Elanyátlanodva
Nagyon hiányzik egy anya. Egy olyan anya, akit felhívhatok, ha el vagyok keseredve, akinek panaszkodhatom, aki megértő és megsimogat. Egy olyan anya, akinek az unokái nem a mártírságának újabb eszközei, hanem szeretnivaló kis emberek.
Aki jön, segít, nem szól bele, és ha már nincs rá szükség, elmegy.
Úgy hiányzik, és már az illúzió sincs meg. Olyan ez, mint a mesékben, a halott édesanya helyett ott a gonosz mostoha, akit viselni, tűrni kell, mert a zászlajára vérrel van felírva minden, amit értem tett.
Van egy halottam, aki sosem élt, nincs sírhelye, ahova elzarándokolhatnék, és nincsenek még csak emlékeim sem. Csak vágyak, elhalt remények.
Nem tudok gyászolni, a lelkem fájdalommal, szorongással teli. A szemem száraz, és bárha sírhatnék, nem megy.
Felemészt a nemlétezőt gyászolni.