A mai napot leginkább egy totális armageddonhoz lehetne hasonlítani. Valószínüleg az is, a két gyerek kamikáze aszteroidaként rohan a szülői bolygóba. Rekordot döntöttek elviselhetetlenségben, a komplett Btk. teljes bűnlajstroma megfogalmazódott már bennem velük kapcsolatban.
Legnagyobb sajnálatunkra muszáj volt elmennünk a Praktikerbe, amit ott műveltek, az leírhatatlan. Főleg Emma, bevetette a teljes vinnyogás és nyavajgás fegyvertárát, sem szép szó, sem könyörgés, sem a testi fenyítés kilátásba helyezése nem zökkentette ki. Talán egy alapos fenekelés sem segített volna, igaz ahhoz nyilvánosan nem fűlött a fogam, mire olyan helyre értünk, ahol nem volt tanú, már elment a kedvem az egésztől.
Most sikoltozva rohangálnak fel s alá a házban, és az sem állítja meg őket, hogy néha eszméletlen nagyokat esnek.
Az idegeink rongyos cafatokban lógnak, mostanra már csak a túlélésre játszunk.
Komoly segítség a bajban egy üveg Fehérburgundi a Weninger pincészetből...
2007/11/02
2007/11/01
Gyönyörű nagyfiam vasárnap lesz három éves. Hogy a fenébe történhetett ez?
Szerencsére sokat nem kellett gondolkodnom, hogy milyen lesz a tortája, mert eléggé egyértelmű, hogy vonatos.
Ma döbbentem rá, hogy basszameg, elfelejtettem megrendelni. A fóti Ambrózia cukiban tört rám a felismerés, amikor sütit vettem az esti nasira.
Vidéken az a jó, hogy ott még létezik ember-ember kontakt. Így mikor azt rebegtem, hogy tudnának-e vasárnapra formatortát csinálni, a csajnak szeme sem rebbent (és bár egyébként egy héttel előre kell rendelni), azt válaszolta, hogy természetesen, megoldják.
A füzetkében láttam vonatos tortát, de nem győzött meg.
Ha már pofátlan vagyok, legyek nagyon az, meg is kérdeztem, hogy csak ilyen vonatos tortájuk van-e.
A nő mindenttudó arccal rámnézett, és cinkos mosollyal rákérdezett a tutira:
- Thomas-os kellene?
Igen. Én is csak egy átlagos hajszolt anyuka vagyok, aki három nappal a fia születésnapja előtt próbál formatortát kunyizni a cukiban, hát mi mást is kérhetne az ilyen magamfajta? Csakis Thomas-ost.
Szerencsére sokat nem kellett gondolkodnom, hogy milyen lesz a tortája, mert eléggé egyértelmű, hogy vonatos.
Ma döbbentem rá, hogy basszameg, elfelejtettem megrendelni. A fóti Ambrózia cukiban tört rám a felismerés, amikor sütit vettem az esti nasira.
Vidéken az a jó, hogy ott még létezik ember-ember kontakt. Így mikor azt rebegtem, hogy tudnának-e vasárnapra formatortát csinálni, a csajnak szeme sem rebbent (és bár egyébként egy héttel előre kell rendelni), azt válaszolta, hogy természetesen, megoldják.
A füzetkében láttam vonatos tortát, de nem győzött meg.
Ha már pofátlan vagyok, legyek nagyon az, meg is kérdeztem, hogy csak ilyen vonatos tortájuk van-e.
A nő mindenttudó arccal rámnézett, és cinkos mosollyal rákérdezett a tutira:
- Thomas-os kellene?
Igen. Én is csak egy átlagos hajszolt anyuka vagyok, aki három nappal a fia születésnapja előtt próbál formatortát kunyizni a cukiban, hát mi mást is kérhetne az ilyen magamfajta? Csakis Thomas-ost.
2007/10/31
Rókafogta csuka
A betegség kruppal indul, amire a végső gyógymód a rectodelt kúp. Az viszont legyengíti az immunrendszert, olyannyira, hogy előtör a betegség torokgyulladás formájában.
A torokgyulladásra adott szerek (mégcsak nem is gyógyszerek) erősítik a kruppot. A krupp megoldása a rectodelt kúp, ami viszont... stb stb örök körforgásban...
Választhatok, hogy mitől fuldoklik a gyerekem krupptól-e, avagy torokgyulladástól.
A köhögést hallgatni maga a téboly, főleg ha az napokig tart, éjjel-nappal, de leginkább éjjel persze, mert az alvás amúgy is úri huncutság egy anyának, de csak szimplán nem aludni azért vérgáz, sokkal inkább a köhögő, öklendező gyereket tartani, az nagyobb buli.
Már gyerekkoromban is írtóztam a köhögő emberektől. Olyan gerinctájékot kaparó, menekülési kényszert gerjesztő rossz érzésem volt mindig, ha valaki köhögött a közelemben.
Meglehet tán előző életeim egyikében hóhér voltam, és embereket akasztottam élvezettel napszám. Mással nem tudom magyarázni, mert ez már karmikus rendeznivaló, mi másért született volna kruppos vagy állandóan torokgyulladásos gyerekem?!
A betegség kruppal indul, amire a végső gyógymód a rectodelt kúp. Az viszont legyengíti az immunrendszert, olyannyira, hogy előtör a betegség torokgyulladás formájában.
A torokgyulladásra adott szerek (mégcsak nem is gyógyszerek) erősítik a kruppot. A krupp megoldása a rectodelt kúp, ami viszont... stb stb örök körforgásban...
Választhatok, hogy mitől fuldoklik a gyerekem krupptól-e, avagy torokgyulladástól.
A köhögést hallgatni maga a téboly, főleg ha az napokig tart, éjjel-nappal, de leginkább éjjel persze, mert az alvás amúgy is úri huncutság egy anyának, de csak szimplán nem aludni azért vérgáz, sokkal inkább a köhögő, öklendező gyereket tartani, az nagyobb buli.
Már gyerekkoromban is írtóztam a köhögő emberektől. Olyan gerinctájékot kaparó, menekülési kényszert gerjesztő rossz érzésem volt mindig, ha valaki köhögött a közelemben.
Meglehet tán előző életeim egyikében hóhér voltam, és embereket akasztottam élvezettel napszám. Mással nem tudom magyarázni, mert ez már karmikus rendeznivaló, mi másért született volna kruppos vagy állandóan torokgyulladásos gyerekem?!
Macerásabb kipakolni a nappalit, mint azt gondoltam volna.
Kiestem a rutinból, eddig évente legalább egyszer költöztünk. Jobbára terhes voltam, és/vagy csecsemővel kellett az egészet levezényelni.
Hiábam elkényelmesedtem.
Millió könyv, cd, dvd, tonnányi gyerekjáték, és ha ez mind nem lenne elég, akkor ott az a megszámlálhatatlan mennyiségű kicsi szajré. Azok az a kis apró micsodák, amik csak úgy lesznek, teremnek, ki tudja honnan jöttek, de kidobni nem lehet. Porosodnak a könyvespolcon, a könyvek előtt, fölött, mögött.
Szeretném, ha végre kész lenne az egész. A padló, a fal, a cserépkályha, ha vissza lenne már pakolva.
Kiestem a rutinból, eddig évente legalább egyszer költöztünk. Jobbára terhes voltam, és/vagy csecsemővel kellett az egészet levezényelni.
Hiábam elkényelmesedtem.
Millió könyv, cd, dvd, tonnányi gyerekjáték, és ha ez mind nem lenne elég, akkor ott az a megszámlálhatatlan mennyiségű kicsi szajré. Azok az a kis apró micsodák, amik csak úgy lesznek, teremnek, ki tudja honnan jöttek, de kidobni nem lehet. Porosodnak a könyvespolcon, a könyvek előtt, fölött, mögött.
Szeretném, ha végre kész lenne az egész. A padló, a fal, a cserépkályha, ha vissza lenne már pakolva.
2007/10/29
2007/10/26
Krupp
Nem tudom, mikor szabadulunk meg tőle. Amikor odaértem érte az oviba, már panaszkodott, hogy fáj a feje. Sápadt volt, és karikás a szeme. Talán rosszul aludt délben - reménykedtem.
Mire beszáltunk a kocsiba, már meghallottam a lélegzetvételén. Megkértem, hogy köhögjön.
A gyanúm beigazolódott.
-Anya -nézett rám ijedt szemekkel. - Kruppolok? Fulladni fogok?
Itthon már köhögött. Ilyen korán még talán sosem kezdte, mindig éjfél körül ébredtünk az ugatásra.
Minden megelőző intézkedést megtettünk... Jókor jön ez megint, holnap reggel utazunk Jurával Sopronba kettesben.
Hogy még véltelenül se tudjak aggódás nélkül pihenni két napot.
Az egyetlen reménysugár, hogy az esetek túlnyomó részében sosem tart a kruppos roham egy éjszakánál tovább. Éjjel túlleszünk rajta, holnapra kijön rajta az a betegség, ami a kruppot okozza most.
Talán csak egy sima megfázás, vagy valami egyéb felsőlégúti hurut...
Reménykedünk, várjuk az éjszakát...
Nem tudom, mikor szabadulunk meg tőle. Amikor odaértem érte az oviba, már panaszkodott, hogy fáj a feje. Sápadt volt, és karikás a szeme. Talán rosszul aludt délben - reménykedtem.
Mire beszáltunk a kocsiba, már meghallottam a lélegzetvételén. Megkértem, hogy köhögjön.
A gyanúm beigazolódott.
-Anya -nézett rám ijedt szemekkel. - Kruppolok? Fulladni fogok?
Itthon már köhögött. Ilyen korán még talán sosem kezdte, mindig éjfél körül ébredtünk az ugatásra.
Minden megelőző intézkedést megtettünk... Jókor jön ez megint, holnap reggel utazunk Jurával Sopronba kettesben.
Hogy még véltelenül se tudjak aggódás nélkül pihenni két napot.
Az egyetlen reménysugár, hogy az esetek túlnyomó részében sosem tart a kruppos roham egy éjszakánál tovább. Éjjel túlleszünk rajta, holnapra kijön rajta az a betegség, ami a kruppot okozza most.
Talán csak egy sima megfázás, vagy valami egyéb felsőlégúti hurut...
Reménykedünk, várjuk az éjszakát...
Ja, és a megérzésem nem csalt, legalábbis Karácsony ügyben.
A postom után néhány nappal az új Bauhaus áruházba tévedve mit látok?! Karácsonyi vásár a javából. Megannyi gömb, fényfüzér, világító bólogató rénszarvas, Mikulás hangulatú kertitörpék, satöbbi, satöbbi...
Több emberrel beszéltem, és amint látom, a legtöbb, amit adhatok a gyerekeimnek, az az ünnepek varázsa. Illatok, színek, hangulatok. Az ajándék oly mindegy, az elmúlik, az érzés megmarad.
Egy bőven felnőtt ember is elérzékenyülve mondja, hogy ott van a régvolt gyerekkori Karácsonyok illata, íze a szájában, orrában, mintha el sem telt volna közben az az ötven év.
Ez az, amibe kapaszkodva lehet élni felnőttként, ez az, ami nekem sosem adatott meg (talán csak egészen pici koromban, amire alig emlékszem), és ilyenkor látom, hogy mitől fosztottak meg.
Nos tehát túllépek az árnyékomon (igen, képes vagyok rá, képes vagyok rá...), és szépre csinálom a Karácsonyunkat.
Hiszen ki, ha én nem, mikor, ha nem most, miért, ha nem azokért, akiket szeretek?
Ne kíméljetek, írjátok meg nekem, mitől szép egy Karácsony, kérek bevált recepteket, menetrendeket, trükköket, praktikákat.
Csak összegyúrom a saját Karácsonyunkat belőle :-)
A postom után néhány nappal az új Bauhaus áruházba tévedve mit látok?! Karácsonyi vásár a javából. Megannyi gömb, fényfüzér, világító bólogató rénszarvas, Mikulás hangulatú kertitörpék, satöbbi, satöbbi...
Több emberrel beszéltem, és amint látom, a legtöbb, amit adhatok a gyerekeimnek, az az ünnepek varázsa. Illatok, színek, hangulatok. Az ajándék oly mindegy, az elmúlik, az érzés megmarad.
Egy bőven felnőtt ember is elérzékenyülve mondja, hogy ott van a régvolt gyerekkori Karácsonyok illata, íze a szájában, orrában, mintha el sem telt volna közben az az ötven év.
Ez az, amibe kapaszkodva lehet élni felnőttként, ez az, ami nekem sosem adatott meg (talán csak egészen pici koromban, amire alig emlékszem), és ilyenkor látom, hogy mitől fosztottak meg.
Nos tehát túllépek az árnyékomon (igen, képes vagyok rá, képes vagyok rá...), és szépre csinálom a Karácsonyunkat.
Hiszen ki, ha én nem, mikor, ha nem most, miért, ha nem azokért, akiket szeretek?
Ne kíméljetek, írjátok meg nekem, mitől szép egy Karácsony, kérek bevált recepteket, menetrendeket, trükköket, praktikákat.
Csak összegyúrom a saját Karácsonyunkat belőle :-)
Óraátállítás
Ugyan csak hétvégén lesz óravisszaállítás (ahogy dédikétől ma megtudtam), de a gyerekeim stréberek a javából.
Lassan egy hete pontosan egy órával később alszanak el és ébrednek. Persze a héten minden este nagy balhék vannak, és reggel minden nap elkéstük az oviból emiatt, de most már cseppet sem bánom, hétfőtől nem kell majd ötkor, vagy hatkor kelnünk az új idő szerint.
Mégiscsak ők a jófejek.
(Azért a puzzle-t nem bocsátom meg egykönnyen.)
Ugyan csak hétvégén lesz óravisszaállítás (ahogy dédikétől ma megtudtam), de a gyerekeim stréberek a javából.
Lassan egy hete pontosan egy órával később alszanak el és ébrednek. Persze a héten minden este nagy balhék vannak, és reggel minden nap elkéstük az oviból emiatt, de most már cseppet sem bánom, hétfőtől nem kell majd ötkor, vagy hatkor kelnünk az új idő szerint.
Mégiscsak ők a jófejek.
(Azért a puzzle-t nem bocsátom meg egykönnyen.)
2007/10/25
Sikeresen túlvagyunk a hosszúhétvégén, voltunk dédikénél, levittük a cicákat, majd tegnapig négygyerekesek voltunk. Közben Iván elkezdett nagyon csúnyán köhögni, ígyhát itthon tartottam a hétre. Természetesen ahogy az lenni szokott, amint lemondtam a bölcsit, Iván bámulatos gyorsasággal meg is gyógyult. Orvoshoz már el sem vittem, mi a fenének kapjon el a váróban száz másik betegséget, így csak igazolásért telefonáltam be.
A tegnapi nap egész jó volt, Ivánnal kettesben kucorotunk a kanapén, ő kisvakondot nézett, én olvastam. Délután mát egész más volt a helyzet, a két gyerek hatványozottan hülyítette be magát és egymást, így egész este üveghangon visítottak.
Ma már nem tudtam egész nap a kanapén ücsörögni a fiatalember mellett, hiszen szombatra ki kell pakolni a nappalit, a négy könyvespolnyi könyv és egyéb nyalánkság nem repül ki magától onnan.
Elég volt öt percre magára hagynom, máris szétkent a két kezén egy tubus fenistilt.
Aludni persze nem akar, most éppen az emeleti könyvespolc alsó részén csövezik, és közben motyog.
Jajjj de várom már a hétvégét...
A tegnapi nap egész jó volt, Ivánnal kettesben kucorotunk a kanapén, ő kisvakondot nézett, én olvastam. Délután mát egész más volt a helyzet, a két gyerek hatványozottan hülyítette be magát és egymást, így egész este üveghangon visítottak.
Ma már nem tudtam egész nap a kanapén ücsörögni a fiatalember mellett, hiszen szombatra ki kell pakolni a nappalit, a négy könyvespolnyi könyv és egyéb nyalánkság nem repül ki magától onnan.
Elég volt öt percre magára hagynom, máris szétkent a két kezén egy tubus fenistilt.
Aludni persze nem akar, most éppen az emeleti könyvespolc alsó részén csövezik, és közben motyog.
Jajjj de várom már a hétvégét...
2007/10/22
2007/10/19
Jön a Karácsony!
Kacagtok most ti ezen, kedves barátaim és üzletfeleim, hiszen október közepe is alig múlt, de nemsokára az arcokra fagy a kaján mosoly!
Mert bizony jön a Karácsony, itt van a szomszédban, ma hallottam hiteles forrásból. Nem adok két hetet, és a boltok polcait elárasztja a karácsonyi áruk tömkelege. A hangszórókból azok a jól ismert dalok fognak harsogni, forralt bor, fahéj és sült gesztenye illata terjeng majd a levegőben, bármerre járjunk is.
Az emberek még hajszoltabb arccal fogják róni az utcákat, családokban újból fellángolnak, vagy éppen szőnyeg alá seprődnek a viták, emberek adósodnak el újra, szinte menthetetlenül. (Ó nem, nem magunkra gondolok, mi mindenféle karácsonyi ürügy nélkül is képesek vagyunk menthetetlenül eladósodni.)
Azon gondolkodom, hogy milyen bíztató szavakat is kéne ide írni, persze főleg magamnak, hiszen nem feltételezhetem, hogy mindenkire ugyanúgy tör a hidegrázás a Karácsony szó hallatán, mint rám, sőőőőt, hallottam már olyat is, hogy van olyan ember, aki szereti a Karácsonyt! (Persze lehet, hogy ez legalább akkora urbánus legenda, mint a befőttesüvegben nevelt macskák.)
