Tegnap éjjel született kb. 400 grammal és 30 cm-rel:
Közös kép a boldog tulajdonossal:
Gergőke papa-baba tornán:
Miloska is szeretne egy ilyen babát, ha csak teheti, ellopja Ivántól.
Gergőkét én varrtam, minden része kézzel készült, apró láthatatlan öltésekkel. Igazi waldorf manó, belül gyapjúval, kívül biopamut baba-testanyaggal, bébiplüssel, mohair gyapjú fonal hajjal. Eredetileg Milos szülinapi ajándéka lett volna, de Iván beleszeretett, mikor Gergőke még csak egy kis fej volt, és kikönyörögte, hogy az övé lehessen.
Én névnek Petit javasoltam, de Iván szerint ő Gergőke. Ez azért érdekes, mert Anna, Peti, Gergő meséket teljesen magukra húzzák, hiszen tökéletesen behelyettesíthetők a szereplők, a születési sorrend, és a korkülönbségek is stimmelnek. Talán Gergőke azért született, hogy Iván kijátssza vele a Milos miatt érzett feszültségeket.
Mindenesetre ma boldogan vitte oviba, és kint az udvaron gondosan bebújtatta a kabátjába, nehogy megfázzon.
2 megjegyzés:
nagyon szép ez a baba! én egy évvel ezelőtt rendeltem a lányoknak két Waldorf-babát, és SOHA rá sem néztek:((( pedig annyira puhák és finomak. Bezzeg, amit itt az ecserin túrtunk, a félszemű, műhajú orosz baba... pont ma akartam kidobni, de rajongó szeretettel visszavették a kukából.Hát van úgy, hogy az istennek sem akarnak hálásak lenni, ha jót teszünk velük :)
Simán van ilyen... Mondjuk Gergőnél sokat nyom a latba az is, hogy nyomon követte a készítését, már kis fej korában is hurcolta, várta, hogy kész legyen.
Persze ettől még simán lehet, hogy pár nap múlva elmúlik a varázsa.
De az tapasztalat, hogy amiket én készítek nekik, az akkor is az ágyukban van mindig, ha nem játszanak vele. Ivánnak volt egy imádott kígyója, de elveszett, azt azóta is siratja...
Megjegyzés küldése