Álljon itt mementóul a világ csúfságának emlékeztetője:
Jurára ma reggel rátört a hányás-fosás...
Estére árnyéka volt csupán önmagának a drága, szeretett ember.
És ami azt illeti én is...
Egyetlen dolog vígasztal csak, holnap fát kell vágni. Elvonulok csendes magányomban, és levezetem a feszkót pár mázsa fa felaprításában.

(ps: tudom hogy az első mondatom értelmetlen és mind nyelvtanilag, mind szerkezetileg teljességgel helytelen, de azért jól hangzik)