Engem mindazonáltal bizakodással tölt el a gondolat, hogy én is sokat fejlődtem, mert míg gyerekkoromban rettegéssel vegyes hányinger tört rám a jeles ünnep említésére is, addig kicsivel később már csak enyhén éreztem a késztetést, hogy egy sötét sarokban vinnyogva húzzam ki januárig. Mostanra mármár szinte fellelkesít a lehetőség, hogy talán létezik klassz Karácsony, és ki tudja, talán pár évtized múlva akár olyan mértékben is csökkenhetnek a pszihoszomatikus tüneteim, hogy szinte észre sem veszem őket.
Addig is váááájt kriszmasz, áj giv ju máj hart...
Kacagtok most ti ezen, kedves barátaim és üzletfeleim, hiszen október közepe is alig múlt, de nemsokára az arcokra fagy a kaján mosoly!
Mert bizony jön a Karácsony, itt van a szomszédban, ma hallottam hiteles forrásból. Nem adok két hetet, és a boltok polcait elárasztja a karácsonyi áruk tömkelege. A hangszórókból azok a jól ismert dalok fognak harsogni, forralt bor, fahéj és sült gesztenye illata terjeng majd a levegőben, bármerre járjunk is.
Az emberek még hajszoltabb arccal fogják róni az utcákat, családokban újból fellángolnak, vagy éppen szőnyeg alá seprődnek a viták, emberek adósodnak el újra, szinte menthetetlenül. (Ó nem, nem magunkra gondolok, mi mindenféle karácsonyi ürügy nélkül is képesek vagyunk menthetetlenül eladósodni.)
Azon gondolkodom, hogy milyen bíztató szavakat is kéne ide írni, persze főleg magamnak, hiszen nem feltételezhetem, hogy mindenkire ugyanúgy tör a hidegrázás a Karácsony szó hallatán, mint rám, sőőőőt, hallottam már olyat is, hogy van olyan ember, aki szereti a Karácsonyt! (Persze lehet, hogy ez legalább akkora urbánus legenda, mint a befőttesüvegben nevelt macskák.)
Engem mindazonáltal bizakodással tölt el a gondolat, hogy én is sokat fejlődtem, mert míg gyerekkoromban rettegéssel vegyes hányinger tört rám a jeles ünnep említésére is, addig kicsivel később már csak enyhén éreztem a késztetést, hogy egy sötét sarokban vinnyogva húzzam ki januárig. Mostanra mármár szinte fellelkesít a lehetőség, hogy talán létezik klassz Karácsony, és ki tudja, talán pár évtized múlva akár olyan mértékben is csökkenhetnek a pszihoszomatikus tüneteim, hogy szinte észre sem veszem őket.
Addig is váááájt kriszmasz, áj giv ju máj hart...
2007/10/18
Ugyanitt emlékeznék meg Jura állhatatos szerelméről, mivel keddi napon egy tihanyi dorbézolás utáni nyugodt alvás (de legalábbis cumikeresés, és gyerekabajgatás mentes éjszaka) és ébredés helyett inkább hazajött hozzánk éjjnek évadján.
Mi ez, ha nem a lángoló szerelem (és kezdődő pszihológiai zavarok) ékes bizonyítéka?!
Hogy az ő szavaival éljek: hiányoztunk neki...
(Kedves Feri! Nem tudom, mit mondtál neki aznap délután, de köszi :-)
Mi ez, ha nem a lángoló szerelem (és kezdődő pszihológiai zavarok) ékes bizonyítéka?!
Hogy az ő szavaival éljek: hiányoztunk neki...
(Kedves Feri! Nem tudom, mit mondtál neki aznap délután, de köszi :-)
Újra van netem, hasítok a világhálón ezerrel.
És jóhír az engem személyesen áhítóknak, végre teljesen meggyógyultam a hangszálgyulladásból. Tehát éljen és hurrá.
A házat megvasalták, körbedrénezték, mindent szétvertek, feltúrtak, kiástak, beraktak, véstek, ültettek, visszatemettek, vakoltak és elszállítottak.
Még nincs is vége, és ez amúgy is csak a fele volt az egésznek. Jövő héten kezdődik előről a nappalival.
Úgyismint nyílászáró csere, járólap feltörése, aljzatkiegyenlítés, szigetelés, laminált lap lerakása, festés, valamint (személyes kedvencem) cserépkályha építése.
Ez még 2 hónap, de én már arról álmodozom, hogyan kucorodunk oda családilag a langy padkára.
Hát ilyen kis mókásan telnek a szürke hétköznapok.
És jóhír az engem személyesen áhítóknak, végre teljesen meggyógyultam a hangszálgyulladásból. Tehát éljen és hurrá.
A házat megvasalták, körbedrénezték, mindent szétvertek, feltúrtak, kiástak, beraktak, véstek, ültettek, visszatemettek, vakoltak és elszállítottak.
Még nincs is vége, és ez amúgy is csak a fele volt az egésznek. Jövő héten kezdődik előről a nappalival.
Úgyismint nyílászáró csere, járólap feltörése, aljzatkiegyenlítés, szigetelés, laminált lap lerakása, festés, valamint (személyes kedvencem) cserépkályha építése.
Ez még 2 hónap, de én már arról álmodozom, hogyan kucorodunk oda családilag a langy padkára.
Hát ilyen kis mókásan telnek a szürke hétköznapok.
2007/10/14
A Csillagpor című film egy tízpontos alkotás. A fantazy talán az egyik legkonzervatívabb műfaj. Vannak nagy alkotások, de azok is messzemenően hagyománykövetők. Van egy csomó középszar vacak.
Meg van a Csillagpor, ami pontosan ott feszegeti a fantazy határait, ahol az a legkellemesebb.
Gyönyörű mese, fordulatos, üde humorú, felemelő, elvarázsoló.
Az utóbbi évek első olyan filmje, amit nagyon szívesen megnéznék másodszor is moziban, aztán megvennék dvd-n, és párhavonta újranéznék.
Csak ajánlani tudom, menjetek, nézzétek meg, vétek kihagyni!
Meg van a Csillagpor, ami pontosan ott feszegeti a fantazy határait, ahol az a legkellemesebb.
Gyönyörű mese, fordulatos, üde humorú, felemelő, elvarázsoló.
Az utóbbi évek első olyan filmje, amit nagyon szívesen megnéznék másodszor is moziban, aztán megvennék dvd-n, és párhavonta újranéznék.
Csak ajánlani tudom, menjetek, nézzétek meg, vétek kihagyni!
"Hasznos tanácsok a mindennapi élethez" című rovatunkat olvashatják.
Nyitva felejtett táskánkat semmi esetre se tegyük az anyós ülés mögötti földre, arra a helyre, ami felett a gyerekülés található. Ugyanis ebben az esetben igen könnyen megeshet, hogy a bölcsiből hazatérő fiúgyermekünk (aki az egész délutánját a homokozóban töltötte) a hazaút során talál alkalmat arra, hogy a cipőjében kicsempészett (és nyilván igen kényelmetlenül nyomó) mintegy fél köbméter homokot az említett lábbeliből kiürítse.
Még a ripityomra tört húsvéti tojás morzsalékaitól sem sikerült teljesen megszabadítanom a táskámat, amit Emma igen jószívűen nekem ajándékozott, majd azzal a lendülettel bele is lapátolt a legkisebb rekeszekbe is.
Talán érthető is, hogy nem Louis Vuitton táskákkal flangálok...
Nyitva felejtett táskánkat semmi esetre se tegyük az anyós ülés mögötti földre, arra a helyre, ami felett a gyerekülés található. Ugyanis ebben az esetben igen könnyen megeshet, hogy a bölcsiből hazatérő fiúgyermekünk (aki az egész délutánját a homokozóban töltötte) a hazaút során talál alkalmat arra, hogy a cipőjében kicsempészett (és nyilván igen kényelmetlenül nyomó) mintegy fél köbméter homokot az említett lábbeliből kiürítse.
Még a ripityomra tört húsvéti tojás morzsalékaitól sem sikerült teljesen megszabadítanom a táskámat, amit Emma igen jószívűen nekem ajándékozott, majd azzal a lendülettel bele is lapátolt a legkisebb rekeszekbe is.
Talán érthető is, hogy nem Louis Vuitton táskákkal flangálok...
2007/10/11
Október hatodikán Emma jobb alsó egyes foga kipottyant (azaz egy kiflicsücsökkel együtt lenyelte). Régóta mozgott, így számítani lehetett rá. Kicsit szomorú voltam, hogy nem lett meg, de a Fogtündér így is tudta a dolgát (mondjuk Emma írt is neki levelet a tévedések elkerülése végett, pontosan rögzítve a tényálladékot), reggelre a levelet kicserélte egy szép rózsaszín világítós tollra.
2007/10/05
2007/10/04
Csomádon van egy étterem, család-csalogató játékhajó van az udvarában, a neve Misztrál.
Balszerencsénkre ott ebédeltünk ma Emmával.
A savanyú malaclevesben kukorica volt (tuti konzervből), a tatárbífsztek zsíros volt és ízetlen. Bármibe lefogadom, hogy nem bélszínből csinálták.
Még a kávé is túlpörkölt zaccos mosogatólé volt.
Az Emma roston sül csirkemelle egész ehető volt, de a pincér kérdezés, vagy kérés nélkül hozott még egy pohár almalét neki.
Kértem még lilahagymát, azért pedig felszámoltak száz forintot. Pitiánerség!
Mindez az egész gasztropokol négyezer forintért.
Brrrrr... oda soha többet, és azt ajánlom, kerüljétek el jó messze azt a helyet!
Balszerencsénkre ott ebédeltünk ma Emmával.
A savanyú malaclevesben kukorica volt (tuti konzervből), a tatárbífsztek zsíros volt és ízetlen. Bármibe lefogadom, hogy nem bélszínből csinálták.
Még a kávé is túlpörkölt zaccos mosogatólé volt.
Az Emma roston sül csirkemelle egész ehető volt, de a pincér kérdezés, vagy kérés nélkül hozott még egy pohár almalét neki.
Kértem még lilahagymát, azért pedig felszámoltak száz forintot. Pitiánerség!
Mindez az egész gasztropokol négyezer forintért.
Brrrrr... oda soha többet, és azt ajánlom, kerüljétek el jó messze azt a helyet!
2007/10/03
Rettenetes, kínzó, zsigercsavargató honvágyam van London után. Álmomban sokat járok ott, csak megyek az utcákon, ülök a hatos busz emeletén, bámulok ki az ablakon, várom, hogy feltűnjön a Hyde park sarka, mert utána szállok le. Vagy kicsit tovább megyek, fentről nézem az emberektől nyüzsgő utcákat, a csadoros asszonyokat, feketéket, sárgákat, mindenféle embereket, a mezitlábas-szandálos csajokat télvíz idején, az öltönyös irodai alkalmazottakat, ahogy csoportokba verődve beszélgetnek ebédidőben a szendvicsbárokban.
Egyre többször gondolok rá, elszorul a szívem, mennék már haza - Londonba...
Egyre többször gondolok rá, elszorul a szívem, mennék már haza - Londonba...
2007/10/02
Interjú részlet Náray Tamás divattervezővel, Klub Rádió, vasárnap.
"R.: Ön szerint meg lehet-e változtatni Magyarországon az emberek divathoz való hozzáállását?
N.T.: Miért, maga szerint lehet azon változtatni, hogy Magyarországon az emberek 85%-a irigy?
R.: Hát nem...
N.T.: No, hát ezen sem lehet változtatni...
R.: Öööö, hát köszönöm a beszélgetést..."
"R.: Ön szerint meg lehet-e változtatni Magyarországon az emberek divathoz való hozzáállását?
N.T.: Miért, maga szerint lehet azon változtatni, hogy Magyarországon az emberek 85%-a irigy?
R.: Hát nem...
N.T.: No, hát ezen sem lehet változtatni...
R.: Öööö, hát köszönöm a beszélgetést..."
2007/10/01
Morgósblog - nem kötelező
Nem kéne, hogy ennyire zavarjon, nem kéne...
De azért mégiscsak bassza meg, hogy anyu egész hétvégén fel sem emelte a telefont, hogy mi van az unokájával. Ha előtte nem hívom, akkor már egy hete nem telefonált volna magától. Közben persze nyomja a szent nagymama sódert. Nevetséges...
És közben gusztustalanul próbál beugratni mindenféle (általa kevert) családi perpatvarba, közli, hogy jaaaj, hát ne menjünk szüretelni Szilvágyra, mert úgyis csak munka lesz, nem lesz idő a gyerekekel foglalkozni, de közben azt hallom vissza dédikétől, hogy ott meg azt mondta, hogy saaajnos nem tudtunk lemenni?! Hogy a hátam mögött azt szervezi öcsémmel, hogy hát legyen nálam a családi Húsvét. Az öcsémmel, aki olyan rohadt elfoglalt, hogy másfél éve nem dugta ki a képét hozzánk, bárhogy hívom, invitálom?
És ott van a barátnőm, akit már tizensok éve ismerek, és ugyanúgy kétgyerekes családanya, mégis folyamatosan cseszeget, hogy mikor megyek már hozzájuk (mintha ő tudna ugyanúgy beülni a kocsiba, és idejönni). És tényleg százszor és ezerszer lemondom a találkozót, mert közbejön valami. Igen, tényleg le szoktak betegedni a gyerekek, és van olyan (mindig), hogy nincs kedvem menni bulizni. Igen, lehet hogy besavanyodott vénasszony lettem, de semmi kedvem bulizni menni, buliztam épp eleget, nekem már nem szórakozás seggpicsarészegen tángoválni valami szar szórakozóhelyen.
És nem és nem érti meg, hogy nem csak hozzá nem jutok el, hanem számtalan más barátomhoz sem, akik viszont nem sértődnek meg, hanem belátják, hogy evvan, majd összejön legközelebb. És amikor összejön, akkor nem lebasznak, hogy csakhogy odaevett a fene, hanem örülünk egymásnak.
És igen, szerettem volna elmenni a szülinapjára, dehát Emma lebetegedett, és basszameg nem fogom itthon hagyni a beteg gyerekemet még a saját szülinapi bulim kedvéért sem.
Felnőttek lennénk, vagy miaszar, túl lehet élni, ha valaki nem jön el a szülinapi bulinkra. És az ő szempontjából persze egész más ez a történet, és biztos neki is igaza van valahol, és nekem sincs igazam valahol, de valóban szükségem van nekem erre? Vagy neki rám?
Mindeközben ott van mzs, és Orsiék, akiket lehet hogy kicsit később ismertem meg, mint pattintott kőkorszak, de valahogy mégis mindig ott vannak és segítenek, ha kell, jönnek és örülnek az örömünknek és szomorkodnak a bánatunkon, és viszont.
Még folytathatnám, de nem teszem, mert semmi értelme ezzel teleírni az egész bloggert...
Uffff, Morgóssárkány beszléltem...
Nem kéne, hogy ennyire zavarjon, nem kéne...
De azért mégiscsak bassza meg, hogy anyu egész hétvégén fel sem emelte a telefont, hogy mi van az unokájával. Ha előtte nem hívom, akkor már egy hete nem telefonált volna magától. Közben persze nyomja a szent nagymama sódert. Nevetséges...
És közben gusztustalanul próbál beugratni mindenféle (általa kevert) családi perpatvarba, közli, hogy jaaaj, hát ne menjünk szüretelni Szilvágyra, mert úgyis csak munka lesz, nem lesz idő a gyerekekel foglalkozni, de közben azt hallom vissza dédikétől, hogy ott meg azt mondta, hogy saaajnos nem tudtunk lemenni?! Hogy a hátam mögött azt szervezi öcsémmel, hogy hát legyen nálam a családi Húsvét. Az öcsémmel, aki olyan rohadt elfoglalt, hogy másfél éve nem dugta ki a képét hozzánk, bárhogy hívom, invitálom?
És ott van a barátnőm, akit már tizensok éve ismerek, és ugyanúgy kétgyerekes családanya, mégis folyamatosan cseszeget, hogy mikor megyek már hozzájuk (mintha ő tudna ugyanúgy beülni a kocsiba, és idejönni). És tényleg százszor és ezerszer lemondom a találkozót, mert közbejön valami. Igen, tényleg le szoktak betegedni a gyerekek, és van olyan (mindig), hogy nincs kedvem menni bulizni. Igen, lehet hogy besavanyodott vénasszony lettem, de semmi kedvem bulizni menni, buliztam épp eleget, nekem már nem szórakozás seggpicsarészegen tángoválni valami szar szórakozóhelyen.
És nem és nem érti meg, hogy nem csak hozzá nem jutok el, hanem számtalan más barátomhoz sem, akik viszont nem sértődnek meg, hanem belátják, hogy evvan, majd összejön legközelebb. És amikor összejön, akkor nem lebasznak, hogy csakhogy odaevett a fene, hanem örülünk egymásnak.
És igen, szerettem volna elmenni a szülinapjára, dehát Emma lebetegedett, és basszameg nem fogom itthon hagyni a beteg gyerekemet még a saját szülinapi bulim kedvéért sem.
Felnőttek lennénk, vagy miaszar, túl lehet élni, ha valaki nem jön el a szülinapi bulinkra. És az ő szempontjából persze egész más ez a történet, és biztos neki is igaza van valahol, és nekem sincs igazam valahol, de valóban szükségem van nekem erre? Vagy neki rám?
Mindeközben ott van mzs, és Orsiék, akiket lehet hogy kicsit később ismertem meg, mint pattintott kőkorszak, de valahogy mégis mindig ott vannak és segítenek, ha kell, jönnek és örülnek az örömünknek és szomorkodnak a bánatunkon, és viszont.
Még folytathatnám, de nem teszem, mert semmi értelme ezzel teleírni az egész bloggert...
Uffff, Morgóssárkány beszléltem...
2007/09/29
A széljárta fűzfa meséi
Emmának vettem a CBA-ban egy forint hijján hétszáz helyi egységért, fájdalomdíjul az elmúlt napokért.
