Trehány...
Az vagyok, és Jurában méltó páromat leltem meg. Szörnyűségesen frusztrál, hogy vannak olyan emberek, akik képesek tisztán és rendezetten tartani a környezetüket. Szorgosan dolgoznak a kertben, ősszel beviszik, tavasszal előhozzák a fagyérzékeny növényeket (nem fordítva, mint én...), a fűnyíró nyírás után visszakerül a garázsba, vagy például az előszobát nem borítja folyamatos sár, homok, aprókavics, babakocsi(4db!), sapka, kabát, zokni (szigorúan félpár), és százegy(!) darab(!) cipő művészi elegye. Van, akinél a mosókonyhában sem kell térdig gázolni a szennyesben (pedig esküszöm, minden nap 2-3 adag mosás megy).
Olyat is láttam már, hogy például asztal üresen! Mondjuk mi dohányzóasztalt direkt azért nem vettünk...
Ilyen mélypontokon tud nagyon jól esni az, ha az ember barátai azzal fogadják (egyébként 2 óra késés utáni érkezésünkkor), hogy bocs, de a paprikás krumplit azért nem bográcsban főzték meg, mert a tavalyi utolsó bográcsozás maradéka a bográcsban maradt, az pedig a kert sarkában. Valószínűleg új bográcsot kell majd venniük.
Ilyenkor kisimul az ember lelke. Nem, mint ha én nem hagytam volna ételmaradékot bográcsban komplett télre valaha is, mert dehogyisnem. De hogy ez megesik egyébként olyan emberekkel is, mint fent említettem, akkor a világ békéje helyreáll bennem...