Karácsony

Tegnap este kiderült, hogy az (egyébként új) talp nem jó a fára. Jura éjjel bejárt pár tacskót, persze talp nem volt.
Reggel útrakelt, miközben én a gyerekeket próbáltam megfékezni.
Csodák csodája, viszonylag gyorsan megjárta, tízre itthon is volt az új talppal.
Felállította a fát, mi pedig feldíszítettük a gyerekekkel. Emma akkora stresszben van, hogy percenként elsírja magát.

Jura elszaladt a halászléért, és friss kenyérért, közben a fa elkészült. Minden díszt felaggattak rá.
Én leborogattam a lelkemet egy fél pohár borral. Na az jót tett mindenkinek.
Amíg rotyogott az étel, megérkezett a Jézuska.
A gitár és az elekrtomos zongora átütő sikert aratott. A duplóra rá sem néztek - ahogy az sejthető volt.
Így aztán kis családi zenekar alakult. Jura néha harcba szállt a gyerekekkel a hangszerekért, többször rá kellett szólnom, hogy hagyja békén őket, majd felhangol meg beállít, ha a gyerekek megunták. Bánatában összerakta a duplókat.

A sült kacsacomb istenien sikerült, Emma egészen döbbenetes mennyiséget felfalt (másfél egész combot...)

Nincs más hátra, mint kibírni a nap hátralevő részében a civakodást, sipítozást, zokogógörcsöket - ezt Emma produkálja úgy hárompercenként. Végülis nem panaszkodhatom, tavaly annyira izgult, hogy bekruppolt, idén csak zokog.

Mindent összevetve a legjobban sikerült Karácsonyunk ez...