Ezeknél az óccsó dvd-knél sosem lehessen tudni. A nagytöbbsége tűzre (se) való szemét, de néha igazi gyöngyszemre lehet lelni (gondoljunk csak a Rosencrantz és Guildenstern halott-ra, amit Európában mindenhol speckó boltokban méregdrágán árulnak, nálunk meg "turis dvd").
Vagy itt van például a széljárta fűzfa is.
Vérbeli brit állatmese, annak minden kedvességével és humorával. Sajnos csak magyar szinkronnal árulják, pedig az eredeti hangokat igazán nagy brit nevek adták az állatoknak, úgyismint Richard Briers, Hugh Laurie, Imelda Staunton (HP5 - Umbridge)...
Egy kis nyomozással kiderül, hogy a dvd-n szereplő másik mesének van egy Terry Jones-féle feldolgozása is, ami Magyarországon Békavári uraság címen jelent meg.
De nem szaporítom tovább a szót, jó szívvel ajánlom ezt a dvd-t minden olyan szülőnek, akit már a hidegrázás tör ki a disney hercegnőktől, cuki macikáktől, és mókás űrlényektől.
Az egész ott kezdődött, hogy nagyon sajnáltam Ivánt. Szegénykémnek permanens anyahiánya van napok óta, hiszen nullahuszonnégyben nyomom Emmával. Ő meg igen csak jól van, bölcsiben nem volt a héten, tehát rettenetesen unja magát.
Többször azon kaptam, hogy öltözködik az előszobában, és követeli, hogy vigyem bölcsibe...
Ráadásul kezdett nagyon elfajulni az "anyaaaa, fáááj a pocikáám" Emma előadásában, amiben egyre kevesebb hiteles csengés van, es leginkább akkor harsan fel, mikor merészelek mással foglalkozni (pl. kimegyek pisilni, én anyák legönzőbbike).
Így aztán vettem egy nagy levegőt, es felajánlottam a családnak, hogy menjünk el sétálni. Emma babakocsiban, Iván kismotoron, a nap süt, az ég kék, egy fosi után útrakeltünk (úgy számoltam, lesz egy óránk, azalatt elsétálunk az utca végére (Erdőkertesre), s vissza.
Úgy is lett.
A halálos beteg Emma feltámadt, es percek múltán kikéredzkedett a babakocsiból, es vidáman ügetett Ecsi mellett a földúton.
Egyszer sem fájt a hasa (bár pisilni megálltunk az út szelen).
Hazafelé csatlakozott hozzánk három kismacska, de csak az egyikük jött el végig. Most fedezi fel a kertet, bőszen fúj Chilire, es követi árnyékként Rotit, a macskánkat (szegénynek nem volt elég csapás, hogy kutyát hoztunk a házhoz, most meg ez a kis üvegmosó farkú is itt van).
A dolgok jól alakulnak, egy órás intenzív bilin üldögélés után Emma evett pár falat ebédet, majd par perces hasfájás után elcsábítottam legózni.
Azóta ülnek a szőnyegen apjával, es pont úgy néz ki, mint egy teljesen egészséges gyerek. Se hasfájás, se fosi.
Új szelek fújnak...
Többször azon kaptam, hogy öltözködik az előszobában, és követeli, hogy vigyem bölcsibe...
Ráadásul kezdett nagyon elfajulni az "anyaaaa, fáááj a pocikáám" Emma előadásában, amiben egyre kevesebb hiteles csengés van, es leginkább akkor harsan fel, mikor merészelek mással foglalkozni (pl. kimegyek pisilni, én anyák legönzőbbike).
Így aztán vettem egy nagy levegőt, es felajánlottam a családnak, hogy menjünk el sétálni. Emma babakocsiban, Iván kismotoron, a nap süt, az ég kék, egy fosi után útrakeltünk (úgy számoltam, lesz egy óránk, azalatt elsétálunk az utca végére (Erdőkertesre), s vissza.
Úgy is lett.
A halálos beteg Emma feltámadt, es percek múltán kikéredzkedett a babakocsiból, es vidáman ügetett Ecsi mellett a földúton.
Egyszer sem fájt a hasa (bár pisilni megálltunk az út szelen).
Hazafelé csatlakozott hozzánk három kismacska, de csak az egyikük jött el végig. Most fedezi fel a kertet, bőszen fúj Chilire, es követi árnyékként Rotit, a macskánkat (szegénynek nem volt elég csapás, hogy kutyát hoztunk a házhoz, most meg ez a kis üvegmosó farkú is itt van).
A dolgok jól alakulnak, egy órás intenzív bilin üldögélés után Emma evett pár falat ebédet, majd par perces hasfájás után elcsábítottam legózni.
Azóta ülnek a szőnyegen apjával, es pont úgy néz ki, mint egy teljesen egészséges gyerek. Se hasfájás, se fosi.
Új szelek fújnak...
Álljon itt egy teljes post a hős ferj es apa dicsősegere, aki dacolva önnön betegsegevel átvállalta tőlem az elmúlt ejszakát.
Vegre aludhattam egy csomót, es bár fel-fel ebredtem az ejszaka esemenyeire, de nem kellett felkelnem.
Az eneriaraktárak turbófeltöltese megtörtent, ket-három káve után már szinte friss es kipihent vagyok.
EljenRákosi apaka, eljen Rákosi apaka!
Vegre aludhattam egy csomót, es bár fel-fel ebredtem az ejszaka esemenyeire, de nem kellett felkelnem.
Az eneriaraktárak turbófeltöltese megtörtent, ket-három káve után már szinte friss es kipihent vagyok.
Eljen
Minden kis apró jelet megragadunk, hogy bebizonyítsuk, ez mar a javulás.
Egy óra ket perc telt el ket hasmenes között? Ez bizony eredmeny... Ejjel nem tizenegyszer, csak hetszer ült bilire? (Na jó, este dupla adag hasfogót kapott) Harsány sikoltozás közepette veri az öccse fejet a kisvasúttal? Hát egy kiszáradás felben levő gyerek bizony nem így viselkedne...
Jurával összeszokott katasztrófaelharitó csapatkent viselkedünk, szinte túlzott udvariassággal szólunk egymáshoz ("Nem, nem edesem, most EN viszem a bilit kimosni, te csak pihenj"). Ez a házassági eskü "betegsegben, rosszban" resze, es mi vitezul teljesítünk.
A tenyek kerlelhetetlenek, sajnos nem a mi szájízünk szerint alakulnak.
Ugyanis a tenyek ugyanazok, mint tegnap es tegnapelőtt. A hasmars ötödik napjába leptünk, változatlan intenzitással megy Emma hasa, ugyanúgy görnyedezik a fájdalomtól. Egyre nehezebb beletölteni a Sodiorált. Mostanra a testi fenyítest is kilátásba helyeztem...
Mindeközben egy új eletforma van kialakulóban, kiderült, hogy fosizás közben számtalan dolgot lehet csinálni. Sorra vettük a ujjakat, melyiket hogy hívják es miert, hogy milyen lesz az elet fosizás nelkül (valójában egyre kevesbe tudom felidezni, milyen is az elet állandó fosizás nelkül).
Mindeközben úgy tűnik, hogy elkaptam Jurától az influenzát, mert mostanra nekem is erőst fájnak a lábaim, izületeim, nem csak neki...
Egy óra ket perc telt el ket hasmenes között? Ez bizony eredmeny... Ejjel nem tizenegyszer, csak hetszer ült bilire? (Na jó, este dupla adag hasfogót kapott) Harsány sikoltozás közepette veri az öccse fejet a kisvasúttal? Hát egy kiszáradás felben levő gyerek bizony nem így viselkedne...
Jurával összeszokott katasztrófaelharitó csapatkent viselkedünk, szinte túlzott udvariassággal szólunk egymáshoz ("Nem, nem edesem, most EN viszem a bilit kimosni, te csak pihenj"). Ez a házassági eskü "betegsegben, rosszban" resze, es mi vitezul teljesítünk.
A tenyek kerlelhetetlenek, sajnos nem a mi szájízünk szerint alakulnak.
Ugyanis a tenyek ugyanazok, mint tegnap es tegnapelőtt. A hasmars ötödik napjába leptünk, változatlan intenzitással megy Emma hasa, ugyanúgy görnyedezik a fájdalomtól. Egyre nehezebb beletölteni a Sodiorált. Mostanra a testi fenyítest is kilátásba helyeztem...
Mindeközben egy új eletforma van kialakulóban, kiderült, hogy fosizás közben számtalan dolgot lehet csinálni. Sorra vettük a ujjakat, melyiket hogy hívják es miert, hogy milyen lesz az elet fosizás nelkül (valójában egyre kevesbe tudom felidezni, milyen is az elet állandó fosizás nelkül).
Mindeközben úgy tűnik, hogy elkaptam Jurától az influenzát, mert mostanra nekem is erőst fájnak a lábaim, izületeim, nem csak neki...
2007/09/28
Kis nyomozás:
Kettő darab magánkórház van Pest megyében, akik egyáltalán foglalkoznak gyerekekkel.
A Kelen Kórházban majdnem lecsapták a telefont, mikor elárultam, hogy miről is lenne szó.
Marad Telki, ahol nagyon kedvesen beszéltek velem, igen, behívják a gyerekorvost bármikor, csak telefonáljunk, hogy megyünk, addigra bent lesz.
És természetesen kapunk szobát is, alig ötven rugó egy napra (csak a szoba, minden más plusz pénzbe kerül), viszont a barátnőm, Nóri szerint (aki oda hordja a fiát orvoshoz), jobb mint egy szálloda. Étlapról választhatom a kaját, van tévé, miegymás. No meg persze nem utolsó sorban az ottani gyerekorvos nagyon szuper...
Hát őőőőő...
Mondjuk sokkal könnyebb helyzetben lennék, ha plasztikáztatni kívánnám bármely testrészem, mert ilyen klinikából Dunát lehet rekeszteni.
Szerintem simán találnék olyat is, aki még ma éjjel meg is műt.
Úgy tűnik a hiúság több pénzt hoz orvosék konyhájára, mint a gyerekek.
Kettő darab magánkórház van Pest megyében, akik egyáltalán foglalkoznak gyerekekkel.
A Kelen Kórházban majdnem lecsapták a telefont, mikor elárultam, hogy miről is lenne szó.
Marad Telki, ahol nagyon kedvesen beszéltek velem, igen, behívják a gyerekorvost bármikor, csak telefonáljunk, hogy megyünk, addigra bent lesz.
És természetesen kapunk szobát is, alig ötven rugó egy napra (csak a szoba, minden más plusz pénzbe kerül), viszont a barátnőm, Nóri szerint (aki oda hordja a fiát orvoshoz), jobb mint egy szálloda. Étlapról választhatom a kaját, van tévé, miegymás. No meg persze nem utolsó sorban az ottani gyerekorvos nagyon szuper...
Hát őőőőő...
Mondjuk sokkal könnyebb helyzetben lennék, ha plasztikáztatni kívánnám bármely testrészem, mert ilyen klinikából Dunát lehet rekeszteni.
Szerintem simán találnék olyat is, aki még ma éjjel meg is műt.
Úgy tűnik a hiúság több pénzt hoz orvosék konyhájára, mint a gyerekek.
Nem jutott 5 óra, ó dehogy! Majdnem három. Annyi csak. Óránkénti fosás, de most már néhányszor én is elszundítottam a bilin alvó gyereket ölelve.
Úgy látszik három óra pedig bőven elég volt, mert az éjjel hátralevő részében (értem ez alatt a fél egytől ötig tartó intervallumot) változatos rémképek gyötörtek, hogy mi lehet a gyerekkel. Kell nekem House-t nézni, már láttam ahogy a gyerek keringése összeomlik a véréből hiányzó ásványi sók és elektrolitok hiánya miatt, és a mentő megint csak fél óra múlva jön ki, én meg addig megőszülök megint. Vagy nem is vírusos hasmenése van, hanem valami szörnyű halálos kór gyötri.
Tudom, nappal, kellő mennyiségű alvás után legalábbis csacsiságnak tűnnek ezek a gondolatok, de a harmadik éjjel való nemalváskor már, mikor a gyerek álmában is azt sikítja, hogy "anyaaaa, fááááj, gyógyíts meeeg!", akkor valami elpattan az ember agyában.
És ez még csak egy rohadt fosós vírus csak. Mit élhetnek át azok az anyák, akiknek valóban baj van a gyerekével?
Reggel pedig visszamentük a dokihoz, aki továbbra is nyitva hagyta a kérdést a kórházzal kapcsolatban.
Persze nem Vácra kell mennünk akkor sem, a kedves váci kórházba, ahol már előre köszön a portás, és a büfés csaj tudja, hogy iszom a kávét. Dehogy, a László kórházba kéne mennünk, arra a sintértelepre. A vágóhídra is előbb adnám be a gyerekem, mint oda...
Szóval ha ezt nem akarjuk (már pedig nem akarjuk, akkor inkább egy magánkórház bármennyiért), akkor bele kell diktálnom napi három tasak Sodiorált (aminek legjobb indulattal is narancsos hányás íze van), óráként alá kell tennem a bilit, hogy szörnyű görcsök közepette szülje meg a saját kínját újra és újra.
Ahogy az ölembe hajtja a fejét, és végső kimerülésében jajgat, és ringatózik úgy fest egészen, mint egy kicsi koravén kismama a szülőszobán.
És nekem negyedik napja is hallgatnom kell, ahogy egyre szemrehányóbban sír, hogy "anya, neee! Fáááj a pocakóóóm", és én nem tudok rajta segíteni. Ez a legszörnyűbb az egészben, hogy bárha adhatnám a saját beleimet, csak enyhüljenek végre a kínjai, hogy átvehessem, hogy csak nekem fájjon, bárhogy, bármeddig, csak ne neki, már ne neki!
A (maderfaker) Jóistennek üzenném, hogy a teremtés kurvára el van cseszve, mert ha volt annyi esze, hogy megteremtette az anyaságot, akkor az a minimum lett volna, hogy megteremtse az anyáknak azt a lehetőséget, hogy átvehessék a gyerekeik szenvedését.
Aki hallja, adja át!
Úgy látszik három óra pedig bőven elég volt, mert az éjjel hátralevő részében (értem ez alatt a fél egytől ötig tartó intervallumot) változatos rémképek gyötörtek, hogy mi lehet a gyerekkel. Kell nekem House-t nézni, már láttam ahogy a gyerek keringése összeomlik a véréből hiányzó ásványi sók és elektrolitok hiánya miatt, és a mentő megint csak fél óra múlva jön ki, én meg addig megőszülök megint. Vagy nem is vírusos hasmenése van, hanem valami szörnyű halálos kór gyötri.
Tudom, nappal, kellő mennyiségű alvás után legalábbis csacsiságnak tűnnek ezek a gondolatok, de a harmadik éjjel való nemalváskor már, mikor a gyerek álmában is azt sikítja, hogy "anyaaaa, fááááj, gyógyíts meeeg!", akkor valami elpattan az ember agyában.
És ez még csak egy rohadt fosós vírus csak. Mit élhetnek át azok az anyák, akiknek valóban baj van a gyerekével?
Reggel pedig visszamentük a dokihoz, aki továbbra is nyitva hagyta a kérdést a kórházzal kapcsolatban.
Persze nem Vácra kell mennünk akkor sem, a kedves váci kórházba, ahol már előre köszön a portás, és a büfés csaj tudja, hogy iszom a kávét. Dehogy, a László kórházba kéne mennünk, arra a sintértelepre. A vágóhídra is előbb adnám be a gyerekem, mint oda...
Szóval ha ezt nem akarjuk (már pedig nem akarjuk, akkor inkább egy magánkórház bármennyiért), akkor bele kell diktálnom napi három tasak Sodiorált (aminek legjobb indulattal is narancsos hányás íze van), óráként alá kell tennem a bilit, hogy szörnyű görcsök közepette szülje meg a saját kínját újra és újra.
Ahogy az ölembe hajtja a fejét, és végső kimerülésében jajgat, és ringatózik úgy fest egészen, mint egy kicsi koravén kismama a szülőszobán.
És nekem negyedik napja is hallgatnom kell, ahogy egyre szemrehányóbban sír, hogy "anya, neee! Fáááj a pocakóóóm", és én nem tudok rajta segíteni. Ez a legszörnyűbb az egészben, hogy bárha adhatnám a saját beleimet, csak enyhüljenek végre a kínjai, hogy átvehessem, hogy csak nekem fájjon, bárhogy, bármeddig, csak ne neki, már ne neki!
A (maderfaker) Jóistennek üzenném, hogy a teremtés kurvára el van cseszve, mert ha volt annyi esze, hogy megteremtette az anyaságot, akkor az a minimum lett volna, hogy megteremtse az anyáknak azt a lehetőséget, hogy átvehessék a gyerekeik szenvedését.
Aki hallja, adja át!
2007/09/27
Amikor azt írtam, hogy messze még a hétvége, nem arra gondoltam, hogy a hét végéig gyakorlatilag alvás nélkül kívánok eljutni...
Ma éjjelre nagyon szeretnék legalább 5 teljes órát egyhuzamban alvással tölteni. Tekintettel arra, hogy előző éjjel 2,5 órát sikerült, előtte pedig egész konkrétan egy percet sem.
Ehhez képest Emma is többet aludt, mert volt, hogy fosás közben aludt, én meg tartottam őt, hogy le ne forduljon a biliről...
Veri az élet, veri hepi...
Ma éjjelre nagyon szeretnék legalább 5 teljes órát egyhuzamban alvással tölteni. Tekintettel arra, hogy előző éjjel 2,5 órát sikerült, előtte pedig egész konkrétan egy percet sem.
Ehhez képest Emma is többet aludt, mert volt, hogy fosás közben aludt, én meg tartottam őt, hogy le ne forduljon a biliről...
Veri az élet, veri hepi...
Helyzet van
Emma brutál szarul van, harmadik napja megy a hasa kb. 15-20 percenként. Éjjel-nappal...
Reggel a doki néni adott még egy nap haladékot, ha nem javul jelentősen, akkor kórház.
