Holnap szülünk
Hát itt a vége. Próbálom kiélvezni a mai napot, utoljára pocakosan, de leginkább csak terhesnek érzem magam továbbra is.
Nyúl vagyok, és parázok a szüléstől, elég nehéz ez így, hogy tudom, holnap reggel fél nyolckor indul a menet. Előkészítés, burokrepesztés, oxitocin.
Másrészt fizikailag útban van a hasam, ami már tényleg brutálisan óriási, állítólag egy közel négy kilós fiúcska lakik benne, hát ezt is meglátjuk holnap.
Még mindig tilalom van, tökéletesen ellentétes híreket hallok az apás szülésről, amiből csak annyit tudtam leszűrni, hogy Jura vagy ott lehet, vagy nem.
Hát ez már két hete is így volt.
Éjjel háromtól ötig nem aludtunk Milossal, próbáltam kérlelni, induljon magától, lehetőleg éjjel, de a füle botját sem mozgatta, csak a fenekét szánkáztatta jobbról balra, majd vissza a hasam tetején, és aztán megpróbálta a lábaival az alsó bordaívemet feltolni. Majdnem sikerült is neki...