Sikeresen túlvagyunk a hosszúhétvégén, voltunk dédikénél, levittük a cicákat, majd tegnapig négygyerekesek voltunk. Közben Iván elkezdett nagyon csúnyán köhögni, ígyhát itthon tartottam a hétre. Természetesen ahogy az lenni szokott, amint lemondtam a bölcsit, Iván bámulatos gyorsasággal meg is gyógyult. Orvoshoz már el sem vittem, mi a fenének kapjon el a váróban száz másik betegséget, így csak igazolásért telefonáltam be.
A tegnapi nap egész jó volt, Ivánnal kettesben kucorotunk a kanapén, ő kisvakondot nézett, én olvastam. Délután mát egész más volt a helyzet, a két gyerek hatványozottan hülyítette be magát és egymást, így egész este üveghangon visítottak.

Ma már nem tudtam egész nap a kanapén ücsörögni a fiatalember mellett, hiszen szombatra ki kell pakolni a nappalit, a négy könyvespolnyi könyv és egyéb nyalánkság nem repül ki magától onnan.
Elég volt öt percre magára hagynom, máris szétkent a két kezén egy tubus fenistilt.
Aludni persze nem akar, most éppen az emeleti könyvespolc alsó részén csövezik, és közben motyog.
Jajjj de várom már a hétvégét...