Vannak jó oldalai is annak hogyha beteg az ember. Például hogy Jura rá volt kényszerítve arra hogy foglalkozzon a gyerekekkel. Méghozzá egyedül. Anyu Prágában, én félholtan az emeleten. Jurából előtört a szuperapa üzemmód. Főzött ebédet (még pudingot is) a gyerekeknek, megetette őket, játszott velük, fürdetett, fektetett.
Két lázálom közt forgolódva felhallatszottak a meghitt kis hangok, csilingelő gyerekkacagások, dörmögő apahangok. Emmára olyan hatással volt a nevezett tegnapi nap, hogy teljesen rákattant az apjára. Most is együtt főzőcskéznek, és eltekintve egy aprócska malőrtől (szőrén-szálán eltűnt egy csokor petrezselyem - ettől apa majdnem idegösszeomlást kapott) igen vidám a hangulat.
Erre jó hát valójában a Karácsony.
Apa szabadságot vesz ki, és ha anya előrelátóan le is betegszik, akkor a gyerekek kapnak egy 100% -os szuperapát. Hát ezért a hülyének is megér egy kis váltólázat, influenzát...