Már egy hónapos!
Hát igen, rohamtempóban öregszenek ezek a gyerekek...
Ez alatt az egy hónap alatt sokminden történt. A nagy zabálásoknak meglett az eredménye, egy kilót ráhúzott a születési súlyára (a legkisebb mért súlyára pedig majdnem másfelet).
Tegnap szép kerek 4990 grammot mutatott a mérleg.
Kinőtte az ötvenes ruhákat, és úgy tűnik, most hosszra gyúr, az ötvenhatosokban sem fog sokáig időzni.
Túl vagyunk az első betegségen is, egy egy hétig tartó taknyosságon (jobban belegondolva eddigi életének egynegyedében beteg volt).
Két-három óránként éhezik meg még mindig (vö. a súlygyarapodásával), bizony éjjel is.
Éjjel sokáig másfél óránként ébredt enni, ennek is megvan a maga szépsége, mégpedig az, hogy 2 napja már csak két és fél - három óránként kel. Ilyenkor reggel friss vagyok és üde.
Fürdeni utál, pucéran lenni utál, a tisztábatevést utálja.
Tulajdonképpen mindent utál, ami nem cicizés.

Már nem csak eszik-alszik csomag, többet ordít is, mert már nem alszik el olyan könnyen, viszont elég hamar elfárad még.
Érdeklődve nézelődik, kedvence egy plüss macska amit az ágyrácsra akasztottam neki. Ezt használtan szereztem a neten párszáz forintért.
A soktízezer forintos zenélő, forgó, fényjátékos hájtek hintát utálja.
Szépen emeli a fejét hason, úgy nézelődik egykét percig is.

Szociális téren is sokat fejlődött, egyszer véletlenül majdnem rámmosolygott, de aztán időben észbekapott. Már hajlandó rámnézni, összeráncolt szemöldökkel, csücsöri szájjal, kicsi manószemeiben egy aggszűz matektanárnő rosszallásával.
Vigyorogni kizárólag a mellemmel a szájában hajlandó, akkor viszont sokat és elégedetten, néha felkuncog duhaj jókedvében.

Összességében imádnivaló, klassz kiskölyök, megtiszteltetés az anyjának lenni...