Könyvklub
Stephenie Meyer - breaking dawn

A várva várt twilight sorozat befejező kötete. Megérte végigkinlódni a pocsékabbnál pocsékabb második és harmadik részt, a negyedig könyv, ha túl nem is szárnyalja, de majdnem olyan jó, mint az első.
Mondjuk ha csak feleennyi lenne, jobb lenne, de úgy tűnik az írónőre rájön a mentális diaré, ha írógépet lát (olvastam az összes magyarul megjelent könyvét, a helyzet romlik...)
Talán nem spoiler, ha elmondom, minden szál el lesz varrva, minden lelki kín balzsamot nyer, mindenki boldogan él, amíg meg nem hal világ a világ, vámpírok és vérfarkasok kéz a kézben (részemről mondjunk inkább mancsot), könnyes boldogságban.

A regény csúcspontja természetesen Bella átalakulása vámpírrá, amit már könyvek és évek óta vár mindenki lélegzetvisszafojtva (valamelyik előző könyv komplett többszáz oldala erről szól: vámpír akarok lenni, de nem, de igen, de nem, de igen - harapd már meg bazmeg, és haladjuk...)
De előtte még persze majdnem belehal a szülésbe csórikám, a kis félvér kölyök összetöri mindenét (incl. a gerincét is), mielőtt kirágja magát szerető édesanyja hasából.
No ez az egész frankón úgy van leírva, ahogy az ember néha érzi a terhességet és a szülést, ez így három gyerek után annyira betalált. Nyilván egy átlagos emberi újszülött nem roppantja el szülés közben az ember gerincét, de vannak pillanatok, mikor az ember simán ezt érzi.
Ezzel a csúcsjelenettel meg is oldódik a szintén kötetek óta húzódó szerelmi hármas is, nem annyira megalapozottan, mint amennyire bravúrosan.

Természetesen nem hiányozhat az egyre közeledő, nyomasztó fenyegetés is a Volturi képében, de persze minden jó, ha jó a vége, párszáz oldal tipródás után megmenekül mindenki. Egy nagyon hajszálnyi cliffhanger azért van benne, hogy lehessen folytatni, ha nagyon dörömbölnek az ajtón a rajongók.

Egy szó, mint száz, nekem jólesett, kellemes volt, és az sem kizárt, hogy néha újraolvasom majd.