Akkor leszek csak igazán bajban, Jura is kuytául van, kire hagyom öcsikét?!
P.s. a kutya is lesántult, az állatorvos hitelbe' röntgenezte meg a jószágot, tekintettel a súlyos hónap végi válságra.
Emma brutál szarul van, harmadik napja megy a hasa kb. 15-20 percenként. Éjjel-nappal...
Reggel a doki néni adott még egy nap haladékot, ha nem javul jelentősen, akkor kórház.
Akkor leszek csak igazán bajban, Jura is kuytául van, kire hagyom öcsikét?!
P.s. a kutya is lesántult, az állatorvos hitelbe' röntgenezte meg a jószágot, tekintettel a súlyos hónap végi válságra.
2007/09/25
Nagyon sokat tudnék most írni.
Ha nem lennének itthon a gyerekek, vagy ha legalább Iván aludna délben.
Vasárnap ugyanis mindkét csimota produkált egy jó nagy tankönyvi hurutos fosást, hétfő reggelre pedig fulltaknyot.
Mit csinál ilyenkor egy lelkiismeretes (nem dolgozó) anya? Betelefonál az ovibölcsibe, hogy a gyerekek nem mennek a héten. Azaz Emma talán pénteken, hiszen Kolompos koncertre lesz aznap.
Innentől kezdve rohamos javulás állt be a lókötők egészségi állapotában, minek következtében néhány megható testvéri gyöngédség kivételével jóformán egész nap egymás haját tépik. Az enyém hullik magától is...
A ház romokban, a mosókonyhában derékig ér a szennyes, és mindent kisvasút darabok borítanak.
Jura szerint pedig eleve rosszul állok hozzá az egészhez, azért nem bírok felülemelkedni ezeken a kétségkívül bosszantó, ám nem tragikus helyzeten. Sajnos a jótanács nem jókor hangzott el, hiszen a konyha romjain egyik kezemmel éppen tojást pucoltam (könyékig csorgó lével), másik kezemmel kenyeret szeltem és vajaztam, a harmadik kezemmel terítettem, miközben a gyerekek fa sínekkel és hidakkal püfölték egymást tiszta erőből, valamint rombolták porig a nappalit módszeresen, mindezt dobhártyaszaggató visítás kíséretében.
Ebben a pillanatban éreztem elérkezettnek a házasságunk azon pillanatát, mikoris a negyedik szabad kezemmel köszönés nélkül nyomtam ki a telefont.
Ajkaimat csendes, ám nyomdafestéket nem tűrő káromlások hagyták el.
És ekkor még csak reggel volt. Később csodával határos módon ki tudtam sunnyogni porszívózni, berakni egy mosást, megrovásban részesíteni a kutyát, miután szétrágott egy szaros pelenkát, az emberi türelem legvégső határán kötéltáncolva kirakósozni, vasalós gyöngyből virágot rakni, újabb mosást ki- és berakni, satöbbi satöbbi...
Negyed egy van... Emma mélyen alszik, Iván a szobájában dacol a délutáni alvás intézményével.
Én csendben őszülök a gép előtt (az új szupergépem előtt, ami csütörtök óta áll beüzemelve az asztalomon).
Messze még a hétvége...
Ha nem lennének itthon a gyerekek, vagy ha legalább Iván aludna délben.
Vasárnap ugyanis mindkét csimota produkált egy jó nagy tankönyvi hurutos fosást, hétfő reggelre pedig fulltaknyot.
Mit csinál ilyenkor egy lelkiismeretes (nem dolgozó) anya? Betelefonál az ovibölcsibe, hogy a gyerekek nem mennek a héten. Azaz Emma talán pénteken, hiszen Kolompos koncertre lesz aznap.
Innentől kezdve rohamos javulás állt be a lókötők egészségi állapotában, minek következtében néhány megható testvéri gyöngédség kivételével jóformán egész nap egymás haját tépik. Az enyém hullik magától is...
A ház romokban, a mosókonyhában derékig ér a szennyes, és mindent kisvasút darabok borítanak.
Jura szerint pedig eleve rosszul állok hozzá az egészhez, azért nem bírok felülemelkedni ezeken a kétségkívül bosszantó, ám nem tragikus helyzeten. Sajnos a jótanács nem jókor hangzott el, hiszen a konyha romjain egyik kezemmel éppen tojást pucoltam (könyékig csorgó lével), másik kezemmel kenyeret szeltem és vajaztam, a harmadik kezemmel terítettem, miközben a gyerekek fa sínekkel és hidakkal püfölték egymást tiszta erőből, valamint rombolták porig a nappalit módszeresen, mindezt dobhártyaszaggató visítás kíséretében.
Ebben a pillanatban éreztem elérkezettnek a házasságunk azon pillanatát, mikoris a negyedik szabad kezemmel köszönés nélkül nyomtam ki a telefont.
Ajkaimat csendes, ám nyomdafestéket nem tűrő káromlások hagyták el.
És ekkor még csak reggel volt. Később csodával határos módon ki tudtam sunnyogni porszívózni, berakni egy mosást, megrovásban részesíteni a kutyát, miután szétrágott egy szaros pelenkát, az emberi türelem legvégső határán kötéltáncolva kirakósozni, vasalós gyöngyből virágot rakni, újabb mosást ki- és berakni, satöbbi satöbbi...
Negyed egy van... Emma mélyen alszik, Iván a szobájában dacol a délutáni alvás intézményével.
Én csendben őszülök a gép előtt (az új szupergépem előtt, ami csütörtök óta áll beüzemelve az asztalomon).
Messze még a hétvége...
2007/09/22
EmmarajzAz első képe a családról.
Apa bal oldalon, anya jobb oldalon. Táncolnak/sétálnak, fogják egymás kezét. Elválasztva egy vonallal, nem szabad átmenni közöttük/lámpa/kígyó (ez utóbbi kettő később, a vonal miatt).
Emma és öcsike anya hasában vannak. Később mégis rákerülnek a rajzra. Öcsi anya mellett, Emma apa mellett babakocsiban. Apa tolja...
2007/09/20
Emma és Csehov
régi jó barátok. Nagyjából egy éve fedezte fel a polcon az apja eredeti orosz nyelvű Csehov köteteket. Azóta talán csak egy-két hétre sikerült visszalopni tőle. Most "A szerelemről" című novellásgyűjteménnyel mászkál. A kis hátizsákjában mindig ott lapul a hercegnős újságok, vadgesztenyék, és diók mellett, viszi az oviba. Néha előveszi, és hosszasan olvas. Az illusztrációkon szereplő figurák jóbarátjai ("ez anya, ez apa, ezek meg a fiúk").
Esténként összevackoljuk magunkat a nagyágyban, és olvasgatunk. Én kuncogok a saját könyvemen, ő olvassa elmélyülten, homlokráncolva Csehovot - eredetiben...
régi jó barátok. Nagyjából egy éve fedezte fel a polcon az apja eredeti orosz nyelvű Csehov köteteket. Azóta talán csak egy-két hétre sikerült visszalopni tőle. Most "A szerelemről" című novellásgyűjteménnyel mászkál. A kis hátizsákjában mindig ott lapul a hercegnős újságok, vadgesztenyék, és diók mellett, viszi az oviba. Néha előveszi, és hosszasan olvas. Az illusztrációkon szereplő figurák jóbarátjai ("ez anya, ez apa, ezek meg a fiúk").
Esténként összevackoljuk magunkat a nagyágyban, és olvasgatunk. Én kuncogok a saját könyvemen, ő olvassa elmélyülten, homlokráncolva Csehovot - eredetiben...
2007/09/13
Naaaagy-nagy titokzatoskodás közepette csak kibökték már végre az oviban, hogy mi is van.
Hát az Adri néni is elmegy. Méghozzá sietősen, mert már csak egy hétig marad. Éééérdekes.
Szerencsére az új óvónéni, aki Márti néni helyére érkezett már egész jól beszokott a csoportba, és amilyen mázlisták vagyunk, találtak is rögtön egy másik új óvónénit, akin látszik, hogy csupaszív kedves kis nő.
Hát Márti nénit nagyon sajnáltuk májusban, az komoly veszteség volt, Adri néni azért pótolható. Tudom, szenya vagyok, de ez van. Nagyon kedves, nagyon aranyos, Emma is nagyon szereti, de az új óvónéni is nagyon szuper lesz, ez biztos.
Sőt (és innentől már csak jóhírek), a vezetés elhatározta, hogy kapnak egy harmadik óvónénit is, elkerülendő a továbbiakban a hasonló malőröket.
Három óvónő tizenhárom gyerekre?! Kúúúl!
A további jó hírek, hogy a két problémás gyereket is elvitték a csoportból, így még a hat beszoktatós kis palánta ellenére is egy sokkal nyugodtabb, jobb kis csapat jött össze.
Meg van nekik bocsájtva a negyven százalékos áremelés!
Hát az Adri néni is elmegy. Méghozzá sietősen, mert már csak egy hétig marad. Éééérdekes.
Szerencsére az új óvónéni, aki Márti néni helyére érkezett már egész jól beszokott a csoportba, és amilyen mázlisták vagyunk, találtak is rögtön egy másik új óvónénit, akin látszik, hogy csupaszív kedves kis nő.
Hát Márti nénit nagyon sajnáltuk májusban, az komoly veszteség volt, Adri néni azért pótolható. Tudom, szenya vagyok, de ez van. Nagyon kedves, nagyon aranyos, Emma is nagyon szereti, de az új óvónéni is nagyon szuper lesz, ez biztos.
Sőt (és innentől már csak jóhírek), a vezetés elhatározta, hogy kapnak egy harmadik óvónénit is, elkerülendő a továbbiakban a hasonló malőröket.
Három óvónő tizenhárom gyerekre?! Kúúúl!
A további jó hírek, hogy a két problémás gyereket is elvitték a csoportból, így még a hat beszoktatós kis palánta ellenére is egy sokkal nyugodtabb, jobb kis csapat jött össze.
Meg van nekik bocsájtva a negyven százalékos áremelés!
2007/09/12
Iskola
Hát igen, tudom, furcsa. De itt van az ősz, itt van újra, és nekem megint az jár a fejemben, hogy hova fognak majd ezek a kis piskóták járni suliba. Tudom, tudom, még csak 3 és 4 évesek.
Ezen túllépve azért ha megvizsgálom gyermekeim (tökéletesen különböző) alaptermészetét, akkor kiderül a turpisság: a hagyományos állami oktatás nem nekik való.
Na hát ezzel újat ugyebár nem mondok, nincs az a gyerek, akinek a mai magyar állami oktatás megfelelő lenne (tisztelet a kivételnek). Anyám pedagógus, tudom miről beszélek...
Tavaly óta kerülget a gondolat, tuti alternatív suli lesz ebből, a kérdés csak az, hogy melyik.
Egyre világosabban körvonalazódik a helyzet. Két különböző gyereknek sajnos két különböző suli a megfelelő.
Édes, hiperérzékeny, lassú, álmodozó, külső motivált Emmának a waldorf jelenthet egyedüli megoldást, ott tudnak számára megfelelő óvó, védő légkört biztosítani a fejlődéséhez.
A klasszikus belső motivált gyerek Iván számára olyan suli kell majd, ahol tolerálják azt, hogy saját, egyéni rugóra jár az agya. Nagyon tehetséges gyerek, ha hagyják kibontakozni, hagyják a saját ütemében megismerni a világot. Isten is neki teremtette a montessorit.
Waldorf és montessori suli is működik a közelünkben, ezt már kiszimatoltam.
Lehet röhögni, ez van, én ilyen gyagyás vagyok...
Hát igen, tudom, furcsa. De itt van az ősz, itt van újra, és nekem megint az jár a fejemben, hogy hova fognak majd ezek a kis piskóták járni suliba. Tudom, tudom, még csak 3 és 4 évesek.
Ezen túllépve azért ha megvizsgálom gyermekeim (tökéletesen különböző) alaptermészetét, akkor kiderül a turpisság: a hagyományos állami oktatás nem nekik való.
Na hát ezzel újat ugyebár nem mondok, nincs az a gyerek, akinek a mai magyar állami oktatás megfelelő lenne (tisztelet a kivételnek). Anyám pedagógus, tudom miről beszélek...
Tavaly óta kerülget a gondolat, tuti alternatív suli lesz ebből, a kérdés csak az, hogy melyik.
Egyre világosabban körvonalazódik a helyzet. Két különböző gyereknek sajnos két különböző suli a megfelelő.
Édes, hiperérzékeny, lassú, álmodozó, külső motivált Emmának a waldorf jelenthet egyedüli megoldást, ott tudnak számára megfelelő óvó, védő légkört biztosítani a fejlődéséhez.
A klasszikus belső motivált gyerek Iván számára olyan suli kell majd, ahol tolerálják azt, hogy saját, egyéni rugóra jár az agya. Nagyon tehetséges gyerek, ha hagyják kibontakozni, hagyják a saját ütemében megismerni a világot. Isten is neki teremtette a montessorit.
Waldorf és montessori suli is működik a közelünkben, ezt már kiszimatoltam.
Lehet röhögni, ez van, én ilyen gyagyás vagyok...
2007/09/11
Az astroweben a "mi leszek, ha nagy leszek?" kérdésemre ezt a választ írta az asztrológus srác:
"Kedves Judit!
Gratulálok az anyasághoz, és meg is jegyzem, hogy a Hold helyzete mutatja, hogy ez a szerep neked biztonságot ad, rendkívül komolyan is veszed, elmélyülten...
Mi leszel, ha nagy leszel? Ikrek jegyben lévő napod a 9-es házban van - folymaatosn ismereteket akar szerezni, tervezni, szabadon - nem szívesen köti le magát egy hivatás területén, vagy ha "talál" is, elképzelhető, hogy van mellette egy másik is.
A képességekre elsősorban a már említett Hold utal, együttállva az Uránusszal, Skorpióban. Nagyon erős pszichés képességek, megérző- és elemzőépesség lelki téren. Az elemzőkészséget a Szűz ascendens is támogatja.
Pszichológia esetleg?
A szavak útján emberekkel való foglalkozást erősíti még az Ikrek Vénusz is. A Rákban lévő Jupiter pedig a segítés, a támogatás szándékát hivatásként.
Ugyanígy elképzelhető a magas szinten való tanítás is, de tágabban fogalmaznék: ismeretek átadása is. Lehet könyvírás, szociológia, újságírás.
Mindazonáltal alighanem fontos lesz az emberi környezet jelenléte..."
Ööööö, most akkor mi leszek?
Végülis a pszihológiához lenne kedvem, de 30 évesen már hova a túróba kezdjek el felvételizgetni? Pedig már azt hittem, végre valaki megmondja a tutit. Ehhh...
"Kedves Judit!
Gratulálok az anyasághoz, és meg is jegyzem, hogy a Hold helyzete mutatja, hogy ez a szerep neked biztonságot ad, rendkívül komolyan is veszed, elmélyülten...
Mi leszel, ha nagy leszel? Ikrek jegyben lévő napod a 9-es házban van - folymaatosn ismereteket akar szerezni, tervezni, szabadon - nem szívesen köti le magát egy hivatás területén, vagy ha "talál" is, elképzelhető, hogy van mellette egy másik is.
A képességekre elsősorban a már említett Hold utal, együttállva az Uránusszal, Skorpióban. Nagyon erős pszichés képességek, megérző- és elemzőépesség lelki téren. Az elemzőkészséget a Szűz ascendens is támogatja.
Pszichológia esetleg?
A szavak útján emberekkel való foglalkozást erősíti még az Ikrek Vénusz is. A Rákban lévő Jupiter pedig a segítés, a támogatás szándékát hivatásként.
Ugyanígy elképzelhető a magas szinten való tanítás is, de tágabban fogalmaznék: ismeretek átadása is. Lehet könyvírás, szociológia, újságírás.
Mindazonáltal alighanem fontos lesz az emberi környezet jelenléte..."
Ööööö, most akkor mi leszek?
Végülis a pszihológiához lenne kedvem, de 30 évesen már hova a túróba kezdjek el felvételizgetni? Pedig már azt hittem, végre valaki megmondja a tutit. Ehhh...
Onya
Iván férfilelkének fényes egén két nap ontja jótékony sugarait szüntelen. A két nagy szerelem, az élet alfája és omegája. A dualista világkép csúcsa. Ez a két földi tünemény egy szóba sűrítve:
"onya", azaz "anya és vonat". Egy nagyszerű szóban, amihez képest a nyelvújítók eláshatják magukat.
A "pátyi" leszerepelt, nyilvánvalóan töltelékszó volt, egy amolyan "legyen valami, amíg az Igazi Szó meg nem születik a világegyetem mélységéből".
Iván férfilelkének fényes egén két nap ontja jótékony sugarait szüntelen. A két nagy szerelem, az élet alfája és omegája. A dualista világkép csúcsa. Ez a két földi tünemény egy szóba sűrítve:
"onya", azaz "anya és vonat". Egy nagyszerű szóban, amihez képest a nyelvújítók eláshatják magukat.
A "pátyi" leszerepelt, nyilvánvalóan töltelékszó volt, egy amolyan "legyen valami, amíg az Igazi Szó meg nem születik a világegyetem mélységéből".
2007/09/06
Krupp, na persze.
De úgy tűnik, hogy a homeós bogyók, és a fülgyertya hatott, mert éjjel egyáltalán nem volt taknyos, "csak" kruppolt. Az sem volt vészes, jóformán fel sem ébredt rá.
Nem úgy én, éjféltől (fél tizenkettőkor feküdtünk le) hajnali négyig dugdostam a szájába a bogyókat, nyitottam-csuktam az ablakot, takargattam.
Friss vagyok, és kipihent...
De úgy tűnik, hogy a homeós bogyók, és a fülgyertya hatott, mert éjjel egyáltalán nem volt taknyos, "csak" kruppolt. Az sem volt vészes, jóformán fel sem ébredt rá.
