Minden betegségben eljő a legbosszantóbb állapot, mikor a gyerekek a gyógyulás biztos útjára lépnek, és energiáik felbuzognak, de még nem ovikompatibilisek.
Ilyenkor jön a nyüglődés, nyavajgás, unatkozás (=rendbontás, egymásba-veszés, verekedés, rohangászás, üvöltözés... stb.)
Na ez ma tört a nagyokra, miközben az a szerencsétlen helyzet állt elő, hogy Milos viszont most a legnyűgösebb, leganyásabb szakaszában van a betegségnek, és az eddigi húsz fok, szikrázó napsütés után egész napos zuhogó esőre váltott az időjárás.
Úgy három marék haj kihullása/kitépése után úgy döntöttem, hogy ennél minden jobb, kihasználtam a pillanatnyi esőszünetet, és kihajtottam a bandát a kertbe. Gumicsizma, kabát. Kitoltam Milost is, aki csendben ücsörgött a babakocsiban, nem nagyon vágyott mászkálni.
Szedtünk egy vödör csigát, majd elmentünk sétálni, hogy keressünk egy az én kertemtől, és a csigalakoma növényeimtől igen távoli sokkal jobb helyet a csiguszoknak.
Pár házzal lejjebb van egy gazos bekerítetlen telek, arra esett a választásom. Emma szélnek eresztette a csigákat, eközben Iván vallásos áhitattal tapicsolt egy pocsolyában.
Én szedtem egy csokor ibolyát (amivel egyébként a mi kertünk is tele van, csak itt sajnálom leszedni), és hazasiettünk, mivel közben Ivánnak még az alsógatyájából is sáros lé folyt.

Nyertem fél óra nyugit, természetesen azóta újra őrültekháza van. Jura most már nagyon jól tenné, ha két nap csavargás után időben előkerülne, mert kezdek fáradni...

Elindult a segítsüti licitálás!

Történelmi pillanat, ma először hagytam egyedül a gyerekeket a házban. Azaz csak Ivánt és Emmát, Milost elvittem magammal.
Jurával szaladtam el az állomásra, hogy elérje a vonatot (meg az eső is zuhogott). Kb. 6 perc volt az egész, átestünk a tűzkeresztségen...

Ivánduma

- ...és az vicces volt a Tom és Jerry-ben, hogy begudták a macska farkát az áramba, és világított...
- Igen, de igaziból nem dugjuk be a macska fakrát az áramba, ugye?
- Neeem! Mert akkor a macska elromlik...

Természetesen estére Milos is belázasodott...
De tegnap még farokfekvágva elvágtáztunk egy adag pisivel a doki nénihez, mert nagyon büdi volt a pelusa. A gyorsteszt semmit sem mutatott, csütörtök reggel visszük a következő adagot tenyésztésre.
Jura nem tudom mikor került elő este, de alkoholból nem lehetett hiány a bulin, mert olyan cefreszagot áraszt, mint nagyapám bor- és páleszfőző kiskonyhája. Nagy szerencsém, hogy évente egyszer rúg csak ki a hámból. Ilyen egy visszafogott pasi, legalább is, ami a bulizást illeti...

Segítségkérés a Szent János Kórház PIC-nek.
Aki tud, segítsen, aki hallja, adja át!

A komédia folytatódik, Emmán van a sor, reggel már kétszer előadta az ördögűzőt (sugárhányás), és összerittyentett fél tucat bugyit. Mind közül ő a legpocsékabb beteg, folyamatos ápolást igényel, ha kiosonok pisilni, már ordít, hogy anyaaaa, simogasd a pocakooom!

Tegnap én is sikeresen előadtam egy remek piruettet, egy nagy tányér paprikás krumplival együtt bezuhantam a karámba, mert megbotlottam valami szirszar játékban. A tányér pattogot-pattogott a tálcán, majd egy elegáns ívvel berepült a kanapé mellé (annyi lélekjelenlétem volt, hogy nem a kanapéra dobtam). Emma és Milos feltartották a pontozó kártyájukat egyből, szép kűr volt.
Ilyenkor jön jól egy mindig éhes kutya, aki a darabos részét egyből, önkét vállalva feltakarította, a maradékot pedig a morgó férj. Én a lábujjamat és a térdemet dédelgettem ezalatt, mert egy fél körmöm elrepült, és több helyen lezútam magam.

Most már szivesen kivennék egy nap szabit...

