Mikor azt hinném, hogy na ma aztán nagyon szuper napot csináltunk nekik, amikor tényleg jófej szülőnek érezzük magunkat, akkor bebizonyítják, hogy lószart.
Persze tudom én, ne várjunk hálát a gyerektől, ez eleve hülyeség.
De ma tényleg minden volt, aminek gyerek örülhet, voltunk kisállat kiállításon, hosszasan rajzoltak, színeztek ott, sünit simogattak. Délután Jura másfél órát focizott velük a kertben. Igazi klassz nap volt szerintünk... De ők továbbra is egymás haját tépik csomószám, ugrálnak, őrjöngenek, üvöltönek, szaladgálnak, mint ha egész nap egy üres szobában ülhettek volna csak. Nem várom, hogy örömkönnyektől csillogó szemekkel mondják, hogy anya, apa, de szuper volt ma minden, tényleg nem. De basszameg legalább ne pörögjenek úgy, mint egy (három) megveszekedett búgócsiga.
Felhős tekintettel nézünk ilyenkor egymásra, és biztatjuk egymást, hogy egyszer csak felnőnek, és akkor végre nyugtunk lesz. Ha addig fel nem kötjük magunkat egy csendes keresztgerendára...