Nem úgy én, éjféltől (fél tizenkettőkor feküdtünk le) hajnali négyig dugdostam a szájába a bogyókat, nyitottam-csuktam az ablakot, takargattam.
Friss vagyok, és kipihent...
2007/09/05
Megvolt az első fülgyertyázás. Először hiszti volt, de végül belátta, hogy semmi különös az egész. Szépen feküdt, beszélgettünk. Amikor már majdnem leégett, mindig elkezdett pityeregni, de nem tudta megmondani miért.
Széthajtogattuk a gyertyát a végén, és tényleg tele volt trutyival.
A köhögése viszont nem tetszik, nagyon nem tetszik...
Széthajtogattuk a gyertyát a végén, és tényleg tele volt trutyival.
A köhögése viszont nem tetszik, nagyon nem tetszik...
Takonykór. Az van.
Persze Emmánál. De így is szupersokáig bírta betegség nélkül, ebben a szutyok időben pedig ki nem taknyos?!
Oviba már nem viszem a héten, így nagy eséllyel hétfőre kikúráljuk. Homeós bogyók garmada és fülgyertya.
Akinek van tapasztalata fülgyertyával, nem bánnám, ha írna nekem, mi most próbáljuk elsőre.
Persze Emmánál. De így is szupersokáig bírta betegség nélkül, ebben a szutyok időben pedig ki nem taknyos?!
Oviba már nem viszem a héten, így nagy eséllyel hétfőre kikúráljuk. Homeós bogyók garmada és fülgyertya.
Akinek van tapasztalata fülgyertyával, nem bánnám, ha írna nekem, mi most próbáljuk elsőre.
2007/09/04
Aki esetleg az fontolgatná, hogy lézerrel távolíttassa el a tetoválást az alsó szeméjáról, annak a következő összehasonlítással tudnám érzékeltetni ezt a műveletet:
Olyan, mintha egy karikás ostorral öt-hatszor jól szemencsapnák az ember lányát. Mind hangra, mind érzésre, és mind beavatkozás utáni látványra is pontosan olyan.
Kivéve talán azt, hogy a karikás ostor nem távolítja el a nem kívánt tetoválást.
A szalonból kijőve bőven kárpótolnak a borzadó tekintetek, hiszen talán csak szent Madonna szobrok szoktak vért könnyezni, és azok meg viszonylag ritkán fordulnak meg a Mammut bevásárlóközpontban.
Olyan, mintha egy karikás ostorral öt-hatszor jól szemencsapnák az ember lányát. Mind hangra, mind érzésre, és mind beavatkozás utáni látványra is pontosan olyan.
Kivéve talán azt, hogy a karikás ostor nem távolítja el a nem kívánt tetoválást.
A szalonból kijőve bőven kárpótolnak a borzadó tekintetek, hiszen talán csak szent Madonna szobrok szoktak vért könnyezni, és azok meg viszonylag ritkán fordulnak meg a Mammut bevásárlóközpontban.
2007/08/31
Úgy tűnik megvilágosodtam Emmával kapcsolatban.
Vagy legalábbis rájöttem valami nagyon fontosra. Úgy tűnik, hogy neki az oviban (és minden máshol) leginkább a tömeggel van baja.
A régi oviban is ezer gyerek volt, az új oviban is nyáron az összevont csoportokban.
A heti megfigyelésem az volt, hogy amelyik napon nyolc körül beértünk az oviba, és még csak két-három gyerek lézengett, akkor hangosan kacagva vonult be a csoportszobába. Az óvónéninek is volt ideje vele foglalkozni, ölelgetni, udvarolni neki, melléülni a reggelinél.
Amikor viszont kilenc körül értünk be, és meglátta a millió nyüzsgő gyereket a csoportban, azonnal meghátrált, és belém csimpaszkodott.
Végülis én vagyok az igazán bolond, mert az alaptermészetéből ez fakad. Idő kell neki, hogy szokja a helyzeteket (talán kicsit több idő is, mint másoknak), jót tesz neki, hogyha reggel van ideje hozzászokni az ovis légkörhöz. Jobb neki, ha csendben és nyugiban tud az óvónéni, vagy a dadus ölében elkezdeni a napot, és akkor már észre sem veszi, ha közben megérkezik a többi gyerek.
Nagy tanulság nekem ez ismét arról, hogy az, amit én gondolok jónak a gyereknek, az még nem biztos, hogy neki tényleg jó.
Az én természetemből az fakad, hogy jó későn megyünk, hipphopp becsöppenünk a nyüzsibe, és egyből mehet a menet.
Újra és újra meg kell őt figyelnem, hogy tudjam, neki igazán mi a jó.
Például az, ha mostantól nyolcra beérünk az oviba.
Vagy legalábbis rájöttem valami nagyon fontosra. Úgy tűnik, hogy neki az oviban (és minden máshol) leginkább a tömeggel van baja.
A régi oviban is ezer gyerek volt, az új oviban is nyáron az összevont csoportokban.
A heti megfigyelésem az volt, hogy amelyik napon nyolc körül beértünk az oviba, és még csak két-három gyerek lézengett, akkor hangosan kacagva vonult be a csoportszobába. Az óvónéninek is volt ideje vele foglalkozni, ölelgetni, udvarolni neki, melléülni a reggelinél.
Amikor viszont kilenc körül értünk be, és meglátta a millió nyüzsgő gyereket a csoportban, azonnal meghátrált, és belém csimpaszkodott.
Végülis én vagyok az igazán bolond, mert az alaptermészetéből ez fakad. Idő kell neki, hogy szokja a helyzeteket (talán kicsit több idő is, mint másoknak), jót tesz neki, hogyha reggel van ideje hozzászokni az ovis légkörhöz. Jobb neki, ha csendben és nyugiban tud az óvónéni, vagy a dadus ölében elkezdeni a napot, és akkor már észre sem veszi, ha közben megérkezik a többi gyerek.
Nagy tanulság nekem ez ismét arról, hogy az, amit én gondolok jónak a gyereknek, az még nem biztos, hogy neki tényleg jó.
Az én természetemből az fakad, hogy jó későn megyünk, hipphopp becsöppenünk a nyüzsibe, és egyből mehet a menet.
Újra és újra meg kell őt figyelnem, hogy tudjam, neki igazán mi a jó.
Például az, ha mostantól nyolcra beérünk az oviba.
2007/08/30
Ma reggel kéz-a-kézben elsétáltunk tüdőszűrésre a váci kórházba.
Újabb jópont nekik.
A hely kultúrált, azonnal sorra kerültünk, gyorsan készen lettünk.
Kicsi epizód az ablaknál:
- Jónapot! Tüdőszűrésre jöttünk. Elég a TAJ kártya, vagy kell a személyi, meg a lakcím kártya is?
- Egyenlőre elég a TAJ...
Néni hátrasétál a kartonozóba.
- Jártak már itt? - kiált előre.
- Még nem.
- Honnan költöztek ki? - jön vissza az ablak mögötti asztalhoz.
- Pestről.
- Jóóóózsi! Hozd a széket!
Újabb jópont nekik.
A hely kultúrált, azonnal sorra kerültünk, gyorsan készen lettünk.
Kicsi epizód az ablaknál:
- Jónapot! Tüdőszűrésre jöttünk. Elég a TAJ kártya, vagy kell a személyi, meg a lakcím kártya is?
- Egyenlőre elég a TAJ...
Néni hátrasétál a kartonozóba.
- Jártak már itt? - kiált előre.
- Még nem.
- Honnan költöztek ki? - jön vissza az ablak mögötti asztalhoz.
- Pestről.
- Jóóóózsi! Hozd a széket!
2007/08/29
Rohadt szar flessem volt az előbb.
Jura továbbította mélen a szegedi programot (egy cég hívta meg őket családostul), és én valami poénosat nem értettem meg belőle.
Jaaaaj, hát az vicc! - mondta életem párja - itt az irodában mindenki harsányan röhögött, mikor elolvastuk.
Akkor azt éreztem, hogy egészen mélyre süllyedek, a torkomban szorító gombóc nőtt, és potyogni kezdtek a könnyeim. Az egyetlen kapaszkodóm, a humorérzékem, ami a legsötétebb gyeses időszakomban is mentőövem volt, most úgy tűnik cserbenhagyott. Lelki szemeim előtt felrémlett, ahogy az irodában valaki hangosan felovassa a levelet, és a megfelelő pillanatban (hiszen rajtam kívül mindenki érti ezek szerint a poént) harsányan felnyerítenek.
Mindig érzem azt a kis szúrást a gyomromban, mikor Jura a benti tolvajnyelven mond nekem valamit (amit én honnan is tudnék), és én meg nézek értetlenül (a legrohadtabb, amit én szívből gyűlölök, az a "minden jó?" kérdése). Ez ahhoz a másik világhoz kapcsolja, amihez nekem semmi közöm, amelyik világban a számomra egyik legfontosabb ember napi 12 órát tölt el. A maradék ébren töltött ötöt-hatot eszelős rohanásban töltjük, vagy agyleszívott bambulással.
Az én világomban énekelünk a kakinak, disney hercegnők masíroznak rózsaszín ruhában, hullik a homok mindenből, az étel kis katonákból áll, és a mosógép állandó zúgása adja az alapzajt.
Faszkivan bazmeg
Jura továbbította mélen a szegedi programot (egy cég hívta meg őket családostul), és én valami poénosat nem értettem meg belőle.
Jaaaaj, hát az vicc! - mondta életem párja - itt az irodában mindenki harsányan röhögött, mikor elolvastuk.
Akkor azt éreztem, hogy egészen mélyre süllyedek, a torkomban szorító gombóc nőtt, és potyogni kezdtek a könnyeim. Az egyetlen kapaszkodóm, a humorérzékem, ami a legsötétebb gyeses időszakomban is mentőövem volt, most úgy tűnik cserbenhagyott. Lelki szemeim előtt felrémlett, ahogy az irodában valaki hangosan felovassa a levelet, és a megfelelő pillanatban (hiszen rajtam kívül mindenki érti ezek szerint a poént) harsányan felnyerítenek.
Mindig érzem azt a kis szúrást a gyomromban, mikor Jura a benti tolvajnyelven mond nekem valamit (amit én honnan is tudnék), és én meg nézek értetlenül (a legrohadtabb, amit én szívből gyűlölök, az a "minden jó?" kérdése). Ez ahhoz a másik világhoz kapcsolja, amihez nekem semmi közöm, amelyik világban a számomra egyik legfontosabb ember napi 12 órát tölt el. A maradék ébren töltött ötöt-hatot eszelős rohanásban töltjük, vagy agyleszívott bambulással.
Az én világomban énekelünk a kakinak, disney hercegnők masíroznak rózsaszín ruhában, hullik a homok mindenből, az étel kis katonákból áll, és a mosógép állandó zúgása adja az alapzajt.
Faszkivan bazmeg
2007/08/28
Nagyiügyek
Anyu három hete lassan, hogy nem látta az unokáit, először mi utaztunk el, aztán ő, végül az előző hétvége azért esett kútba, mert lebetegedett.
Mondjuk ez idő alatt egyszer sem telefonált, nagyjából ennyire fontosak ilyenkor az unokák. Amikor felhívom szívbemarkoló hangon közli, hogy annyira, de annyira hiányoznak neki, hogy az már szinte fáj.
Na persze! Láttam én mát karón varjút...
Meg is beszéltük, hogy akkor kikúrálja magát hétvégére, hogy unokázhasson végre. Közben Jura hívott, hogy lenne egy jó kis program hétvégére, Szegedre hívtak minket, halászléfőzés, csónakázás, ilyes. Menjünk gyerekestül. Háát, az nem lesz jó, mert anyu nem örülne, ha végre unokázhatna, és erre elvisszük őket hétvégére - gondoltam én kis naiv.
Hát akkor menjünk ketten, és anyu meg legyen itt a gyerekekkel, biztos örülni fog, hogy együtt lehet velük - gondoltam én kis naiv megen.
Visszahívom anyut, és elújságolom, hogy akkor Szeged. Kicsit később leesett neki, hogy jaaa, hogy csak mi ketten, ő meg itthon lenne a gyerekekkel (naja, vele London után soha többet sehova!).
Elképesztően elkámpicsorodott hangon sóhajtotta bele a telefonba, hogy hát jó, akkor legyen.
Hát bazmeg - gondoltam én. Most akkor mi ez a hattyú halála, hogy ennyire vágyik már az unokáira, hogy majd belepusztul, de hogy vigyázzon rájuk, az kb. olyan, mintha a fogát húznák.
Megy megint a pofavágás, a mártírkodás.
Kedvem lett volna azt mondani, hogy ha ennyire megerőltető számára ez a dolog, akkor elvisszük a gyerekeket, és jöjjön következő hétvégén, oszt viszonlátás.
De persze papirtigris vagyok...
Majd írok még egy panaszkodósat erről, de most indulnom kell a gyerekekért.
Anyu három hete lassan, hogy nem látta az unokáit, először mi utaztunk el, aztán ő, végül az előző hétvége azért esett kútba, mert lebetegedett.
Mondjuk ez idő alatt egyszer sem telefonált, nagyjából ennyire fontosak ilyenkor az unokák. Amikor felhívom szívbemarkoló hangon közli, hogy annyira, de annyira hiányoznak neki, hogy az már szinte fáj.
Na persze! Láttam én mát karón varjút...
Meg is beszéltük, hogy akkor kikúrálja magát hétvégére, hogy unokázhasson végre. Közben Jura hívott, hogy lenne egy jó kis program hétvégére, Szegedre hívtak minket, halászléfőzés, csónakázás, ilyes. Menjünk gyerekestül. Háát, az nem lesz jó, mert anyu nem örülne, ha végre unokázhatna, és erre elvisszük őket hétvégére - gondoltam én kis naiv.
Hát akkor menjünk ketten, és anyu meg legyen itt a gyerekekkel, biztos örülni fog, hogy együtt lehet velük - gondoltam én kis naiv megen.
Visszahívom anyut, és elújságolom, hogy akkor Szeged. Kicsit később leesett neki, hogy jaaa, hogy csak mi ketten, ő meg itthon lenne a gyerekekkel (naja, vele London után soha többet sehova!).
Elképesztően elkámpicsorodott hangon sóhajtotta bele a telefonba, hogy hát jó, akkor legyen.
Hát bazmeg - gondoltam én. Most akkor mi ez a hattyú halála, hogy ennyire vágyik már az unokáira, hogy majd belepusztul, de hogy vigyázzon rájuk, az kb. olyan, mintha a fogát húznák.
Megy megint a pofavágás, a mártírkodás.
Kedvem lett volna azt mondani, hogy ha ennyire megerőltető számára ez a dolog, akkor elvisszük a gyerekeket, és jöjjön következő hétvégén, oszt viszonlátás.
De persze papirtigris vagyok...
Majd írok még egy panaszkodósat erről, de most indulnom kell a gyerekekért.
2007/08/26
2007/08/25
A mai nap tízpontos volt.
Egész délelőtt teljesen olyanok voltunk, mint egy normális család. Bundáskenyeret reggeliztünk, aztán a kertben szöszmötöltünk, végül ebédet főztünk.
Ennél a pontnál jegyezném meg, hogy csókjaim Odinak, nagy-nagy örömet szerzett nekünk azzal a Thomassal. Bearanyozta a hajnalunkat...
Tegnap dugába dőlt az esti mozizás, mert anyu lebetegedett, így lemondta a hétvégi gyerekfelvigyázást. Így aztán bevetésre került Mónika, a takanyó. Aki mellesleg dadus volt az oviban, és imádja a gyerekeket. Az érzés kölcsönös.
Már alig várták hogy megérkezzen, majd nagy sivítással ujjongtak, mikor végre megjelent. Tudtuk, hogy jó kezekben lesznek.
Hiszen a régóta várt programra került sor délután, mentünk babanézőbe a Pohly családhoz. Itt meg akartuk vizitálni, hogy igaz-e az a sok horror, amit a blogjukban olvasunk, miszerint az ikrek módszeres, lassú szülőgyilkolásra adták a fejüket, amit szűnni nem akaró sírással kívánnak véghezvinni.
A hír kacsának bizonyult, két békésen nézelődő, szélesen mosolygó (igen, rám mosolygott egyikük), jó kedélyű kisbabát találtunk a lakásban. Mitöbb, a kezemben tartott kis csomag el is aludt. (Hát Ferikém, lesz mit mesélnünk a gyámügyön...)
Miután megérkezett a két csecsemőszagra kiéhezett barátnő, négyesben elindultunk a budapesti délutánba. A Ba Bar-ban kötöttünk ki, ahol igen jót beszélgettünk. Hatkor mi leléptünk, és kettesben hagytuk a megtépázott szülőket, hogy maradéktalanul kiélvezhessék első kettesben töltött, szabad estéjüket, a balzsamos nyáréjben.
Itthon két nagyon vidám, víg kedélyű zsivány várt, és egy szépen rendberakott konyha.
Mónika forevör!
Iván már alszik, Emma is megy nemsokára lefeküdni, és akkor miénk a világ.
Ilyen napot mindig, mindenkinek!
2007/08/20
És hogy milyen a szex egy pici, balatonparti faházban, ahol minden négyzetcentiméteren gyerekek nyüzsögnek pitymallattól késő éjjelig? Legfőképp semmilyen.
Pedig a nap símogató, a parton feszes testű, hetyke mellű lánykák szambáznak, az esték balzsamosak, tücsökciripelősek.
A négy gyerekesek mégis böjtölnek, és az est beálltával mondat közben zuhannak mély álomba az ágy felé menet. Éjjel nem pajzán gondolatok ködében élnek bíbor nászt, de nem ám!
Alvajáró, nyüszögő, folyton kitakarózó, felsíró gyerekeket terelgetnek, hogy hajnalban karikás szemmel arra ébredjenek, hogy pisi- és álomszagú porontyok bújnak meg minden hajlatukban.