Én tegnap estére ugyanolyan hirtelen meggyógyultam, ellenben Ivánra lecsapott a kórság. Jellemző rá, hogy az első pár hányást nem is láttam, mert "elintézte" egyedül. Azért Jurát megünnepeltük... Hááát, jobb szülinapot képzeltem el neki...
Úgy tűnik Iván mellett alszom ma éjjel...

Hurrá! Sokáig kinlódtunk, de megvan. Kibújt a nyolcadik fog csücske...

Ezzel egyidőben megtörtént a kutya-gyerek nyálcsere, kutya általi kéznyalás, és gyerek általi ökölcsócsálás útján.

Két napos szolíd torokfájással indult, majd hirtelen lecsapott a hányós hasmenős vírus. Rám.
Elég régen voltam beteg,végigápoltam a bandát, most kidőltem.
A rossz hír, hogy Jura évet zár bent, a jó hír az, hogy végülis hétvége jön.
Jurának pedig még egy rossz hír, holnap van a szülinapja...

Milos is átesett a tűzkeresztségen, megvolt az első véres balesete. Felborult a kisfotellel, és szétharapta a száját. Persze dőlt a vér, gyerek ordított, a szokásos cirkusz. Megkapta az árnikáját, és most már vidáman motoz újra a karámban.
Azért szopizás közben gondolom fájni fog szegénynek...

Tegnapi nappal a gyerekek nekiláttak az óvodai homokozó módszeres hazahordásának. Mire az oviba értem, már nem látszott a ruhájuk színe, ugyanis nevdes homokréteg fedte be őket mindenhol.
Indulás előtt még elzavartam őket kezet mosni. De jól is tettem, ugyanis kinyitott a fagyizó a pék mellett, és a szezonnyitást két nagy adag fagyival ünnepelték. Ájult örömmámorban.
Hazaérve Iván végigfolyatta magán a (csoki)fagyit, majd beejtette maga mellé az ülésbe a maradékot. Amikor megláttam, azt sem tudtam, sírjak, vagy nevessek.
Homokkal kevert csokifagyi borította a gyereket térdig, itt-ott megtűzdelve némi tölcsérszilánkkal.
Röhögtünk egy jót, és megállapítottuk, a tavasz végérvényesen és visszavonhatatlanul bekövetkezett, annak pedig szerves része a napi több kiló homok és fagyifolt.
Az előszobában pucérra vetkőztek, és egyből a kádba rontottak, ahogy az nyáron bevett szokás nálunk.

Történelmi pillanat.
Odakint 16 fok, Milos nyitott ablaknál aludt. Az ablak előtt álló juharfa vörösen virágzik, körülötte ezer méh döngicsél, halk zsongással...

Horseland lovasklubos lovat és gazdáját hozta egyébként a Fogtündér...
Nagyon örült neki, nem hiába gondolkodott annyit apa a Fogtündér a játékbolt polca előtt...

Ma végre kiesett az a lógó, csálé kis fogacska, ami fölött már félig kinőtt a maradandó fog. Sorban a nyolcadik volt.
Emma egész nap halálos stresszben volt, hogy mit hoz neki a Fogtündér.
Remélem most lesz egy kis szünet, legalább is Emma részéről.
Lassan hét éve fogzik mindig valamelyik...

Két napi megfeszített munkával gatyába ráztuk a kertet.Tonnányi levelet söpörtünk kupacba, metszettünk, permeteztünk (ez volt az első, és valószínűleg utolsó alkalmas hétvégre rá), ágyásokat tisztítottunk meg, virágokat ültettünk, homokozót pucoltunk ki, mászókát szedtünk ráncba.
1600 nm a kert, volt dolog. Tegnap úgy ájultunk ágyba, és ma sem kell minket ringatni.
A kert szép lett, a gyerekek jókat játszottak a friss levegőn.
Ez egy tízpontos hétvége volt, az időjárás köszönjük szépen, maradhat ilyen úgy két hónapig (persze néha egy kis esővel).

