Kicsit nyomaszt, hogy nem haladunk a pszihoembertől kapott házival cseppet sem.
Sok dologban változtunk, például naponta többször mélyen egymás szemébe nézve szerelmet vallunk egymásnak, de ilyet eddig is csináltunk, ha nem is ilyen gyakran. És mondjuk nem is ez volt a feladat...
Kissé megcibálta a hangulatot az is, hogy T. barátnőm férje bejelentette, ő bizony nem szerelmes már, ezért elköltözik.
Szóval itt van nekem feladva a labda, hogy találjam ki a saját autonómiámat, de ez autonómia hiányában viszonylag nehéz. Mondhatni enmaga farkába harapó kígyó.
Kitaláltam, hogy majd jól elmegyek tornázni heti kétszer. De olyan torna, amire én szeretnék járni, csak este van.
Pénteken jobbára itt van anyu, az egy.
Egy másik napon meg hazajön korábban Jura. De mondjuk hétfőn menedzsmentmíting, kedden meg az ofiszkól, szerdán meg a nemtommilyenkól. Esetleg csütörtök?
Itt kicsit alábbhagyott a lelkesedésem.

Egyébként Jura sokkal jobban halad a saját házijával, miszerint hazaúton hangolódjon rá az itthoni dolgokra, és akkor egyből bevethető, amint megérkezik, és nem a wc ajtón keresztül kell vele társalogni az egész családnak úgy fertály órácskát.
Szóval haladunk, haladgatunk, de a nitrót még nem kapcsoltuk be, ahogy öcsike mondaná...