Tudomásom van róla, hogy vannak emberek, akik nemcsak évi egy hétig élnek így, hanem évi egy évig. Egy szobában (nohdacu egy ágyban) alszanak a sok-sok porontyokkal, és állítólag élvezik.
Sértődés ne essék, el is hiszem nekik, de könyörgöm árulja már el nekem valaki, hogy ők hogy szexelnek?
Vagy talán csacsi gondolat azt képzelnem, hogy öt (mit öt, nyolc) év után is lehet az egyik legfontosabb dolog az életemben, hogy kedvemre élvezzem a szexet a (skandallum!) férjemmel?
Hangosan, lámpafénynél, hosszasan?
Abban a nettó négy és egynegyed percben, amit négyszemközt tudtunk tölteni az emberrel, az alábbi tervet eszeltük ki:
Nyaralást kipihenő miniszünidő!
Célállomás: valamely borvidék
Célidő: ősz
Cél: egy nap alvás, egy nap szex, egy nap alvás - mindeközben finom borok és ételek mértéktelen magunkhoz vétele
Nagyon várom!
Pedig a nap símogató, a parton feszes testű, hetyke mellű lánykák szambáznak, az esték balzsamosak, tücsökciripelősek.
A négy gyerekesek mégis böjtölnek, és az est beálltával mondat közben zuhannak mély álomba az ágy felé menet. Éjjel nem pajzán gondolatok ködében élnek bíbor nászt, de nem ám!
Alvajáró, nyüszögő, folyton kitakarózó, felsíró gyerekeket terelgetnek, hogy hajnalban karikás szemmel arra ébredjenek, hogy pisi- és álomszagú porontyok bújnak meg minden hajlatukban.
Tudomásom van róla, hogy vannak emberek, akik nemcsak évi egy hétig élnek így, hanem évi egy évig. Egy szobában (nohdacu egy ágyban) alszanak a sok-sok porontyokkal, és állítólag élvezik.
Sértődés ne essék, el is hiszem nekik, de könyörgöm árulja már el nekem valaki, hogy ők hogy szexelnek?
Vagy talán csacsi gondolat azt képzelnem, hogy öt (mit öt, nyolc) év után is lehet az egyik legfontosabb dolog az életemben, hogy kedvemre élvezzem a szexet a (skandallum!) férjemmel?
Hangosan, lámpafénynél, hosszasan?
Abban a nettó négy és egynegyed percben, amit négyszemközt tudtunk tölteni az emberrel, az alábbi tervet eszeltük ki:
Nyaralást kipihenő miniszünidő!
Célállomás: valamely borvidék
Célidő: ősz
Cél: egy nap alvás, egy nap szex, egy nap alvás - mindeközben finom borok és ételek mértéktelen magunkhoz vétele
Nagyon várom!
2007/08/19
Felfedeztünk egy isteni helyet Marcaliban. Termálfürdő és strand. Hatalmas terület, szuper medencékkel. Meglepően kihalt volt, a tökéletes strandidő ellenére. Kb. harminc ember lézengett az egész strandon. A gyerekek jóformán egyedül uralták a gyerekmedencét.
Pancsoltunk vagy három órát, amikoris egy őrületes felhőszakadás hazaűzött minket.
Alkalmam volt kipróbálni a páleszos ötletet búbborogatásra. Bár a koktélbárban csak vodka volt, azzal borogattam le Iván fejét, miután hanyatt esett a székről a térkőre. Jó hír, ennél nem volt nagy üvöltés, mint a késes verziónál, és pukli sem nőtt.
Lehet hogy halef helyett pálesz lesz nálam a játszóterezések alkalmával?
A Balaton tökéletes. Pont olyan, amilyennek lennie kellett volna már jó ideje. A víz tiszta és selymes, a strandok kultúráltak, a kajáldák mértéktartóan jó árban vannak, és jóformán nem lehet mellényúlni, mindenhol egységesen jó a kaja.
Négy gyerekkel nyaralni kész rémálom, még szerencse, hogy az idő a legmegfelelőbb egy ilyen nyaraláshoz. Szolíd strandidő, nem kánikula, de hideg sincs. Az éjszakák hűvösek, lehet aludni is.
A panzió ezért az árért igen remek.
Az odaút két és fél óra volt, ebből egy azzal telt, hogy átvágtunk Pesten. Utána végig autópálya.
Azért egy ilyen nyaralás (ti. 4 gyerek) leginkább mégiscsak mazohistáknak való. Vagy ősanyáknak, ősapáknak. Ez nem volt titok eddig sem, mi nem ezek vagyunk. Ha már a kicsik is lennének 6-8 évesek, akkor ez egy tízpontos nyaralás lenne. Így leginkább csak azt sajnálom, hogy xanaxot nem hoztam. A homeós Sedatif PC kevésnek bizonyult, és tömény alkohollal sem lehet folyamatosan kezelni az idegeimet.
Holnap megyünk haza (hála a jóságos, magasságos...), és keddtől ovibölcsi.
PS: a homeós bogyók igen jónak bizonyultak, legalábbis öcsi esetében mindenféleképpen, az ekcémája (krémezés nélkül is) gyönyörűen visszahúzódott.
Négy gyerekkel nyaralni kész rémálom, még szerencse, hogy az idő a legmegfelelőbb egy ilyen nyaraláshoz. Szolíd strandidő, nem kánikula, de hideg sincs. Az éjszakák hűvösek, lehet aludni is.
A panzió ezért az árért igen remek.
Az odaút két és fél óra volt, ebből egy azzal telt, hogy átvágtunk Pesten. Utána végig autópálya.
Azért egy ilyen nyaralás (ti. 4 gyerek) leginkább mégiscsak mazohistáknak való. Vagy ősanyáknak, ősapáknak. Ez nem volt titok eddig sem, mi nem ezek vagyunk. Ha már a kicsik is lennének 6-8 évesek, akkor ez egy tízpontos nyaralás lenne. Így leginkább csak azt sajnálom, hogy xanaxot nem hoztam. A homeós Sedatif PC kevésnek bizonyult, és tömény alkohollal sem lehet folyamatosan kezelni az idegeimet.
Holnap megyünk haza (hála a jóságos, magasságos...), és keddtől ovibölcsi.
PS: a homeós bogyók igen jónak bizonyultak, legalábbis öcsi esetében mindenféleképpen, az ekcémája (krémezés nélkül is) gyönyörűen visszahúzódott.
2007/08/03
Ezt most találtam a neten, nagggyon vicces :
Miatyánk Microsoft, aki a merevlemezen vagy, szenteltessék meg a te Windowsod, jöjjön el a te frissítésed, legyen meg a te javítókészleted. Miképpen a Windowson, azonképpen az officeban is. Mindennapi e-mail-ünket add meg nekünk ma, és bocsáss meg kalózvideóinkért. Miképpen mi is megbocsátottunk a Matávnak.És ne vígy minket a BSA-hoz, de szabadíts meg az OS/2 -től. Mert tiéd a DOS, a Windows, és az NT. Mindörökkön örökké ENTER!!
Miatyánk Microsoft, aki a merevlemezen vagy, szenteltessék meg a te Windowsod, jöjjön el a te frissítésed, legyen meg a te javítókészleted. Miképpen a Windowson, azonképpen az officeban is. Mindennapi e-mail-ünket add meg nekünk ma, és bocsáss meg kalózvideóinkért. Miképpen mi is megbocsátottunk a Matávnak.És ne vígy minket a BSA-hoz, de szabadíts meg az OS/2 -től. Mert tiéd a DOS, a Windows, és az NT. Mindörökkön örökké ENTER!!
2007/08/02
A homeós doki néni azt mondta, azért van ez az egész (krupp, betegségek), mert Emmának extragyenge az immunrendszere. Egyszerűen ilyen típus. Nem bíztatott túlságosan, szerinte hónapokba fog telni, amíg gatyába rázzuk a dolgot. Dehát a homeopátia a türelmesek gyógymódja ugyebár...
Kaptunk egy hosszú listát a beszereznivalókhoz, úgyhogy immunrendszer vigyázz, kész, TŰZ!
Iván remekül üzemel, és hála a nagykésnek a feje is elég jól néz ki. (Akinek ilyen eleven gyereke van, mindig legyen kéznél a nagykés - nem nem azért -. A fejen keletkező ütések helyét azonnal le kell vele szorítani fél-egy percig, és bár rettenetesen fáj, és a gyerek visít mint a választási malac, nagyszerűen megelőzi a fejen keletkező (ijesztő mértékben növő) diónyi, vagy félbaracknyi hematómát. Mert az aztán tényleg nagyon- és sokáig fáj.)
2007/08/01
Címszavakban
Emma megint kruppol, és mivel most más baja tényleg nincs, az allergia felé terelődik a gyanú mindinkább.
Meghalt a tengerimalackánk, aki ráadásul nem is a miénk volt, csak gazdái távollétében nevelődött minálunk jóideje. Úgy tűnik ezt a szélsőséges időjárást már nem bírta a kis szíve.
Megsirattuk, eltemettük.
Öcsi ma reggel lezúgott a lépcsőn, a délelőttöt a kórházban töltöttük. Sürgősségi, koponyaröntgen, gyerekosztály, szemészet, gyerekosztály. Három óra alatt teljesítettük a versenyszámokat, az összetettben igen jó helyezéssel zártuk a napot.
A végeredmény: fél tenyérnyi vérömleny a fején, a füle bedagadt, vörös és lehorzsolt, a nyakán van egy kb. 8-10 cm hosszú vastag hurkaszerű horzsolás. Úgy tűnik agyrázkódása sincs, kemény fejűek ezek a Sándorok!
Mintegy hat órával egy borzalmas zuhanás után minden tekintélyemet latba vetve kellett lebeszélnem róla, hogy ugyan ne sétálgasson már a kanapé háttámláján (igen, ott! talán kötéltáncosnak készül).
A szótára új mondattal gyarapodott: " eszete a éccőn" = "leestem a lépcsőn".
Most pedig megyünk Emmával a homeós dokihoz.
U.I. Egy szép, csendes gumiszobára vágyom...
Emma megint kruppol, és mivel most más baja tényleg nincs, az allergia felé terelődik a gyanú mindinkább.
Meghalt a tengerimalackánk, aki ráadásul nem is a miénk volt, csak gazdái távollétében nevelődött minálunk jóideje. Úgy tűnik ezt a szélsőséges időjárást már nem bírta a kis szíve.
Megsirattuk, eltemettük.
Öcsi ma reggel lezúgott a lépcsőn, a délelőttöt a kórházban töltöttük. Sürgősségi, koponyaröntgen, gyerekosztály, szemészet, gyerekosztály. Három óra alatt teljesítettük a versenyszámokat, az összetettben igen jó helyezéssel zártuk a napot.
A végeredmény: fél tenyérnyi vérömleny a fején, a füle bedagadt, vörös és lehorzsolt, a nyakán van egy kb. 8-10 cm hosszú vastag hurkaszerű horzsolás. Úgy tűnik agyrázkódása sincs, kemény fejűek ezek a Sándorok!
Mintegy hat órával egy borzalmas zuhanás után minden tekintélyemet latba vetve kellett lebeszélnem róla, hogy ugyan ne sétálgasson már a kanapé háttámláján (igen, ott! talán kötéltáncosnak készül).
A szótára új mondattal gyarapodott: " eszete a éccőn" = "leestem a lépcsőn".
Most pedig megyünk Emmával a homeós dokihoz.
U.I. Egy szép, csendes gumiszobára vágyom...
2007/07/31
Harry Potter
Nem tudok jól angolul. Inkább azt mondanám, hogy nem tudok angolul. Sosem tanultam, inkább csak ragadt rám, mint a kosz.
Persze Londonban vidáman elcsevegtem bárkivel, ha kellett, hát kézzel-lábbal (az ott élők jelentős része nem tud jobban angolul nálam).
Aztán megvettük az új Harry Pottert, kemény kötésű, felnőtt kiadásban, mert az a szép, és én nagyon kíváncsi vagyok.
Az első 50 oldal pocsékul ment. Hangosan olvastam fel, Jura meg segített fordítani. Elkeserítő volt, az a nyavajás britt körmönfont mondatszerkesztés, amit olyannyira imádok, kifogott rajtam tízből tízszer. Csak mekegtem-makogtam, és semmit sem értettem. Fél oldal után elfáradtam.
Aztán egyszercsak, úgy a hatvanadik oldal táján rákattant az agyam. A könyv, aminek zárt sorait eddig csak feszegettem, egyszercsak kinyílt előttem. Ott terült előttem, mint egy virágos rét, egy másik világ, amihez egy vad bozóton keresztül vágtam utat magamnak.
Ahogy este az asztalnál ülve elkezdtem olvasni, már nem makogtam. Minden mondat tiszta és világos volt, úgy fordítottam, mintha (hehe) könyvből olvasnám.
Este már hagytam Jurát a saját kis újságjait olvasgatni, csak néha kérdeztem meg (az én eleven szótáramat) egyegy szóról, bonyolultabb mondatról.
Amikor egészen belefedkeztem, azt vettem észre, már nem fordítgatok fejben, csak simán olvasok.
Persze lassan megy, és hamar elfáradok (mint mikor másodikos koromban az első könyvemet egy hétig olvastam, pedig száz oldal sem volt tán), és Jura öt perc alatt elolvassa azt a pár oldalt, amivel én egy órát is elvoltam, de a sikerélmény leírhatatlan, óriási, és ez olyan nagyon jó érzés.
Nem tudok jól angolul. Inkább azt mondanám, hogy nem tudok angolul. Sosem tanultam, inkább csak ragadt rám, mint a kosz.
Persze Londonban vidáman elcsevegtem bárkivel, ha kellett, hát kézzel-lábbal (az ott élők jelentős része nem tud jobban angolul nálam).
Aztán megvettük az új Harry Pottert, kemény kötésű, felnőtt kiadásban, mert az a szép, és én nagyon kíváncsi vagyok.
Az első 50 oldal pocsékul ment. Hangosan olvastam fel, Jura meg segített fordítani. Elkeserítő volt, az a nyavajás britt körmönfont mondatszerkesztés, amit olyannyira imádok, kifogott rajtam tízből tízszer. Csak mekegtem-makogtam, és semmit sem értettem. Fél oldal után elfáradtam.
Aztán egyszercsak, úgy a hatvanadik oldal táján rákattant az agyam. A könyv, aminek zárt sorait eddig csak feszegettem, egyszercsak kinyílt előttem. Ott terült előttem, mint egy virágos rét, egy másik világ, amihez egy vad bozóton keresztül vágtam utat magamnak.
Ahogy este az asztalnál ülve elkezdtem olvasni, már nem makogtam. Minden mondat tiszta és világos volt, úgy fordítottam, mintha (hehe) könyvből olvasnám.
Este már hagytam Jurát a saját kis újságjait olvasgatni, csak néha kérdeztem meg (az én eleven szótáramat) egyegy szóról, bonyolultabb mondatról.
Amikor egészen belefedkeztem, azt vettem észre, már nem fordítgatok fejben, csak simán olvasok.
Persze lassan megy, és hamar elfáradok (mint mikor másodikos koromban az első könyvemet egy hétig olvastam, pedig száz oldal sem volt tán), és Jura öt perc alatt elolvassa azt a pár oldalt, amivel én egy órát is elvoltam, de a sikerélmény leírhatatlan, óriási, és ez olyan nagyon jó érzés.
2007/07/30
Öööööö... Most írnom kéne egy klassz beszámolót Londonról?
Na igen.
Elég jó volt, nagyon sok tapasztalattal lettem gazdagabb. Persze Londonba én bármikor, bárhogy szívesen megyek, de azért nagyon nehéz két kicsi gyerekkel.
Az biztos, hogy a több mint három év óta, mióta először voltunk ott kisgyerekkel (Emma pár hónapos volt), rengeteget változott ebből a szempontból a város. Sokkal, de sokkal gyerekbarátabb minden, noha ők eddig sem a naaaaagy gyerekszeretetükről voltak híresek. Az ember inkább azt érzi, hogy nagyon udvariasan bár, de tehernek tartják a gyerekeket. Mindazonáltal nagyon sok feltételt megadnak a gyerekkel közlekedőknek. Minden (tényleg minden!) járdaszegély akadálymentesítve van, mindenhol van rámpa, lift, a gyerekek 11 év alatt jóformán ingyen utaznak, vannak igen klassz játszóterek (ha nem is sok, az a kevés nagyon magas szinvonalú).
A magyarok jobbára parasztok, ezt megtudtuk Ferihegyen, ahol éppen csak le nem köpnek (a többi utasok), amikor meglátják, hogy gyerekkel utazol, ellenben az angol repülőtéren azonnal szednek ki a sorból, és visznek előre.
Hazafelé pontosan ugyanezt tapasztaltuk.
Gyerekkel szigorúan kötelező gyakorlat Londonban járván Kew Garden. Ez volt azt hiszem a legjobb napunk. Egy teljes napot eltöltöttünk ebben a lenyűgöző botanikus kertben, szó szerint nyitástól zárásig ott voltunk (és még maradtunk volna).
Egy biztos, London rettenetesen, elképesztően, orbitálisan drága. De tényleg. Nagyon.
Ez alól azok a ritka esetek csak a kivételek, mikor csinálnak egy nagy árleszállítást. Akkor aztán lehet csemegézni.
A legnagyobb élményem mégiscsak az volt, mikor egy hallhatóan angol anyanyelvű nő tőlem kért útbaigazítást a Regent street-en.
Eléggé el volt keseredve, ez hallatszott a hangján, bennem lehetett minden reménye. Nagyon angolnak nézhettem ki a lestrapált fejemmel, a visító gyerekeimmel, és a hatalmas reklámszatyraimmal (ennél benszülöttebbnek talán csak akkor néztem volna ki, ha csadorban vagyok). A Mamas & Papast kereste. Történetesen tudtam hol az a bolt, amit keres (még jó, fejből felmondom a Regent és Oxford street összes üzletét), és makogó angol tudásommal útba igazítottam.