Azért jól van ez így...
Három baráti családnak hét gyereke változatos korokkal, héttől egy évesig. Mind ugyanoda, az Árnyasba járnak.
Borka most elsős (na jó, ő már nem jár oda), Emma nagycsoportos, Katica és Fanni középsős egy csoportban, egy másikban Iván középsős, de ők együtt jártak bölcsibe (mármint Fanni és Iván), Kitti bölcsis, és Milos reménybeli bölcsis.
Kitti is az oviban nőtt fel, teljesen természetes volt, hogy megy majd bölcsibe, születése óta ismeri a helyet, a gondozó néniket. Jövőre jön az oviba, egy csoportba a tesójával, Fannival és a másik baráttal, Katicával. Egyébként is ismer mindenkit az oviban, hiszen minden nap jár oda.
Tegnap átmentünk a bölcsibe, és kicsit fecsegtünk Marikával, a főnénivel. Közben a gyerekek (Milossal együtt) vidáman zsibongtak az udvaron.
Mire Milos bölcsis lesz, nem valami nagy ismeretlenbe megy bele, hanem egy megszokott környezetben, és emberek között fog több időt tölteni. Még csak azt sem mondom, akkor először nélkülem, mert simán vigyázott már rá és fog is több felnőtt közülük.
Már most ismeri a leendő óvónénijét (remélem Andi néni jó sokáig marad az ovi kötelékében), olyannyira, hogy minap a szülői alatt ő vigyázott rá.
Jó neki, a kis harmadiknak, egy baráti kör legkisebbjének, hiszen a nagyok kitapossák neki az utat, mindig lesz mellette egy testvér, vagy jóbarát.
Jól van ez így, szeretem, hogy így van...

Egy éves, és egy hónapos

9680 gramm, tehát megint fogyott, noha nem sokat. Ez a második hónap, hogy nem gyarapodik, hanem fogy. Persze van miből, hiszen így is kiváló kondiban van. Beteg is megint hetek óta, és a mozgásfejlődése is turbóra kapcsolt, de akkor is...

Új mutatványa az orrfújáson kívül most nincs, a meglévő tudományát gyakorolja, finomítgatja. Nagyon szépen sétál már bakkancsban, pufi cuccokban is. Bárkivel szívesen elvan, minap szülői ideje alatt eladtam Emma óvónénijének, és egy órán keresztül vígan elvolt, akkor kezdett csak nyígni, mikor meglátott.

Az alvás nagyon szépen alakul, amikor éppen nem köpi ki a tüdejét a köhögéstől, akkor csak egyszer ébred enni. Ez így rendben is van.
A nappali alvások most nagyon zavarosak, látszik, hogy lassan át fog állni az egy alvásra a kettőről, de még nagyon a két verzió között van, amiből persze óriási káosz keletkezik szinte minden nap.

Mindent összevetve egy édes, imádnivaló huncut kis kutyus, nagyon nyugodt kisgyerek. Főleg azóta, hogy újra nagyon szigorúan tartom a tejmentes diétát (javul az ekcéma és a hörghurut is).

Új játékot találtam, nagy erőkkel kertészkedek itt:
Kertbirodalom
Végre az első olyan közösségi játék, ami teljesen békés. Nem kell hadsereget szervezni, harcolni, leigázni másokat, vagy védekezni a vad hordák ellen.

A másik véglet

Élénk érdeklődést váltott ki lappa posztja a múltkor arról, hogy a két gyerek intézménye két különböző időpontban lesz zárva, tehát tulajdonképpen egy komplett nyarat kell megoldani két dolgozó szülőnek.
A másik véglet tegnap a szülőin hangzott el. Tavaly volt először zárva az ovi nyáron 2 hétre. Idén már csak egy hetet terveznek, mert megy a rinyálás a szülők részéről, hogy mit csinálnak a gyerekkel.
Miután én merészeltem azt mondani, hogy azért egy hetet meg lehet oldani, nekem estek többen is, hogy értsem meg, van, aki nem tudja megoldani.
Egy hetet. Nyáron. Egy gyerekkel...
Nem tudom megérteni. Nem hiszem el, hogy nem terveznek legalább egy hét nyaralást, egy hét szabit... Fel nem foghatom, tényleg...

Milostudomány

Fújja az orrát, méghozzá ügyesen.
Mondjuk nem is csoda, megint hetek óta beteg. Most nagyon örülök, mert végre feljött az orrába a hurut, ki tudja fújni, ami komoly előrelépés ahhoz képest, hogy hetek óta a mellkasában hörög-morog, ciripel, sípol, szörcsög a cucc. Amitől persze köhög, öklendezik, aztán hányás a vége.
A doki néni szerint hajlamos arra, hogy letapadjon neki a cucc, amitől obtruktív bronchitis alakul ki. Utánaolvastam, és az derült ki, hogy ez összefügg a tejallergiával is...
Szóval neki már volt kettő ilyen (legutóbb decemberben), és három után kivizsgálás javasolt... Háköszi...

