Jura ma elutazott Londonba.
Fél délelőttöm ráment, hogy az előzetes, kb. 30 darabból álló NEXT gyerekruha listámat meghúzzam, és egy költséghatékonyabb felsorolással álljak elő.
Nehéz volt, de sikerült. Kicsi excel táblába összefoglalva cikkszámmal, mérettel, árral, másodlagos listával (ha az első listából nem sikerülne mindent beszerezni). Ez már múlkor is bejött, a boltba belépve az első eladó kezébe nyomta a listát, ők szépen összeszedték a cuccot, ami meg nem volt, azt másnapra leszállították neki a szállodába. Tiszta munka, pont egy ebédidő felében teljesíthető küldetés.
Ráadásul hála végtelen önuralmamnak, nagyon rövidke kis lista lett, szinte csak listácska.

Mindazonáltal nem szeretem, ha elutazik, ha nincs itthon, ennyi év alatt sem sikerült megutálnunk egymást, mitöbb szeretjük és vágyjuk a másik társaságát. Körülnézve szűkebb és tágabb ismeretségi körömben ez mármár perverziónak számít.
Bár ha még a Porontyon olvasottakat is számításba veszem, akkor egészen biztos az, hogy velünk nincs valami rendben.
Hiszen dacára annak, hogy premier plánban végignézte három szülésemet is (az elsőnél az alfelem hímezgetését is) ugyanolyan hévvel kíván, mint régen, nem töri le a macinacim, vagy tej és bébipapi foltos trikó sem. Több mint tíz évnyi kufircolás után is kapásból még több tízévnyi (egymással való) kufircolás ugrik be mindkettőnknek.
De ha (nagy nehezen) elvonatkoztatok a szextől, akkor is valami furcsa módon az egymásnak való örömokozás az elsődleges szempont, és nem a másik furmányos gyötrése.

És ha elutazik, akkor valahogy még nyilvánvalóbb ez az egész. Szervült részei vagyunk egymásnak, olyat meg ki hallott már, hogy az egyik lábam, vagy teszemazt májam elutazik Londonba, én meg itthon maradok?!
Az a kis májacska sem érzi olyan jól magát a kedves testüregétől oly messze...