Ez a hétvége csúcsszuper volt!
De a legjobb része még csak most következik, két óra múlva befut a vonat Emmával. Már nagyon hiányzik nekünk.
Mondjuk Ivánnak legkevésbé, csak úgy lubickolt kettőnk osztatlan figyelmében. Folyamatosan hancúrozik velünk, birkózunk, dobáljuk, miközben ő sikongatós örömmámorban úszik. Néha annyira kacag, hogy összerogy. Az a pici test és idegrendszer nem bírja ezt a mértékű öröm-megterhelést.

Tegnap megnéztük a Harry Potter egyet a tévében, a szünetekben pedig néha átkapcsoltunk a Megaszarra (sic!). Mondjuk én régen sem voltam az a nagy rajongója ennek a műsornak, de most sem fogom megszeretni, az tuti.
Látszik hogy mindenki halálosan unja, a zsűritagok legfőként, de Tilla is már csak idétlenkedik, hogy saját magát szórakoztassa. Úgy tűnik egyedül Zita kezdi jól érezni magát a szerepében, hiába, kellett neki ez a két év, hogy belerázódjon...