30. hét

Bevallom, vártam már ezt. Valami babona ez bennem, betöltött 30. héttől ha meg is születne, komoly eséllyel semmi baja sem lenne már.
Szóval hatalmas pocak, Milos igen jól érzi magát, elég kis kényelmes. Ülni nem ülhetek, feküdni még annyira sem. Az felháborító piszokság a részmeről. A kocsikázás pedig egyenesen felér a gyerekkínzással, még szerencse, hogy nem tud telefonálni a Gyivi-nek...
Legjobb, ha csak sétálgatok. Egész nap és egész éjjel. Az úgy rendben van.
És legyek szíves arrébb rakni a bordáimat, a rekeszizmomat, gyomromat, hólyagomat. Legjobb lenne, ha kivetetném, neki az útban van.
Felejtsem el, hogy polcnak használom a hasam tetejét, mert ennek már a gondolata is sértő.
Apa jöhet, apának bulizik, fáradhatatlanul nyomul a tenyerébe, bárhová is teszi a hasamon. Ha éjjel hozzábújok, kéjesen rugdossa apa veséjét is.

Én +11 kilónál tartok, hellyel-közzel vizesedem, szuszogok, de aludni még úgy-ahogy tudok.
Egyre gyakrabban kérdezik meg tőlem kedves idegenek, hogy csak nem karácsonyi baba lesz?
Hát remélem nem :-)