Filmklub

Az ifjú Viktória királynő

Nagyon kellemes film, klasszikus kosztümös-fajta. Hozta azt, amit vártam, se' jobb, se' rosszabb.
Abszolute ajánlom a műfaj kedvelőinek.
Plusz pont, hogy feliratos volt, ez pedig nagyon bejön nekem.
Külön pech, hogy erre is elhoztak gyerekeket (de most komolyan, nem lehet azt a szerencsétlent addig beadni egy játszóházba?!), és a mögöttünk ülő kislány nem tudott (olyan gyorsan) olvasni, ezért az anyukája végig magyarázott neki.
Hát így jár az, aki csak hétvégén matiné időben tud moziba járni...

Amikor ma reggel kinéztem az ablakon, azt hittem, rosszul látok. Több centi hó borította a kertet. Szerencsére még délelőtt elolvadt az egész.
Kedves Sándor, József, Benedek, tessék megtömni azokat a zsákokat!

Filmklub

Alice Csodaországban

Ezt a filmet ugyebár egyrészről Tim Burton rendezte, aki nem kisebb műveket jegyezhet, mint az Ollókezű Edward, Beetlejuice, Nagy Hal, Charlie és a csokigyár és a Halott menyasszony (csak hogy az általam legkedvesebbeket említsem), másrészről ez egy Disney film.

Én ez utóbbit nem tudtam, ha tudtam volna, nem lettek volna olyan elvárásaim, miszerint Tim Burton és Alice Csodaországban együtt ütős lesz.

Nem volt az, azt kell mondjam, ez a jó öreg Tim fiú aláfeküdt a Disneynek, és egy színes-szagos családi filmecske kerekedett, nagyon visszafogott figurákkal. Kávéscsészényi szemű őzikék azért nem voltak szerencsére, de majdnem.

Matiné időben néztük, rengeteg gyerek (5 éves is!) volt a nézőtéren. Én komolyan nem tudom, hogy a mai szülők mégis mire figyelnek, ha arra nem, hogy elvigyék az ovis gyereküket egy Tim Burton filmre (nóóóóórmááális Maaaargit?!) De most komolyan, eszemfaszom megáll...

(És nem, a Charlie és a csokigyárra sem vinném el az ovis gyerekemet, főleg nem moziba!)

De ezek a gyerekek edzettek lehetnek, mert egyikük sem sikított fel, amikor egy százfogú szörny üldözte hőseinket, sem akkor nem jajdultak fel, amikor Alice felpuffadt vizihulla fejeken lépkedett át a várárkon... Ki tudja, mit néznek otthon a tévében...

Na de vissza a filmhez. A figurákon látszott, hogy le vannak fojtva rendesen. Tudna ez jobb is lenni. Kicsit olyan érzés volt, mint egy Ferrarival lemenni a Balcsira egy júliusi pénteken. Megnéznek persze, meg tudod is, hogy hűdeállat kocsiban ülsz, de igazából nem kényelmes, mert ezt a kocsit nem harmincas tempóra tervezték, a rugózás, a futómű, a motor úgy két kiló körülre van belőve, és a kölyök úszógumija, meg az anyós gázrezsója nem fér a csomagtartóba (mondjuk a kölyök, meg az anyós sem, ha már az igazságot boncolgatjuk).

A családi kombival azért kényelmesebb lenne, beférne a láda sör is, amit a Tescoban vettünk útközben.

Megint elkalandoztam. Szóval nekem csalódás volt, sokkal jobbra számítottam. De ha nem tudtam volna, hogy ki a rendező, akkor viszont nagyon tetszett volna, mert azért Johnny Depp isssteni Kalapos volt, szinte beleszeretett az ember. És Helena Bonham Carter (HP: Bellatrix Lestrange) és Anne Hathaway, mint két királynő is rendben volt, kellőképpen őrültek voltak (egy Disney filmhez képest).

Alvás

Harmadig éjszaka. Egyszer ébredt csak fél három körül, aztán fél hétkor.
Én ötkor felébredtem arra, hogy sír egy gyerek, először azt hittem, hogy Iván, de nagyon halk volt a hang, átmentem, ő pedig vígan aludt.
Kihallgatóztam, és a szomszéd házból jött a hang.
Nagyon kipihent lehetek, sokáig vissza sem tudtam aludni...
Reggel a kis matracon találtam az egész bagázst, aparozmár hangosan horkolt, a két lókötő meg köréfonódva szuszogott. Rájuk eresztettem hát a legkisebb zsiványt is, hadd legyen haddelhadd...
Sokkal vidámabbak így a reggelek...

