Csütörtökön megcsípett egy darázs (már megint)!

Igen, kizárólag az én csillagzatom állhat olyan pocsékul, hogy november végén (amikor élő ember darazsat már hónapok óta nem látott) megcsípjen egy ilyen szarházi szárnyas.
Azt hiszem ezek után aki eddig nem tudta, az minimum sejti, hogy allergiás vagyok rá. Igen! (Valójában a méhcsípésre vagyok brutál allergás, a darázs annyiból jobb, hogy nem halok bele. Micsoda mázli!)

Ehh... A nyomorult a felső szinten kiteregetett blúzomban kívánta álomra hajtani a fejét, de én keresztül húztam a számításait azzal, hogy felvettem az említett ruhadarabot. Ő meg dühében jól hónaljon csípett.
Itt látom beigazolódni a rémségesen rendetlen emberek igazságát. Mert kérdem én, mi van akkor, ha olyan pocsék háziasszony vagyok, hogy az a blúz tavaszig ott szárad? Kicsit beporosodott volna ugyan, de nagy cucc, darázskám kialussza magát, és az első napsugárral elszáll mézédes virágport rejtő virágmezők felé...

Ehhelyett itt maradtam én egy dagadt és viszkető hónaljjal, vedelhetem a gyógyszereket, hogy ne rohadjon le a karom, és az izületeim megint hetekig fájni fognak.