Voltam tegnap szülőszoba látogatáson.
Elég korán odaértem, egy nagyon izguló leendő nagymamával kettesben várakoztunk a folyosón. Amikor meglett a baba, együtt sírtunk.
Hja kérem, ezek a fránya terhességi hormonok...

Egy órára összegyűlt egy kisebb társaság, és az apukák is képviseltették magukat.
Amikor a szakadt folyosó (szó szerint le-)szakadt ajtaján beléptünk, egy másik világba csöppentünk. Város a városban, mondhatni. És tényleg gyönyörűen felújítva minden. Megkaptuk a lábzsákokat, közben egy távoli helységből vérfagyasztó, átható sikolyok hallatszottak. Többen berezeltek, az apukák megsápadtak, tekintetük a kijáratot kereste.
Egy aranyos, alacsony, szőke kis szülésznő volt az idegenvezetőnk, mosolyogva megjegyezte a hangokra, hogy jókor jöttünk.

Hét szülőszoba, két, vagy három műtő, komplett társalgó tévével, nővérpult, stb... Egy őrületes labirintus.
Hat szoba foglalt volt éppen, a legtávolabbi, hetedikbe tudtunk csak bemenni, de még az is úgy nézett ki, mint valami űrállomás. Telezsúfolva mindenféle géppekkel, ott volt még az is, ami azt mondja "ping" ( lásd az idevonatkozó forrást ).
Akkor kicsit betojtam, hogy hát mekkora egy barom vagyok, megint behúztam magam a csőbe, most már nem úszok meg egy újabb szülést...

A kádas verzióra majdnem felnyihogtam, na én tuti nem olyanban fogok szülni, viszont az EDA iránt élénken érdeklődtem. Megnyugtató válaszokat kaptam...
Összességében nagyon tetszett minden, a hely, a szülésznő (jó, nyilván ő csak egy a sok közül, de akkor is), szóval mivel sajnos szülésen keresztül visz az út oda, hogy Milost magamhoz ölelhessem, hát egye fene, meglesz az is a maga idejében...