Macerásabb kipakolni a nappalit, mint azt gondoltam volna.
Kiestem a rutinból, eddig évente legalább egyszer költöztünk. Jobbára terhes voltam, és/vagy csecsemővel kellett az egészet levezényelni.
Hiábam elkényelmesedtem.
Millió könyv, cd, dvd, tonnányi gyerekjáték, és ha ez mind nem lenne elég, akkor ott az a megszámlálhatatlan mennyiségű kicsi szajré. Azok az a kis apró micsodák, amik csak úgy lesznek, teremnek, ki tudja honnan jöttek, de kidobni nem lehet. Porosodnak a könyvespolcon, a könyvek előtt, fölött, mögött.
Szeretném, ha végre kész lenne az egész. A padló, a fal, a cserépkályha, ha vissza lenne már pakolva.