Három éve pont ilyenkor sírt fel.
Én már alig éltem, szinte nem is emlékszem mi is történt pontosan. Csak az érzésre, ami felváltotta a rettegést, hogy nem tudom majd szeretni a lányomat. Szerelem volt első látásra.
A három évvel ezelőtti nyivákoló kis rongybabából egy cserfes, vidám, okos kislány lett, akivel már beszélgetni lehet, akinek véleménye van, izlése, akarata.
Az a három évvel ezelőtti pillanat úgy változtatta meg az életemet, mint addig semmi sem. Itt van ő, akitől a világ szebb, színesebb, értékesebb. Pusztán attól, hogy létezik.