mi minden különbséget látok én a két világ között, de akkor egész éjjel itt ülnék és pötyögnék.

Milos a nagy sétákat végigszunyálta, a buszutakat pedig végigméltatlankodta. Valóban erősíti a csontjait, határozottan erősödtek a mozgolódásai.