Hasfájásrúl

Hát igen, a tankönyvek szerint nagyjából hat hetes korban kezdődik a hasfájás. Milos ma öt hetes, és elég egyértelműen kezdődik nála valami hasonló.
Arra már rájöttem, hogy akár csak Iván, ő sem bírja, ha kávét iszom (voltak előjelek, terhesen sem kívántam sokáig a kávét). Ami tőlem a létező legnagyobb lemondás.
Négy napja nem iszom kávét, és bár Milos megnyugodni látszik, rajtam a létező összes elvonási tünet kitört. Kezdve a nyugtalanságtól a kézremegésen át az éjjel nappal szűnni nem akaró fejfájásig, amit szó szerint megfejeltem a kocsiajtóval, szóval most már van egy hatalmas dudor is a homlokomon, ez biztosítja két napja a halántéktól halántékig nyilalló fejgörcsöt is.
Nyilván az is közrejátszik, hogy Milos éjjel kel 11-kor, 2-kor, majd 4-től óránként. Ez kávé nélkül erősen kileng az elviselhetetlen tartományba.
A tea sem hoz megfelelő eredményt, ráadásul csak a zöld tea mehet, mert a fekete tea is csikarja.
Meg az uborka, a krumpli, és jóformán bármi más, ami nem cukros tészta. Az pedig csak egy pár napig jópofa, utána broáf...

Nem is panaszképpen írom, csak mint egy ténymegállapításként, és nagyon remélem, ha újra gyerekre vágynék, előtte elolvasom ezt a posztot.
Na persze később ezekre az emlékekre a feledés jótékony fátyla terül, és csak az marad meg, hogy bár kel szopni, szépen vissza is alszik utána. Pár év múlva nyilván valami olyasmire fogok emlékezni, hogy hát igen, Milos a kezdetektől fogva remek alvó volt, sosem fájt a hasa, összességében rendkívül jó gyerek volt, az a pár hónap kávé nélkül pedig egyértelműen az én egészségemet szolgálta, gyerekjáték volt lemondani róla...

Szóval megyek is a gyógyszertárba, és megveszem a gripe watert...