Ez a nap azért emlékezetes, mert amaz másik (mostanság nem ünnepelend?) ünnepen kívül ma van a második házassági évfordulónk. A gyerekek mintha csak érezték volna a nap jelent?ségét, egész nap álomi jók voltak. Már kezdtem az ufókra gyanakodni, mikoris este azért kialakult egy kisebb csetepaté. Semmi komoly, csak egy kis fáradtságból adódó hiszti.
Anyu és Jura a fürdetés végére értek csak haza.
Ez arra volt jó hogy meger?södött a korábbi gyanúm, miszerint minden sokkal gördülékenyebben zajlik hogyha nem is várom hogy egyszercsak betoppan a segítség. Hogy Jura kivételesen korán (értsd f8 el?tt) ér haza a munkahelyér?l? Kac-kac. Hogy anyu rögtön az utolsó órája után indul? Bruhaha.
Nem, nem. Mesék nem léteznek. Kin?ttem a menzás tejbegrízb?l.