Szerintem én vagyok az ördög. Vagy legalábbis közel állok hozzá.
Ugyanis nem alszom. Egyre tompuló aggyal, egyre vörösödő szemekkel, egyre lomhább mozgással peregnek a napok. Az esti lefekvés gondolata is kétségbeejt már.
Hulla fáradtan fekszem az ágyban, és nem és nem tudok aludni. Éjszakánként úgy kétszer egy-két óra jön össze most már hetek óta.
Kipróbáltam már gyógyteát, homeós szert, evést-ivást, nem evést-nem ivást, ráolvasást, olvasást, tévézést, csendben-sötétben fekvést, és egyéb nyalánkságokat.
A helyzet változatlan, ez valami brutál hormonális anomália lehet.
Mindenesetre én olyan fáradt leszek szülésre, hogy úgy fogok bevánszorogni, mint valami reumás csiga (a mozgásom egyébként sem az a régi fitt).
Vágom a centit...