Ma lett hosszú hajam.
Eredetileg hátközépig érőt akartam, de aztán lett derékig érő...
Közben kiderült, hogy egy vad fideszes gócba csöppentem be, és mikor azt mondtam hogy én a szocikra szavazok (hát kérdezték, én meg válaszoltam), csak azért nem lincseltek meg, mert én voltam a fizető vendég. Ijesztő volt ahogy átgondolatlanul, agyatlanul böfögték vissza papagáj módjára a fideszes frázisokat.
Ezt már nem mondtam nekik, csak úgy elmélkedem: nem tehetek róla, az Orbánt ha csak meglátom gyomorrontást kapok, a Mikola meg állandóan egy albínó vámpírt juttat eszembe.
De végülis a hajam nagyon klassz lett, és hát ugye ezért mentem, nem politizálni.
Itthon Öcsike nem akart megismerni. Azán csak meggyőztem valahogy hogy én vagyok az anyja, de még sokáig gyanakodva méregetett.
Végképp akkor nyugodott meg, mikor csúnyán összevesztem vele. Akkor láttam a szemében, hogy "igen, ez az én anyám, csak ő tud velem így pörölni".
Azt azért mégsem hagyhatom, hogy a konyhaasztal tetején rohangáljon... (Igen, jól olvassátok, a kis ördögfióka még nincs másfél éves, de felmászik a konyhaasztalra, és rohangál rajta.)

Emma mikor meglátott elvigyorodott, és közölte velem, hogy "anya! kislány lettél?"
Aztán mondta azt is, hogy ő is be akarja festeni a haját. Kész nő ez a gyerek.