Ma van az újratalálkozásunk negyedik évfordulója.
Van nekünk mindenféle évfordulónk egy évben, mert az olyan jó dolog ünnepelni magunkat, a szerelmünket. Szeretem az életünket, olyan gömbölyű.
Vannak nehézségek, aggódások, álmatlan éjszakák, de végül mégiscsak minden megoldódik, és a legfontosabb, hogy mi mindig itt vagyunk egymásnak. A gyerekeink lubickolnak a szeretetünkben.
Nem is szoktunk egymásnak ajándékot venni ilyenkor, legfeljebb egy képeslapot, amire pár kedves sort írunk, de pénteken megláttam egy olyan ajándékot Jurának, ami igazán alkalomhoz illő.
A Belleville randevu-t vettem meg neki. Láttuk annakidején moziban, és igen megszerettük. Jura most árulta el, hogy neki sokáig a háttérképe is abból volt.
Annyira szeretem látni, ahogy kibontja az ajándékot, és elönti az arcát a meghatódott öröm.
És... áhhh, nem is írom, képtelen vagyok leírni, amit igazán érzek, ezek csak olyan nagyon halovány képek a bennem lévő dolgokról.