20. hét - félidő

Milos 300 gramm körül van, úgy 30 centi. Erős gyerek, kezd kialakulni a napi ritmusa. Napközben csak akkor mocorog, ha valami kényelmetlenség éri (ez azért elég gyakori), görnyedten ülök, ráfeszül a hasamra A Nagy Ellenség: a biztonsági öv, vagy valamelyik tesója fejhangon visít a hasamhoz bújva.
Este, ha lefekszem, kezdődik a nagy hókamóka, akár egy órán keresztül is bulizik. Már látványosan kidudorodik néha a hasam az akciói nyomán. Felfedezte a hólyagomat, szerinte remek móka rugdosni (szerintem nem akkora móka).
Éjjel hagy aludni, és reggel is csak sokkal később ébred fel, mint én (Isten tartsa meg jó szokásában ezt a gyereket).
Komoly meggyőződésem, hogy ő is egy tökéletes gyerek, akár csak a tesói. De az is lehet, hogy simán az anyai vakszerelem mondatja ezt velem.
Kerek a világ így, hogy bennem lakik, és továbbra is csak azt tudom mondani, minden nehézségek ellenére, hogy áldott állapot ez, és nagyon élvezem.
Imádom a mozgolódásait, szívem szerint a hasamat fognám naphosszat.

Én híztam 5 kg-t, kicsit aggódom, hogy ha megyünk szülni, ne találkozzunk grínpíszesekkel, még a végén mindenáron vissza akarnának tuszkolni a tengerbe...
A hányás szinte rendszeres reggeli program továbbra is, hát evvan.
Méhszáj kicsit megrövidült, de zárt, minden egyéb leletem több mint tökéletes.