Minekutánna Jurától megkaptam múlt szerdán, hogy a hosszú selyemszoknyámban, és ejtett vállú muszlin felsőmben úgy néztem ki, mint egy matróna (bakker, először rendesen megsértődtem, de beláttam, tényleg úgy festettem, mint egy hippi nyugger), úgy döntöttem, teszek a nyolc kiló plusszra, hiszen másoknak ennyi az álomsúly, és előkaptam a porosodó miniszoknyákat, és topokat.
Mélylélekelemzést tartva a tükör előtt beláttam, a lábaim jobbak, mint valaha, és a tejjel szilikonozott lökhárítókból legyen már egy kis előny is, pakoljuk ki őket.
Gondoltam, tesztelésre a lehető legjobb terep az autószervíz, ha már úgyis hivatalos vagyok egy klímajavításra. Érkezéskor még suttyomban lecserértem a kényelmes (AXN-es) strandpapucsot egy magastaplú fonott szandira, és még az ajtón sem léptem be, máris learathattam a babérokat.
Egy fiatal pasi jött velem szembe, és majd' hasra esett a küszöbben, mikor meglátott. Azt sem tudta, melyik végtagjával nyissa nekem az ajtót.
Hajh, de régen volt már, hogy ez teljesen mindennapos volt.

Végül egy nagyon kedvező végösszeget kaptam a kocsim javíttatására, konkrétan tíz rugóval kevesebbet, mint tavaly ugyanitt, ugyanerre a problémára. Igaz, akkor egy csecsemővel voltam, leböffentett pólóban. Hjakérem, minden szervízben van dekoltázs-kedvezmény...

Ezen felbuzdulva úgy döntöttem, hogy minden egyes bölcsis napon szépítek magamon egy kicsit, ha mást nem, hát az önbecsülésemet. Én nem a koromhoz, meg a három gyerekhez képest akarok jól kinézni, hanem csak úgy. Mert megérdemlem...