Szombaton voltunk Laura szülinapján. Önző módon engem leginkább az érdekelt, hogy mit szólnak a gyerekeim a még éppen újszülöttnek minősülő Dorkához.

Hát azt hozták, amit gyanítottam. Emma nagyon megilletődött, két lépésnél közelebb nem volt hajlandó menni a babához, Iván viszont azonnal odarontott, és simogatni kezdte, nagyokat mosolygott rá.

Emmát ezután nem nagyon érdekelte a dolog, szerintem zavarban is volt, Iván pedig egészen nagyfokú rajongással viseltetett a kiscsaj iránt. Amikor pelenkáztam (örömmel vettem, hogy nem jöttem ki a gyakorlatból), végig ott toporgott mellettem, segített mindenben adogatta a cuccokat, simogatta Dorkát, patentolta a bodyt.

Aztán mikor ölbevettem a kiscsajt egy kis ringatásra, Iván megint ott termett, és közölte, ő is fogni akarja. Így hát leültünk a kanapéra, és így Iván is egészen odabújhatott. Mikor többszöri kérésére is csak annyit válaszoltam, hogy majd Milost ölbeveheti, akkor sírós hangon csak annyit közölt, hogy akkor Milos bújjon ki most azonnal!

Aztán mikor mzs átvette Dorkát, Iván azonnal az ölemben termett, és elfészkelte magát pont úgy, ahogy előtte Dorka volt ott. Ő most kisbaba - mondta, és elégedetten cumizni kezdett.

Azóta többször is mondta ezt odabújva hozzám, hogy ő most Dorka...

Hááát, a főpróba megvolt, kíváncsi vagyok a saját verziónkra is 2-3 hónap múlva...