Rémdráma.
A nappaliban játszottunk, mikor Iván fulldokolva szaladt hozzám. Szájában semmi. Fejre fordítottam, köhögött, fulldoklott, egyszercsak nyelt egyet és akkor meg böfögni, öklendezni kezdett. Pánikban hívtam a védőnőt, aki megadta a doktornő számát, felhívtam, mondta hogy azonnal jön. Közben próbáltam itatni, de nem fogadta el. Hívtam Jurát, nagylevegő, nehogy belezokogjak a telefonba, aztán mondtam mi van. Nem tud hazajönni. Ha tudna is túl sok ido mire hazaér. Felhívtam Árpit, aki épp a szomszéd faluban végzett. Egyszerre értek ide a doktornővel. Addigra Öcsike ivott teát, de még mindig böfögött, öklendezett. Doki néni megvizsgálta, ő nem talált semmit, de írt beutalót röntgenre kórházba. Addigra már kicsit megnyugodtak a kedélyek. Gyerekeket felöltöztettük, elindultunk Vácra a kórházba, Árpi lent maradt Emmával hógolyózni, én meg felmentem Ivánnal a gyerekosztályra. Megvizsgálták, semmi, irány a röntgen.
Anyuka mit evett a gyerek?
Nem tudom!
Próbálták leplezni a rosszallásukat. Fáradt voltam tiltakozni, hogy nem, nincsenek elöl apró tárgyak. Vagyishát vannak, de Öcsi nyáron egy kis kikapirgált fugától fulladt meg majdnem. Röntgen, millió ember.
Anyuka ma már nem tudjuk vállalni, majd holnap.
Ne vicceljen, lenyelt valamit a gyerek.
Akkor menjenek a gyerekosztályra.
Onnan jövük, ők küldtek.
JA? Akkor jó. Hívja fel apukát, mert lógatni kell a gyereket a röntgenben.
Felhívtam Árpit, mondtam apuka lett, nem magyarázkodtam. Vigyorgott. Hozta Emmát is, aki kipirult a hidegtől, jókedvű.
Na apuka, akkor most fogja a gyerek vállát, anyuka a popsiját, nyomják a képernyőre.
Gyerek visít egyszál pelenkában, húzzuk, nyomjuk, toljuk.
Így ketyeg az óra, tikk-takk jár... (énekeljük Árpival)
Ez az! Ne engedjék elmozdulni!
Kész, nézzük a képet.
Emma segít, szót fogad, jófej nagyon.
Na csináljunk egy másik képet.
Gyerek húz-von, odanyom.
Így ketyeg az óra... Iván fáradtan elmosolyodik.
Kész.
Nincs semmi, legalábbis amit mutatna a röntgen.
Árpi és Emmma lemegy a kocsihoz, én mi Ivánnal vissza a gyerekosztályra. Nincs semmi, klassz, figyeljük a kakit pár napig, kapunk zárót. Viszonlátás!
Csatlakozunk Árpiékhoz, akik a Bambit hallgatják a kocsiban.
Fáradt vagyok, a gyerekek csendben vannak, nekem sincs kedvem beszélgetni.
Este pancsi, gyors fekvés, beájulok az ágyba.
Mély kút. Nincs álom, nincs pihenés.

Boldog névnapot Emma!