Két éves...
Számokban 12 kg, és 84 cm.
Egyre szebben beszél, igazi papagáj. Mindent megismétel, olyan ennivalóan édes kis pofával, hogy meg kell zabálni. Amióta jobban ért, és fejezi ki magát, a rémes kétéves dac is múlóban.
Egyre jobban lehet hatni a józan eszére, belátására, és ez már egy kegyelmi állapot.
Most tanuljuk, hogyan válassza le magát rólam tudati szinten. Tanulgatjuk, hogy ő Milos, én meg anya. Néha azért még összemosódik a kettő.
Na és persze cici, cici, cici. Most tanulgatjuk, hogy csak napi 3-4 cicizés legyen csak, ne folyamatos, ha együtt vagyunk. Folyamatosan gajdol, beszél, és 1-2-szer azért még ébred éjjel. Ahogy csökkentjük a cicizést, úgy növekszik az igazán átaludt éjszakák száma. Fél nyolckor fekszik (Lapka malacka után), és öt-hat között kel.
Akkor még szopizik egy fél órát az ágyunkban, aztán kérlelhetetlenül indul a reggel.
Összességében egy imádnivaló, rettenetesen fárasztó, csupa mosoly mókamiki. Rengeteget mókázik, viccelődik, egyből megszeretteti magát másokkal.