Odaértünk szépen időben. Budai Gyerekkórház. Klassz új épület, kedves emberek. Talán már nem is Magyarországon vagyunk? Időben fogadott minket egy kedves doktor néni. Mi a fene? De aztán magyarul beszélt, és kérték a gyerek TAJ kártyáját, így aztán be kellett látnunk, ez mégiscsak Magyarország.
Öcsike már eleve sejtette, hogy nem lesz jó vége ennek a dolognak, amint leraktam a vizsgálóra sírni kezdett. Pedig igazán kedvesek voltak vele.
Aztán doktor néni mégiscsak belopta magát a kegyeibe. Végül abban maradtunk hogy vért kell venni allergia vizsgálat céljából.
Szegény kisfiamnak meg csak visított mint a szopós malac. Ügyesek voltak, türelmesek, sikerült a dolog. Kicsi Iván sírt keservesen, de hagyta magát, nem kapálózott, nem forgolódott.
Aztán meg kicsit sértődötten, de egyre vidulva handabandázott a doktor néninek.
Túl vagyunk rajta, 3 hét múlva eredmény.
Holnap homeós dokihoz megyünk.