Remek délelőtt van mögöttünk, kint voltunk a kertben faleveleket söpörni. Emma és Iván rengeteget segítettek, leginkább szétrugdosni a halmokat.
Egyre többet gondolok arra hogy Emmának most már lehetnek olyan élményei, amikre emlékszik majd később is. Vajon milyen emlékek maradnak meg benne ebből az id?szakból?
Talán az hogy kacagva szalad át egy nagy halom rozsdaszínű falevélen? Talán ahogy szájtátva áll a ferdén betűző, fáradt napsütésben, csodálva a gyenge széltől lehulló leveleket? Talán az hogy Öcsike elcsúszott a kádban, és nagyon sírt? Talán a közös esti fürdés apával és anyával? Talán a közös teafőzések, az öröm ahogy ügyesen kipiszkálja a teafiltert a papírjából? Vagy talán az hogy eltorzult arccal ordítok rá valami hülyeség miatt, és nem is érti hogy miért?
Az én első emlékem hogy alig egy évesen szaladok anyám elől a kertben, aki késsel kerget, és arra gondolok hogy ha elérek a körtefához, akkor felmászom rá, és akkor nem ér utol. Nem rossz emlék, teljesen érzelemmentes. Nem féltem, hisz tudtam hogy anyám sosem bántana (mint ahogy nem is tette soha), inkább csak játék volt ez.
De azért én mégis inkább azt szeretném ha Emmában inkább az igazán jó emlékek maradnának meg...