Néha annyira béna tudok lenni, hogy lassan felkérnek egy vámpíros tiniregény főszerepére. (És igen, ennyi óra nemalvás után tudok legalább olyan bárgyún nézni, mint Bella.)
Tegnap este rácsuktam a saját csuklómra a saját csomagtartó ajtómat. Ollé!
Öröm az ürömben, hogy nem az ujjaimra sikerült, hiszen azok értelemszerűen eltöredeztek volna, mint a ropi. Így csak könnyeztem egy strófányit, majd mikor szóhoz jutottam, akkor káromkodtam egy kört, és tíz perc után már használni is tudtam. Megúsztam egy kis zúzódással, mire két hét múlva belilul, már el is felejtem.