Richelle Mead - Vámpírakadémia
Na már megint ezek a szerelmes tini vámpírkönyvek... Ez a nő sokkal jobban ír, mint Meyer, nem olyan terjengős, bő lére eresztett, viszont kicsit izzadtságszagú az elején, kitűnik az erőlködés, hogy valami különleges világ kerekedjen ki a szokványos vámpírsztorikhoz képest. Maga a körítés nekem erőltetett, de teljes mértékig megbocsájtható.
Az egész onnan indult, hogy olvastam a Mancs-ban egy egész jó kritikát a most megjelent harmadik részről (ami azért valljuk be, nem semmi, ha a hiperkultursznob Mancs egy ilyen kaliberű könyvről jót ír, az nem véletlenül kelti fel az ember figyelmét).
Mivel a Twillight óta nem nagyon találtam magamnak olvasnivalót, már eléggé nyüglődtem, nekem a lételemem az olvasás (főleg, hogy az új szobánkban az ágyban is hódolhatok ennek a szenvedélyemnek). Hiába kezdtem neki a Tetovált lánynak többször is, az valahogy nem csúszott.
Egy szó, mint száz, Jura meglepett ezzel a könyvvel, én pedig nekiláttam. Az első száz oldalnál még azt válaszoltam az érdeklődésére, hogy háááát, szódával elmegy. Aztán egyszercsak bumm, beindult a történet, pörgött, beszívott, megrágott, kiköpött. Nagyon jót tesz neki, hogy sallang- és picsogásmentes, akciódús.
Másnap is csak olvastam-olvastam, és amikor Timi hívott (valami bevásárlóközpontból), gyorsan megvetettem vele a második részt, az oviban meg is kaptam. A harmadikat Jura hozta szirénázva tegnap este, fél éjjel, és ma csak olvastam, olvastam... Külön jólesik, hogy van benne némi orosz-vonal.
Angolul van még kettő és tervben egy harmadik. Most ehetem a kefét, mert persze a legizgalmasabb résznél fejeződött be a harmadik könyv.
Konklúzió: aki szerette a Twillight-ot, annak nagy eséllyel ez is tetszeni fog, engem ezek a vámpíros könyvek most már tényleg megvettek kilóra, jöhet az Éjszaka Háza is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése