Szombaton kiderült, hogy a természet bármennyire is titkolja, itt bizony tavasz van. Nagyon jót piacoztunk. Iván kicsit elveszett, de aztán meglett, a főtéren ült a szökőkút peremén, és az indián zenészeket nézte.
Közben Milos elkezdett nyígni, én pedig leültem egy padra a napsütésben, és megszoptattam. Közben néztem Jurát és a gyerekeket, ahogy a szökőkutat nézték, és a zenét hallgatták.
Arra gondoltam, hogy mennyit ijesztegettek, hogy majd milyen nehéz lesz három gyerekkel, csak egy-két ember mondta, hogy neki ettől kerekedett ki a világ, de mások leginkább csak a problémákat sorolták.
Hát vannak problémák persze, és rengeteg megoldani való feladat, de ott a padon végre meg tudtam fogalmazni az érzéseimet.
Ez a legjobb dolog, ami történhetett, Milosnak helye volt a családban a kezdetektől fogva, és most hogy megszületett, kerekké vált a család. Így vagyunk mi teljes egész.
Pedig Milos kezd életre kelni, már nem csak egy alvó kis csomag. Néha nehezen alszik el, éjjel másfél-két óránként kel, ordítani is szokott torkaszakadtából sokáig, és mégis...
6 megjegyzés:
:) ez egy nagyon kedves bejegyzés. Vidám és napsütötte, mint a tavasz. Gyönyörű család vagytok, meg kell hagyni. Kívánjuk, hogy sok sok ilyen pillanat legyen az életetekben. Puszi!
ezt annyira értem :) hogy így kerek. és talán kevesen érzik.
Azt hiszem én voltam az egyik, aki írta, hoyg nálunk is így kerek.:-)) Nekem sokkal könnyeb így, számtalan dolgon nem fárasztom már magam, és a gyerekek meg annyira imádják a legkisebbet, hogy iszonyat jó látni!
Örülök, hogy te is így érzel!!
ÉN teljesen rákaptam a gyerekezésre, és ahhoz képest, hogy az első előtt csak kettőt terveztem, most ha tudnám, hoyg ki tudom hordani, akkor még vállalnék.:-)
GRATULÁLOK A KIS "VÉNSÉGHEZ", az 1 hónapos Miloshoz!!! :)
Azért az mennyire szenyóság, hogy gyakorlatilag szomszédok vagyunk és még a piacon sem bírunk összefutni?! :-))
Pedig szinte mindenkivel a piacon futok össze :-))
Megjegyzés küldése