Morfondír újra és újra...

Úgy látszik tényeleg sok Csakazaolvassát, és Vaslédit olvasok, mert egészen más szemmel kezdem nézni az életemet, és körülöttem élők életét.
Ezért kaptok most egy csomó merengést itt a blogomon, csak annyi különbséggel, hogy én nem tudom olyan jól megfogalmazni, mint a fent említett bloggerek.

Meséltem az uszitáborról, ahova nem voltam képes szocializálódni. Azon túl, hogy más élethelyzetben vagyunk, mint ők, ez nekem nem feltétlenül szokott gondot okozni abban, hogy legalább egy kicsit szóbaelegyedjek valakivel. De azon az utolsó napi bográcsozáson valami derengeni kezdett, hogy talán  mégsem feltétlenül csak bennem van a hiba (már amennyiben hibának tekinthető, hogy egy az enyémmel tökéletesen más értékrendet, és életstílust képviselő csoporttal nem tudok szót érteni úgy igazán).

Vannak barátaink, össze is szoktunk járni, ilyenkor mind együtt ülünk egy kupacban, és dumálunk. Mindenféléről. De az is előfordult már, hogy én merültem beszélgetésbe a barátnőm férjével, míg az én férjem szaladt a gyerekek után. Vagy fordítva. A pasik is simán csatlakoznak a csajos dumához, és én sem jövök zavarba, ha egy kocsinak nem csak a színe, hanem esetleg a forgatónyomatéka is szóba kerül, és ráadásul ez nem okoz meglepetést a baráti társaságunk férfi tagjainak. A vendégek kifejezetten Jurától érdeklődnek a menü iránt, nálunk ő süt-főz egy ilyen alkalomra különleges dolgokat, bográcsozni viszont én szeretek jobban. Előtte és utána mindketten pakolunk és takarítunk.
Lehet, hogy az egész abból indult ki, hogy tényleg muszáj mindkettőnken szinte mindenben részt venni, különben beledöglenénk. Jura egyébként is nagyfokú tisztelettel viseltetik a nők iránt. Erre az anyukája alaposan megtanította. Ahogy minden házimunkára is, mert (idézem) őt aztán nem fogja szidni a leendő menye, hogy milyen egy lutsta, életrevalótlan fiút nevelt.
És talán a hasonló hasonlót vonz elv mentén a baráti körünk is nagyjából hasonló felfogású emberekből áll.

Ezért aztán nagyon furcsa volt szemlélni egy "hagyományosan működő" baráti társaságot.
Ismeritek? Mint abban a röhejes netes viccben, hogy hogyan főz a férfi (nő bevásárol, előkészít, pácol, terít, mittomén ilyenek. Pasi odaáll a grill elé, megsüti az első pár húst, anyu megsüti a többit, tálal, elpakol, mosogat, stb - linket szívesen fogadok, én nem találtam-).
Na én ezt a viccet láttam élőben!
Nők előkélszítették a kaját, a zerős férfiemberek tüzet raktak, majd beledobálták a bográcsba a cuccot, és kevergették (egy ideig).
Már annál a pontnál furcsán néztek rám, amikor odamentem a Szent Tűzcsináláshoz. Egy nő? De egyébként is mit szólna bele egy nő a Férfiak Fontos Beszélgetésébe (hímsoviniszta heccelődés, izléstelen, gyerekes beszólogatások)?
Férfiak és nők sosem elegyedtek. A férfiak nagyon fontosan mászkáltak, a nők kis csoportokba verődve beszélgettek a gyerekekről.
Az egész akkor vált kifejezetten karikatúra-szerűvé, amikor a Nagy Erős Férfiak focizni kezdtek. Szerencsére Jurát nem hívták, mi maradtunk a bográcsnál kevergetni. Egy nő sem merte a bográcsot meg sem közelíteni. A férfiak mindeközben félmeztelenül ordítva rohangáltak a labda után, röhejes poénokat kurjongattak egymásnak, és pikáns, egyértelműen kétértelmű megjegyzéseket kiabáltak asszonyaiknak. Eközben a nők úgy tettek, mint akik szurkolnak, meg alélnak az izzadt férfitestek látványától, közben a férjeiket beszélték ki, és terelgették a gyerekeket továbbra is.
Végül végetért a nagy meccs, előkerült a Főbográcsmester, visszaadtam neki a fakanat. A srác kevert még rajta kettőt,  homlokráncolva, a nagy munkától megfáradva bejelentette, kész a vacsi.
Nagyon tanulságos pillanat volt, amikor véletlenül meghallottam néhányuk beszélgetését. Az egyikük azt mondta, hogy ő nem is akart focizni, a másikuk erre bólogatott, mire a bográcsos srác közölte, hogy ő egyenesen utál focizni... Ott azért egy picit megsajnáltam őket, Férfinak lenni sem lehet egyszerű...

Nem tudok egy ilyen társaságba bekapcsolódni, egyszerűen képtelen vagyok. A felfogásom, az értékrendem fényévekre áll ettől. Csak most, hogy olvasom a poszt elején említett blogokat, most látok igazán a mélyére ennek az egész jelenségnek, kaptam szavakat arra, hogy megfogalmazzam, mi ijeszt meg ebben az egészben, és mi az, amitől a lányomat féltem a jövőre nézvést.