Autós szösszenet... Avagy többszörös comming out, és életem leghosszabb posztja...

Először is egy vallomással kezdeném... Nagyon súlyos előítéleteim vannak (voltak). Na nem úúúgy, teljesen nyitott vagyok mindenféle, faji, nemi és szexuális tekintetben (tulajdonképpen akár szó szerint is, ehhhe).
De! A kocsik terén meglehetősen kényes vagyok. Ez az én agyhúgykövem, és most előre is bocsi mindenkitől, akit megbántanék, mert mint az alább ki fog derülni, teljesen meggyőzhető vagyok.
Úgy, ahogy opelt sosem vennék, úgy húzódott eddig gúnyos mosolyra a szám, ha szóba került, hogy valakinek BMW-je van. Nem részletezném eddig, tényleg nagyon mély előítéletek voltak bennem.
Tegnapelőtt este Jura lefekvés előtt megvallotta, hogy a tankot ott tartották a szervízben, csereautóval jött haza... Egy bömössel... Tétován meg is jegyezte, hogy nem is olyan rossz kocsi...

Ez egy vadi új, fullos X5-ös...
Másnap reggel megláttam, és szerelem volt első látásra. Ez az első kocsi, amin minden tökéletesen rendben van. Külsőre elegánsan veszélyes. Nem fényszórója, hanem tekintete van Ahogy Jura beindította, az a nyavajás szó szerint rám nézett! Jó, tudom, hogy csak az útkövető automatika, de akkor is... Arról nem is beszélve, hogy kicsiny proli lelkem szánalmas rajongással viseltet az Angel Eye iránt...
A totalcar tesztben egy A6 quattroval állítják szembe, amit csak egy bólintással nyugtáznék. Igen, az A6 quattro volt a másik nagy szerelmem, de az nagyon szét volt hajtva, úgy recsegett, mint egy négyárbócos szkúner viharban.

De vissza a bömöshöz!
Belül halk, szinte nincs motorzaj, ami a tankhoz képest különösen feltűnő, és bár ez is dízel, a különbséget zongorázni lehetne, míg ez egy szalonzenekar, utóbbi úgy kerreg, mint egy torokgyulladásos traktor. Bár ez utóbbinak is van előnye, már az utca végéről halljuk, hogy jön apa haza (hiszen Feri bácsi a zetorral már nem rallizik olyan későn az utcán).
A bömössel apa besurran, mint egy kisegér, és nincs vádló tekintet az órán, mondhatja, hogy öáó én már itthon vagyok egy ideje, csak nem vetted észre...

Belülről nekem a fedélzeti komputerrel meggyűlt a bajom, ugyanis egy nagy monitor, egy kis csavaróval, azon van minden, tv/dvd/rádió/GPS. El lehet vele szórakozni...
Régi vágyam az ülésmemória, és igen, ebben van is! Mivel rendszeresen csereberéljük a kocsijainkat, szinte minden nap állítgatni kell mindent. De nem ebben a kocsiban! Ráadásul ha leállítod a motort, előzékenyen hátra- és felcsúszik minden az útból.
Nincs többé kormány okozta lila folt a térden!
Az ülések egyébként is minden elképzelhető, és általam eddig nem látott szögben és paraméterrel állíthatók, nincs az a szülőágy sem, ami ennél többet tudna... Ráadásul van ülésszellőztetés is, amit valószínűleg nem bableves rajongóknak eszeltek ki, hanem nagyondrágaöltönyös nagyonfontos embereknek. Ezt nem próbáltam ki, nem kerültem izzasztó helyzetbe, amíg vezettem.

Iván külön kedvence a hátsó üléssor klímája, amit percenként kapcsolgatott...

Automata váltója van, de ez az automata váltók egy számomra teljesen ismeretlen világa, nem érződik a váltás, ha nyomom a gázt gyorsul, ha nem nyomom, nem gyorsul. Mintha kizárólag egy sebessége lenne, és az folyamatosan optimális fordulatszámon pörögne.
És ha már gyorsulásnál tartunk... 540 Nm... Ötszáznegyven, ember! És 245 lóerő. Én ugyan nem próbáltam, de Jura meghajtotta a kicsikét, és autópályán simán ment kettőnegyvennel is 130-al...

Szinte könyörög, hogy nyomd a gázt, mert szereti, a futómű tökéletes, a rugózás elképesztő (a fekvőrendőrt egy diszkrét pukkanással jelzi csak), a kanyarban kanyarodik. Talán kicsit túlkormányzott, de ezt csak azért mondom, mert most már valami rosszat csak kell mondanom...

Az tény, hogy sajnos csak egyszer vezettem fél órát, így aztán töredékét sem tudtam felfedezni annak, amit ez a kocsi nyújtani tud. Sajnos... Mint például a tempomatot, amit Jura méltatott hosszasan.
Nagy bánatomra másnap visszacserélték egy másik kocsira (erről is írok majd), és harmadnapra pedig visszajött a tank a szervízből...