Hogy a gyerekek mennyire élvezték? Nekik az volt a legnagyszerűbb, hogy együtt volt a család egy hétig, sülve-főve. Apa száz százalékig jelen volt (csak néha kellett kiütni a kezéből a blekberit), labdáztunk, és szaladgáltunk azokban a gyönyörű parkokban, rengeteget utaztunk a buszok emeletén elöl, volt soksok sihuhúúú.
Ők valószínűleg Zambéziben, vagy Alsófelső-csücsökrücskén is pontosan ennyire élvezték volna az együtt töltött időt.
Hát szóval London az London, és nekem máris honvágyam van utána...
2007/07/20
Jó tett helyében jót várj!
Ez nem csak egy népmesei fordulat, hanem egy általam bizonyított tény.
Egy hete keresem egyre elkeseredettebben az útlevelet, és bár tudom, hogy Angliába beengednek személyivel, azért a repülőgép-foglalásom a lánykori nevemre szól (akárcsak az útlevelem, amit lusta voltam átíratni, mikor férjhez mentem). A személyim meg ugyebár nem.
a teljes ház felforgatása után már csak legyintettem, mondván valahogy majd csak lesz.
Este Jura átvitte a kocsimat mzs-ékhez, hiszen így mindenki jól jár, nekem nem áll őrizetlenül a garázsban, ők meg tudnak használni egy hétig két kocsit.
És lássatok csodát, mikor Jura benyúlt a kesztyűtartóba, hogy kihalássza a forgalmit, mit talált? Hát igen. Az útlevelemet.
Ne is kérdezzétek hogy került oda. Halvány lila dunsztom sincs.
Bőröndök bepakolva, utazóruha kikészítve (előhalásztam a jégeralsókat, az itteni 40 fok után vár Londonban a kedélyes 17-20 fok), minden arra vár, hogy reggel felöltözzünk, és beszálljunk az értünk jövő kocsiba.
Teljesen zárójel, hogy nagyon furcs a érzés ám itthon lenni, hogy nincs egy kocsink sem. Jura a munkahelyén hagyta a sajátját...
Szóval. London vigyázz, jövünk!
Ez nem csak egy népmesei fordulat, hanem egy általam bizonyított tény.
Egy hete keresem egyre elkeseredettebben az útlevelet, és bár tudom, hogy Angliába beengednek személyivel, azért a repülőgép-foglalásom a lánykori nevemre szól (akárcsak az útlevelem, amit lusta voltam átíratni, mikor férjhez mentem). A személyim meg ugyebár nem.
a teljes ház felforgatása után már csak legyintettem, mondván valahogy majd csak lesz.
Este Jura átvitte a kocsimat mzs-ékhez, hiszen így mindenki jól jár, nekem nem áll őrizetlenül a garázsban, ők meg tudnak használni egy hétig két kocsit.
És lássatok csodát, mikor Jura benyúlt a kesztyűtartóba, hogy kihalássza a forgalmit, mit talált? Hát igen. Az útlevelemet.
Ne is kérdezzétek hogy került oda. Halvány lila dunsztom sincs.
Bőröndök bepakolva, utazóruha kikészítve (előhalásztam a jégeralsókat, az itteni 40 fok után vár Londonban a kedélyes 17-20 fok), minden arra vár, hogy reggel felöltözzünk, és beszálljunk az értünk jövő kocsiba.
Teljesen zárójel, hogy nagyon furcs a érzés ám itthon lenni, hogy nincs egy kocsink sem. Jura a munkahelyén hagyta a sajátját...
Szóval. London vigyázz, jövünk!
2007/07/17
Hurrá, Jura hozza ma haza az új mosógépet.
Mostanra leginkább pakolnom kellett volna Londonra, meg felhívnom a kutyapanziót, meg ilyenek, ehhelyett itt punnyadok a gép előtt. Mitöbb itt van a ház legmelegebb pontja.
Noooormális Margit?!
Mostanra leginkább pakolnom kellett volna Londonra, meg felhívnom a kutyapanziót, meg ilyenek, ehhelyett itt punnyadok a gép előtt. Mitöbb itt van a ház legmelegebb pontja.
Noooormális Margit?!
2007/07/16
Az élet kezd visszazökkenni a rendes kerékvágásba.
Dédit délelőtt Jura hazavitte, Öcsike pedig folytatja tanulmányait a bölcsiben. A gondozónéniknek szava sem lehet, egy hétig pihenhettek.
Kicsifiam szökésben osztályelső, talán Houdini életrajzi kötetét olvasgatja éjjel zseblámpa fényénél.
Voltam reggel tornán is, meg lettem dícsérve, hogy milyen jól megy ma. Most már tudom, a harsány (kissé eszelős) kacagás nem kompatibilis a hasizom gyakorlattal.
Dédit délelőtt Jura hazavitte, Öcsike pedig folytatja tanulmányait a bölcsiben. A gondozónéniknek szava sem lehet, egy hétig pihenhettek.
Kicsifiam szökésben osztályelső, talán Houdini életrajzi kötetét olvasgatja éjjel zseblámpa fényénél.
Voltam reggel tornán is, meg lettem dícsérve, hogy milyen jól megy ma. Most már tudom, a harsány (kissé eszelős) kacagás nem kompatibilis a hasizom gyakorlattal.
2007/07/15
2007/07/12
2007/07/11
Tegnap felhoztuk dédikét vidékről. Dédike évei száma szerint 77, mint a magyar népmese, és nagyon zűrös. Járókerettel 1 m/perc sebességgel hasít.
Tegnap öcsi fektetése közben úgy gondolta, hogy kimegy, jár egyet a kertben, Emma persze utána, 14 fokban, süvítő szélben kimentek szandiban, pólóban.
Este az inzulinos fecskendőjének a tűjét elbabrálta, ami ennek következtében az én ujjamba állt bele tövig.
Azért jó látni, hogy egészen kivirult itt, az 1600 nm parkosított kertünkre kijelentette, hogy szép kert, csak kicsi. Ezen még éjjel is röhögcséltünk Jurával.
A gyerekek imádják, különösen Emma, aki órákat képes a dédivel ücsörögni, sétálni, és közben megbeszélik a világ dolgait.
Jó, hogy itt van!
Tegnap öcsi fektetése közben úgy gondolta, hogy kimegy, jár egyet a kertben, Emma persze utána, 14 fokban, süvítő szélben kimentek szandiban, pólóban.
Este az inzulinos fecskendőjének a tűjét elbabrálta, ami ennek következtében az én ujjamba állt bele tövig.
Azért jó látni, hogy egészen kivirult itt, az 1600 nm parkosított kertünkre kijelentette, hogy szép kert, csak kicsi. Ezen még éjjel is röhögcséltünk Jurával.
A gyerekek imádják, különösen Emma, aki órákat képes a dédivel ücsörögni, sétálni, és közben megbeszélik a világ dolgait.
Jó, hogy itt van!
2007/07/09
Rossz anya
Van egy pont, mikor elszakad a cérna. Amikor napok óta megy a nyűgös nyavajgás, az örökös mindenért-hiszi, az egymást szekálása-gyilkolása, és amikor mindezt megfejelve lázasan, torokgyalladással, mellkaségető köhögéssel nem melegszik meg a kanapé a fenekem alatt, mert megy az adide-adide, és amikor a végső erőmet összkaparva megfőzöm az egyik kedvencüket, a tejbegrízt (jó, nem egy pekingi csirke, de akkor is hős vagyok, hogy agyrohasztó fejfájással kutyulgatok a tűzhelyen).
Amikor fél órát kell csalogatni őket, hogy jöjjenek végre ebédelni, az egyik itt visít, a másik ott üvölt, a fejem szétpattan.
És amikor mindezen tortán habként Öcsi (szándékosan) rámborítja a tányérja teljes tartalmát, na ott, akkor megpattan az a szál.
És akkor lila fejjel üvöltök mindenféle olyat, amit nem lenne szabad, szitkozódom-átkozódom, a kezére csapok. Ott akkor egy pillanatra megbánom ezt az egészet, hogy mi a francért nem maradtam a seggemen, minek szültem én gyereket, gyűlölöm őket, az apjukat, mert felcsinált, és gyűlölöm magamat, mert ezt érzem.
És utána nem marad más, csak űr. És nem tudom szeretni őket még jó pár percig, és ők ezt nagyon jól tudják. A félelemtől angyalokká válnak, belém pedig késdöfésként hasít a lelkiismeret-furdalás.
Van egy pont, mikor elszakad a cérna. Amikor napok óta megy a nyűgös nyavajgás, az örökös mindenért-hiszi, az egymást szekálása-gyilkolása, és amikor mindezt megfejelve lázasan, torokgyalladással, mellkaségető köhögéssel nem melegszik meg a kanapé a fenekem alatt, mert megy az adide-adide, és amikor a végső erőmet összkaparva megfőzöm az egyik kedvencüket, a tejbegrízt (jó, nem egy pekingi csirke, de akkor is hős vagyok, hogy agyrohasztó fejfájással kutyulgatok a tűzhelyen).
Amikor fél órát kell csalogatni őket, hogy jöjjenek végre ebédelni, az egyik itt visít, a másik ott üvölt, a fejem szétpattan.
És amikor mindezen tortán habként Öcsi (szándékosan) rámborítja a tányérja teljes tartalmát, na ott, akkor megpattan az a szál.
És akkor lila fejjel üvöltök mindenféle olyat, amit nem lenne szabad, szitkozódom-átkozódom, a kezére csapok. Ott akkor egy pillanatra megbánom ezt az egészet, hogy mi a francért nem maradtam a seggemen, minek szültem én gyereket, gyűlölöm őket, az apjukat, mert felcsinált, és gyűlölöm magamat, mert ezt érzem.
És utána nem marad más, csak űr. És nem tudom szeretni őket még jó pár percig, és ők ezt nagyon jól tudják. A félelemtől angyalokká válnak, belém pedig késdöfésként hasít a lelkiismeret-furdalás.
2007/07/08
Azért ez a nagycsaládos lét nagyon brutál. Le a kalappal a nagycsaládosok előtt!
Négy gyerek kavarog, gomolyog, beszél egyszerre, a sütőben 10 csirkecomb sül, a palacsinta egy kiló lisztből készül, hajnali hattól este tízig nincs megállás.
És persze vannak nagyon jó pillanatok is, mikor egyszerre hevernek a kanapén egy kupacban pizsiben, álomszagúan, mikor a nagy tanítja a kicsit bringázni, amikor lubickolnak egymás társaságában.
Azt azért kijelenthetem, hogy négy gyerekkel vásárolni menni kimeríti az extrémsport foglamát. Még akkor is, ha nagyok már tényleg nagyok, és Zsófi ugyanúgy odapillantás nélkül csípi nyakon a szökni készülő öccsét mint én, és nagy öröm, az ő kezét legalább hajlandó megfogni a kis kurafi.
És a hétszemélyes kocsiban már valóban elférünk mindannyian, mehetnénk akár világgá is.
De aztán mindig egy kicsit örülök, mikor visszazökkenünk az unalmas kétgyerekes családmodellbe, mert jó-jó azért ez így néhanap, de azért ezt nem csinálnám nullahuszonnégyben. Még akkor sem, ha a két csapat között kellemesen nagy a korkülönbség...
Négy gyerek kavarog, gomolyog, beszél egyszerre, a sütőben 10 csirkecomb sül, a palacsinta egy kiló lisztből készül, hajnali hattól este tízig nincs megállás.
És persze vannak nagyon jó pillanatok is, mikor egyszerre hevernek a kanapén egy kupacban pizsiben, álomszagúan, mikor a nagy tanítja a kicsit bringázni, amikor lubickolnak egymás társaságában.
Azt azért kijelenthetem, hogy négy gyerekkel vásárolni menni kimeríti az extrémsport foglamát. Még akkor is, ha nagyok már tényleg nagyok, és Zsófi ugyanúgy odapillantás nélkül csípi nyakon a szökni készülő öccsét mint én, és nagy öröm, az ő kezét legalább hajlandó megfogni a kis kurafi.
És a hétszemélyes kocsiban már valóban elférünk mindannyian, mehetnénk akár világgá is.
De aztán mindig egy kicsit örülök, mikor visszazökkenünk az unalmas kétgyerekes családmodellbe, mert jó-jó azért ez így néhanap, de azért ezt nem csinálnám nullahuszonnégyben. Még akkor sem, ha a két csapat között kellemesen nagy a korkülönbség...
2007/07/06
Fáfá (lánykori nevén Detlef) a nici szarvas Iván alvósállata. Olyannyira, hogy vettünk egy tartalékot a bölcsibe is. Néha összekeveredik a kettő, de eddig mindig ügyeltünk rá, hogy a két Fáfá ne mutatkozzon együtt. Jura úgy gondolta, ez komoly lelki törést jelentene Öcsinek.
De a minap sajnos megtörtént a "baj".
Öcsi két Fáfével a kezében megjelent a nappaliban. Hablatyolt valamit, majd Emma kezébe nyomta az egyiket.
- Tásszék Amma! Ita Fáfá! - közölte, és elégedetten leült a kanapéra, a másik Fáfá szarvát csipkedni (ami nála az elnyugvást jelenti).
Hát ilyenek a gyerekek, Öcsi pedig egyértelműen a legjobb szívű mind közül, hiszen Fáfá szent és sérthetetlen, viszont ha kettő van, akkor az egyik minden vitán felül Emmának jár...
2007/07/05
Ivánnak hőemelkedése volt már, mikor mentem érte a bölcsibe.
Szlivka ötlete alapján vettünk a gyógyszertárban fülmelegítő sapit. Emmának persze egyből beugrott a Bogyó és Babóca ide vonatkozó epizódja.
Most van egy már-nem-annyira-beteg és egy még-nem-annyira-beteg gyerekem. Mindez komoly alvásdeficittel megfejelve...
A betegség monnyon le izibe'!
Vírusos torokgyula. Hétfőn és kedden ki sem látott lánykám a lázból. A keddet jóformán egyben átaludta. Kicipeltük neki a diófa alá a kerti padot, azon megágyaztam, és míg mi kertrendeztünk, ő szundikált.
Szerdán már teljesen láztalan és nagyon vidám volt, enni is elkezdett, de éjjel megfájdult a füle. Ma újabb látogatást tettünk a gyerekorvosnál (még csak 1 hete helyettesíti a mi orvosunkat, de már tudja kik vagyunk :-( ), és kiderült, fülgyula. Kaptunk antibigyót is (hát persze hogy nem úsztuk meg).
Most írjam azt, hogy nekem is kapar a torkom? Ehhh...
Szerdán már teljesen láztalan és nagyon vidám volt, enni is elkezdett, de éjjel megfájdult a füle. Ma újabb látogatást tettünk a gyerekorvosnál (még csak 1 hete helyettesíti a mi orvosunkat, de már tudja kik vagyunk :-( ), és kiderült, fülgyula. Kaptunk antibigyót is (hát persze hogy nem úsztuk meg).
Most írjam azt, hogy nekem is kapar a torkom? Ehhh...
2007/07/01
Telefonbeszélgetés pár perccel ezelőtt:
- Édesem - csendül Jura büszke hangja a telefonban - Most jövök a cukrászdából, és találd ki mit vettem neked!
- Nem tudom... -motyogom zavartan, utálom a sütiket, fagyit is, egy tortával ki lehet űzni a világból.
- Hát Rákóczi túróst! - csapja az adu ászt emberem az asztalra.
- Dehát én nem is szeretem a Rákóczi túróst - hörgöm, bármilyen is legyen az.
- Neked az a kedvenced! - jelenti ki megfellebezhetetlenül. - És vettem fagyit is!
- Hát ez igen remek - válaszolom fagyosan. Nem akarom megbántani, végülis nem várhatom el, hogy 8 év alatt egy ennyire bonyolult dolgot megjegyezzen. Azt kiválóan tudja, hogy orgazmusom mitől és hogyan lesz, egy bölcs asszony elégedjen is meg ennyivel, ne kívánjon lehetetlent.
Egyébként is hallom, hogy nagyon el van szontyolodva. Örömet akart nekem szerezni ezzel a Rákóczi túróssal, csak mert hagytam barangolni a Brikoban.
- Na! - mondom békülékenyen - Hozd haza azt a túróst, megnézem, hátha csak elfelejtettem, hogy ezt az egy sütit mégiscsak szeretem. De kenyeret is vegyél!
- Viszek neked sárgadinnyét is! - élénkül fel a hangja, itt biztos terepen jár, azt valóban tudja hogy szeretem, és mindenáron örömet akar nekem szerezni.
- Hát jó, de siess! - adom meg magam.
U.I.: Az imént megérkezett. kezembe nyomott egy nagy csomagot. A papír alatt négy Rákóczi túrós lapult (borzalmasan néznek ki, csupa hab, meg cukor brrrr).
- Négyet vettem,hogy biztosan elég legyen - mondja életem párja, és zavartan elfordul.
Hát most mit csináljak? Szeretem!
- Édesem - csendül Jura büszke hangja a telefonban - Most jövök a cukrászdából, és találd ki mit vettem neked!
- Nem tudom... -motyogom zavartan, utálom a sütiket, fagyit is, egy tortával ki lehet űzni a világból.
- Hát Rákóczi túróst! - csapja az adu ászt emberem az asztalra.
- Dehát én nem is szeretem a Rákóczi túróst - hörgöm, bármilyen is legyen az.
- Neked az a kedvenced! - jelenti ki megfellebezhetetlenül. - És vettem fagyit is!
- Hát ez igen remek - válaszolom fagyosan. Nem akarom megbántani, végülis nem várhatom el, hogy 8 év alatt egy ennyire bonyolult dolgot megjegyezzen. Azt kiválóan tudja, hogy orgazmusom mitől és hogyan lesz, egy bölcs asszony elégedjen is meg ennyivel, ne kívánjon lehetetlent.
