Az ovistársak jobban tudják

Emma ma reggel:
- Anya! A csaj, az a szék?
- Nem, a csaj az más, az nőt jelent.
- De! A csaj az a szék!
- Nem nyuszika, az a cseer angolul, na az a szék (fény gyúl a lomha anyai agyba).
- Neeeem! Neeeem! A csaaaaaj a szék.
- Apa! - csípem el a borotvahabos embert, aki vesztére a szobába ténfereg. - Mi a szék angolul?
- Cseer.
- Na látod, ha apád mondja, az úgy is van.
- Nem, a K. jobban tudja...
- Oké, akkor kérdezzétek meg K. anyukáját is erről, jó?
- Rendben...

Na örülök, hogy kiirattam angolról. Az angol tanár néni egy tündérbűbáj, imádják a gyerekek, de a kiejtése a sírnivalóan iszonyatosan rossz kategóriába esik. Tavaly az évzárón dermedten, csikorgó fogakkal kameráztam, ahogy a gyerekek, mint kis idomított majmok járnak körbe-körbe, és kántálják, hogy "bot iz jóór néém". Sok embert hallottam már angolul beszélni, a magyar akcentus szinte mindenkinél érezhető, de ez talán megbocsájtható egy turistánál, vagy egy titkárnőnél, de egy angol tanárnál semmiféleképpen. Még akkor sem, ha oviban tanít...