Nem vagyok hajlandó kommentálni, csak az utókornak jegyezném itt fel, hogy marcius közepe van, és bár hiába volt plusz 1-2 fok tegnap egész nap, oly mértékben szakadt a hó, hogy több centi megmaradt (természetesen tegnap áramszünet volt 8-17 óráig, cserépkályha rulez).
Most is esik, négytől pedig ovis ünnepség az OVI UDVARÁN...

Na mondjuk az egy dolog, hogy nálam kevésbé honleány kevés van kies kis hazánkban, és hogy zsigerből írtózom mindenféle nemzeti ünneptől, de hogy mindezt bokáig hóban ünnepeljem is, na az már nagyon a basszameg kategóroia. El is sunnyognám, de nem lehet, Emma szerepelni fog, így csak Jura jön erősítésnek...

Újból nekivágtam az éjszakai alvás megreformálásának. Jurát átküldtem a gyerekszobába a nagyokhoz, legalább ő tudjon aludni.
Én pedig megerősített szívvel tértem nyugovóra mit sem sejtő sarjam mellé.
Az elhatározás a következő volt:
- Csak egyszer kap cicit, éjjel egy körül. Elvégre egy 1+ éves gyerek kizárt, hogy éhenhaljon reggelre, ha csak egyszer szopik. (Később ezt is el akarom hagyni, de csak szép sorjában.)
- Csak akkor megyek oda hozzá, ha ordít, akkor is visszafektetem.

Nos ennek az lett a vége, hogy egy előtt kelt párszor, de visszafektettem, gond nélkül visszaaludt. Egy körül szopizott, majd utána is sokszor ébredt, de én lapultam az ágyban, ő meg pár nyiffantás után visszafeküdt és elszunnyadt. Ordítás nem is volt.
Hajnalban pedig mélyen bealudt, végül majdnem egy órával később ébredt, mint szokott. A végeredmény kipihent, mosolygós család. Én is kialudtam magam, hiszen kifejezetten pihentető úgy ébredni sokszor, hogy nem kell kikelni az ágyból. Jura is jót aludt a nagyoknál.

Ma már a délelőtti alváshoz is szopizás nélkül tettem le (persze előtte cicin csüngött a nappaliban vagy egy órát), és pár strófányi méltatlankodás után el is aludt.
Este azért jobban beöltöztetem, mert így egész éjjel kitakarózva aludt, ami azért nem kívánatos még ebben a zimankóban.

Második buli - a családdal

Első buli - Orsiékkal

Rinyaposzt

Ha lenne erőm a lábamat felemelni, akkor tényként közölhetném: az utolsókat rúgom.
Nem bírom tovább az óránkénti keléseket, egy év után eljutottam a "jaj szegény kisbabám, biztos baja van" állapottól a "megfojtom a büdös kölkit, ha tovább vonyít" állapotig.
Az a furcsa, hogy tegnapelőtt még úgy volt, és tegnapra meg már így, mintha egy nap alatt szállt volna el belőlem az összes türelem és megértés.
Vagy csak különösen szar éjszakám volt nekem is, és ma éjszakára megint türelmes és megértő leszek. Remélem.
Főleg, hogy napközben is nagyon vacakul alszik, és amikor ébren van, akkor meg sír. Vagy a foga, vagy a hasa. Ha utóbbi, akkor a gasztrós doki tehet nekem egy kurva nagy szivességet, miszerint anyuka nem kell olyan szigorú diétát tartania, apránként elkezdhet enni tejterméket.
Egy hete egy kicsi tejfől, egy falat sajt lecsúszott, és láss csodát, virít az ekcéma a lábán, és megint nem alszik. Mától újra totál tejmentesen vagyok, meglássuk...

Szóval ezért is nem írok, nincs mit, nincs is gondolat a fejemben, a túlélésre játszom.

Milosduma

Reggeli zsolozsma a kiságyból (várja a megmentőket, de azok nem jönnek):
- Mama? Neeem. Apa? Neeem. Anya? Neeem. Emma? Neeem...
Majd mikor Jura kikászálódik az ágyból, és elindul felé, boldogan rikkantja: Apaaa!

Milosduma

Megszökött a nappaliból, és a kutyát piszkálta egy zseblámpával a folyosón. Rászóltam:
- Juuj te! Gyere be!
Mire Milos mérgesen:
- Nem be!

Egy éves alig múlt. Mire bölcsis lesz Ady-t szaval?!

Kissé megkésve bár, de végre beraktam a képeket, amiket a nagy hóban csináltunk.
Nemsokára jönnek a Milos szülinapos képek is...