Egyébként is hallom, hogy nagyon el van szontyolodva. Örömet akart nekem szerezni ezzel a Rákóczi túróssal, csak mert hagytam barangolni a Brikoban.
- Na! - mondom békülékenyen - Hozd haza azt a túróst, megnézem, hátha csak elfelejtettem, hogy ezt az egy sütit mégiscsak szeretem. De kenyeret is vegyél!
- Viszek neked sárgadinnyét is! - élénkül fel a hangja, itt biztos terepen jár, azt valóban tudja hogy szeretem, és mindenáron örömet akar nekem szerezni.
- Hát jó, de siess! - adom meg magam.
U.I.: Az imént megérkezett. kezembe nyomott egy nagy csomagot. A papír alatt négy Rákóczi túrós lapult (borzalmasan néznek ki, csupa hab, meg cukor brrrr).
- Négyet vettem,hogy biztosan elég legyen - mondja életem párja, és zavartan elfordul.
Hát most mit csináljak? Szeretem!
Nagyon jó olvasni, ahogy számomra kedves emberek megteszik az első tétova lépéseiket a gyermeknevelés virágos kertjében. Jó olvasni, 4 éve én is pont így voltam ezzel, magabiztosan domborítottam az új szerepben. Aztán lett ez jobb is, rosszabb is, mint ahogy lesz nekik is jobb is, rosszabb is.
Mivel nem oly közeli barátok, azért újra és újra visszafogom a klaviatúrának lendülő kezemet, hogy kommentáljak minden posztot évek alatt kimunkált magvas bölcsességemmel. Gondolom van elég észosztó körülöttük.
Így csak nagyon csendben drukkolok nekik!
Mivel nem oly közeli barátok, azért újra és újra visszafogom a klaviatúrának lendülő kezemet, hogy kommentáljak minden posztot évek alatt kimunkált magvas bölcsességemmel. Gondolom van elég észosztó körülöttük.
Így csak nagyon csendben drukkolok nekik!
2007/06/30
Krupp krupp krupp
Hogy miért nem tudunk már ettől megszabadulni? Utoljára a bárányhimlő előtt volt, de aztán szerencsére azóta semmi (olyannnyira, hogy még betegség sem nagyon).
Erre éjjel mi történik?
Anyu azzal hívott fel mindket éjszaka (mzs-nél voltunk, egy új társasjátékot teszteltünk éppen), hogy szerinte Emma kruppol.
Hazamentünk, és láss csodát, nem is akárhogy kruppolt. A Rectodelt megint nem használt (vagy ki tudja, lehet, hogy nélküle megint a mentőt kellett volna hívni), mindenesetre ez már dupla dózis, mint amit eddig használtunk, és nem csökkentette szinte semennyire sem a tüneteket.
Egy percet sem aludtam az éjjel, végig virraszttottam Emma mellett, mert szinte folyamatosan köhögött, vagy zihált, mint Darth Vader.
Délelőtt elmentünk a kórházba, ott is csak vonogatták a vállukat, hogy hát igen, ez krupp, Rectodelt, sós pára, Mucopront, Fenistil csepp stb stb...
A kép címe Emma köhög. Azok a kis fekete gomolyagok a köhögések... Ezt reggel rajzolta.
Úgyhogy most kúráljuk a lyányt, és úgy döntöttem, júliusban inkább itthon tartom, nem viszem oviba. Kalandos hónap vár ránk!
2007/06/29
Hisztiblog
Kicsifiam éppen mélyinterjún ült a gondozónéni ölében, mikor megérkeztünk érte a bölcsibe. Sejtettük az okát, már az oviban is azzal fogadtak, hogy Öcsike többet volt odaát ma, mint a bölcsiben. Turbószökésre kapcsolt a kis pernahajder.
Marika, a kedvenc gondozónénink megjósolta, hogy kemény délutánra számíthatunk, Iván nem aludt ebéd után. Ilyet talán még sosem csinált.
És lőn, egész délután kemény hisztit nyomott a srác. Volt abban minden, földrevetődős rúgkapálás (csókjaim Lappának), anyapüfölés tiszta erőből, kutya megrugdosása, ésatöbbi, ésatöbbi...
Végigküzdöttük vele a vacsorát, a fürdést, majd mikor már egyenesben voltunk, kezében az esti iszóka, egy csapásra angyallá változott. Kacagva bújt ágyba, átnyújtotta a maradék italát, magához ölelte Fáfét, és azon nyomban mély álomba szenderült...
Kicsifiam éppen mélyinterjún ült a gondozónéni ölében, mikor megérkeztünk érte a bölcsibe. Sejtettük az okát, már az oviban is azzal fogadtak, hogy Öcsike többet volt odaát ma, mint a bölcsiben. Turbószökésre kapcsolt a kis pernahajder.
Marika, a kedvenc gondozónénink megjósolta, hogy kemény délutánra számíthatunk, Iván nem aludt ebéd után. Ilyet talán még sosem csinált.
És lőn, egész délután kemény hisztit nyomott a srác. Volt abban minden, földrevetődős rúgkapálás (csókjaim Lappának), anyapüfölés tiszta erőből, kutya megrugdosása, ésatöbbi, ésatöbbi...
Végigküzdöttük vele a vacsorát, a fürdést, majd mikor már egyenesben voltunk, kezében az esti iszóka, egy csapásra angyallá változott. Kacagva bújt ágyba, átnyújtotta a maradék italát, magához ölelte Fáfét, és azon nyomban mély álomba szenderült...
Meglehetősen furcsák az emberek. A strandon simán beengedik a 2,5-5 éves gyerekeiket a gyerekmedencébe, aztán könnyű szívvel dolguk után néznek (átmennek a felnőtt medencébe, elmennek sörözni, szundítanak egy jót az árnyékban).
Aztán az olyanok, mint én úgy járnak, hogy egy óvódára való gyereket animálnak, vizimentenek naphosszat.
Mások nem tudják, hogy a gyerekük (unokájuk) a legdrágább kincsük, és vigyázni kéne rájuk?
Elszorul a szívem, látva ezt a sok szünetelő gyereket, akinek a vakáció azt jelenti, hogy étlen-szomjan áll a nagyapja mellett a sarki talponállóban, vagy sóvárogva nézi az én gyerekemet, akinek a kedvére tesznek, figyelnek a szavára, meghallgatják a véleményét.
Aztán az olyanok, mint én úgy járnak, hogy egy óvódára való gyereket animálnak, vizimentenek naphosszat.
Mások nem tudják, hogy a gyerekük (unokájuk) a legdrágább kincsük, és vigyázni kéne rájuk?
Elszorul a szívem, látva ezt a sok szünetelő gyereket, akinek a vakáció azt jelenti, hogy étlen-szomjan áll a nagyapja mellett a sarki talponállóban, vagy sóvárogva nézi az én gyerekemet, akinek a kedvére tesznek, figyelnek a szavára, meghallgatják a véleményét.
Tegnap voltunk szemészeten Emmával. Kiderült, hogy a szemének kutya baja sincs, a legkisebb ábrát is gyönyörűen látta.
Azt mondta a doki nő, hogy felesleges is lenne cseppenteni, a gyerek tök jól lát, ha cseppentéssel ki is jönne egy kicsi dioptria, akkor sem írna fel neki szemüveget.
A hunyorgás szerinte allergiás eredetű, úgy látja, hogy van egy enyhe allergiás irritáció a kötőhártyáján, szerinte érdemes lenne neki csináltatni egy allergia tesztet.
Így aztán, mivel Emma már be volt indítva, hogy kapni fog egy szemüveget, már nem táncolhattam vissza, kapott egy napszemüveget (egy nagyon májer polaroid napszemcsit). Igazából úgy örültem neki, hogy nem kell szemüveget hordania, hogy a világ összes napszemüvegét megvettem volna neki...
2007/06/19
Hétvégén gondoltunk egyet, és lementünk Balcsira.
Szuper volt, szuper, tíz pontos. A víz langyos és tiszta, a strand gyönyörű, a vendéglátóhelyek közepes áron igen jó minőséggel operálnak.
Csak a bor, az a fránya bor! Olcsó nájlonküvé mindenütt, amit még fröccsnek sem szivesen iszik meg az ember (főleg hogy nem is szeretem a fröccsöt).
Képek is lesznek majd, csak elkeveredett valahol a kamera kártyálya, rajta az összes fényképpel.
Minap én vittem öcsit a bölcsibe, de apája öltöztette, ültette be a kocsiba. Azt még itthon észrevettem, hogy az előző napi összepisilt rövidgatya van ráadva, így gyorsan kicseréltem. Utána már nem felügyeltem az öltözést.
Így lehet az, hogy a gyermekem a kocsiból kivágódva kacsalábra húzott (egyébként otthoni) szandálban spurizott a bölcsi felé. Mire utolértem azt is láttam, hogy a zokni is felemás rajta, egy szürke téli térdzokni, és egy királykék kinőtt bébizokni volt a lábára húzva - természetesen sarokkal felfelé.
A csoportszoba felé röptében kaptam el, és ráhúztam a váltás zokniját, amit a zsákjából kotortam elő. Bent jót derültünk a gondozónénikkel.
Kifelé jövet még mindig vigyorogtam, meséltem az öltözőben lévő két anyukának, de az egyikük csak visszafogottan kacarászott.
A kocsiban jöttem rá. Az az anyuka most vált el, az ő gyerekét csak ő öltözteti minden reggel, apuka a közelben sincs, hogy akár felemáson is húzzon rá egy zoknit.
Szóval jó nekem, nagyon jó!
Így lehet az, hogy a gyermekem a kocsiból kivágódva kacsalábra húzott (egyébként otthoni) szandálban spurizott a bölcsi felé. Mire utolértem azt is láttam, hogy a zokni is felemás rajta, egy szürke téli térdzokni, és egy királykék kinőtt bébizokni volt a lábára húzva - természetesen sarokkal felfelé.
A csoportszoba felé röptében kaptam el, és ráhúztam a váltás zokniját, amit a zsákjából kotortam elő. Bent jót derültünk a gondozónénikkel.
Kifelé jövet még mindig vigyorogtam, meséltem az öltözőben lévő két anyukának, de az egyikük csak visszafogottan kacarászott.
A kocsiban jöttem rá. Az az anyuka most vált el, az ő gyerekét csak ő öltözteti minden reggel, apuka a közelben sincs, hogy akár felemáson is húzzon rá egy zoknit.
Szóval jó nekem, nagyon jó!
2007/06/13
Emma 3 napja alszik éjjel pelus nélkül. Ebből kettő szárazon sikerült, mára virradóra pedig kétszer is bepisilt. Egyszer éjjel, egyszer pedig reggelre.
Még szerencse, hogy két alternatív fekvőhely is van a gyerekszobában, bepisilés (rókatámadás) esetére. Így viszont brutális mennyiségű telehányt-pisilt ágynemű várja a megtisztulást a mosókonyhában. Addig is, mit tud tenni, hát szaglik emberesen...
Még szerencse, hogy két alternatív fekvőhely is van a gyerekszobában, bepisilés (rókatámadás) esetére. Így viszont brutális mennyiségű telehányt-pisilt ágynemű várja a megtisztulást a mosókonyhában. Addig is, mit tud tenni, hát szaglik emberesen...
Szombaton pedig jól megjártuk. Jura csak éjjelre volt várható (szegénykém az Adrián vitorlázot a céggel), a gyerekek pedig egész héten szinte elviselhetetlenek voltak. Hiába no, megérzik, ha nincs itthon az apjuk, és ez rövid időn belül a második hosszú útja volt.
Délutánra felfedeztem öcsike fejében egy kullancsot. Na usgyi a kórházba, mert ha létezik bármi, amitől rosszul vagyok, az a kullancs.
Nagyon kedvesek voltak, simán kiszedték neki.
Itthon kicsi fiam telehányta az etetőszékét. Gyorsan lezuhanyoztattam, átöltöztettem, és reménykedtem, hogy azért ez mégsem a skarlát.
Este evett pici ropit, gyorsan ágyba dugtam.
Éjjel -épphogy elaludtam-, sírós pátyizásra ébredtem.
Bementem a gyerekszobába, kicsi fiam ült a telehányt ágyban, és egy tócsára mutatva tájékoztatot a tényállásról:
- PÁTYI!
Noha ennyit én is láttam, itt bizony minősített pátyi esete forog fenn.
Gyorsan megnyugtattam, áthúztam az ágyat, átöltöztettem, kapott egy kis vizet. Fáradtan dölt le a padlón lévő matracra, és utolsó erejével még azt mondta nekem:
- Anyaka! Köszönöm szépen! - tisztán és érthetően. Majd mély álomba zuhant.
Délutánra felfedeztem öcsike fejében egy kullancsot. Na usgyi a kórházba, mert ha létezik bármi, amitől rosszul vagyok, az a kullancs.
Nagyon kedvesek voltak, simán kiszedték neki.
Itthon kicsi fiam telehányta az etetőszékét. Gyorsan lezuhanyoztattam, átöltöztettem, és reménykedtem, hogy azért ez mégsem a skarlát.
Este evett pici ropit, gyorsan ágyba dugtam.
Éjjel -épphogy elaludtam-, sírós pátyizásra ébredtem.
Bementem a gyerekszobába, kicsi fiam ült a telehányt ágyban, és egy tócsára mutatva tájékoztatot a tényállásról:
- PÁTYI!
Noha ennyit én is láttam, itt bizony minősített pátyi esete forog fenn.
Gyorsan megnyugtattam, áthúztam az ágyat, átöltöztettem, kapott egy kis vizet. Fáradtan dölt le a padlón lévő matracra, és utolsó erejével még azt mondta nekem:
- Anyaka! Köszönöm szépen! - tisztán és érthetően. Majd mély álomba zuhant.
2007/06/04
Ez az én mesém a felhőkről, és az mennydörgésről. Okuljék hát minden félős felnőtt és gyerek.
Amikor már nagyon nagy meleg van, és a fák, virágok szomjaznak, kókadoznak, akkor először csak halkan sóhajtanak a felhőknek, aztán már kiabálnak is:
- Felhők! Kérünk titeket, nagyon szomjasak vagyunk! Adjatok egy kis esőt, hogy ihassunk végre.
A felhők kicsit kéretik magukat, de azért gyülekezni kezdenek az égen, hogy jobban hallják a növényeket.
És akkor a növények újra kezdik, hangosan:
- Felhők! Oltsátok a szomjunkat hűs esővízzel!
Ekkor a felhők nagyon megsajnálják a kis virágokat, és odarohannak, hogy minél hamarabb esőt tudjanak rájuk zúdítani.
A nagy sietségben összeütköznek, méghozzá bumm, nagyon hangosan, összebuccan a kobakuk, ekkor halljuk, hogy dörög az ég.
Aztán rá is kezd a nyári zápor, a kis virágok ihatnak végre.
Amikor már nagyon nagy meleg van, és a fák, virágok szomjaznak, kókadoznak, akkor először csak halkan sóhajtanak a felhőknek, aztán már kiabálnak is:
- Felhők! Kérünk titeket, nagyon szomjasak vagyunk! Adjatok egy kis esőt, hogy ihassunk végre.
A felhők kicsit kéretik magukat, de azért gyülekezni kezdenek az égen, hogy jobban hallják a növényeket.
És akkor a növények újra kezdik, hangosan:
- Felhők! Oltsátok a szomjunkat hűs esővízzel!
Ekkor a felhők nagyon megsajnálják a kis virágokat, és odarohannak, hogy minél hamarabb esőt tudjanak rájuk zúdítani.
A nagy sietségben összeütköznek, méghozzá bumm, nagyon hangosan, összebuccan a kobakuk, ekkor halljuk, hogy dörög az ég.
Aztán rá is kezd a nyári zápor, a kis virágok ihatnak végre.
2007/05/31
Nem tudom, mi alapján szelektál az agyam, mi az, ami megmarad, és mi az, ami eltűnik.
Nagyon is jól emlékszem Emma első születésnapjára. Iván első születésnapja nem jut eszembe. Bárhogy gondolkodom, nem jön elő.
Viszont elképesztő élesen emlékszem rá újszülött korából. A kicsi testének az érintésére, szinte érzem a karjaimban a súlyát, tónusát, bőre illatát.
Ahogy megcsókolom őket, nézem az arcukat, alakjukat, erővel vésem be az agyamba, nehogy elfelejtsem. Hogy megőrizhessek egy kis darabkát belőlük.
De közben az emlékek alattomosan kicsusszanak a kezem közül, hiába kapok utánuk, csak szilánkok egy széttört tükörből.
Végre megkaptam az áhított fényképezőgépet. Hogy dokumentálhassak, szinte már mániákusan, hogy pótolják a lyukas memóriámat, ami talán sosem működött rendesen, talán a túléléshez kellett a tökéletes törlés (és csak beragadt a delete gomb), talán a füvezéssel csesztem szét, talán mind együtt. Nem tudom, de fáj ez nekem.
Nagyon is jól emlékszem Emma első születésnapjára. Iván első születésnapja nem jut eszembe. Bárhogy gondolkodom, nem jön elő.
Viszont elképesztő élesen emlékszem rá újszülött korából. A kicsi testének az érintésére, szinte érzem a karjaimban a súlyát, tónusát, bőre illatát.
Ahogy megcsókolom őket, nézem az arcukat, alakjukat, erővel vésem be az agyamba, nehogy elfelejtsem. Hogy megőrizhessek egy kis darabkát belőlük.
De közben az emlékek alattomosan kicsusszanak a kezem közül, hiába kapok utánuk, csak szilánkok egy széttört tükörből.
Végre megkaptam az áhított fényképezőgépet. Hogy dokumentálhassak, szinte már mániákusan, hogy pótolják a lyukas memóriámat, ami talán sosem működött rendesen, talán a túléléshez kellett a tökéletes törlés (és csak beragadt a delete gomb), talán a füvezéssel csesztem szét, talán mind együtt. Nem tudom, de fáj ez nekem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)