Rettenetes, kínzó, zsigercsavargató honvágyam van London után. Álmomban sokat járok ott, csak megyek az utcákon, ülök a hatos busz emeletén, bámulok ki az ablakon, várom, hogy feltűnjön a Hyde park sarka, mert utána szállok le. Vagy kicsit tovább megyek, fentről nézem az emberektől nyüzsgő utcákat, a csadoros asszonyokat, feketéket, sárgákat, mindenféle embereket, a mezitlábas-szandálos csajokat télvíz idején, az öltönyös irodai alkalmazottakat, ahogy csoportokba verődve beszélgetnek ebédidőben a szendvicsbárokban.
Egyre többször gondolok rá, elszorul a szívem, mennék már haza - Londonba...