Édes Emmám

Tegnap fekvéskor kibökte, pedig láttam rajta, hogy még beszélni is fél a dologról, legszívesebben nem beszélne róla.
Azt mondták neki az oviban, hogy szurit fog kapni. Ugye hogy nem?
Olyan reménykedve nézett rám, annyira remélte, hogy megnyugtatom. A szívem is belesajdult, annyira sajnáltam, úgy éreztem, hogy cserbenhagyom a válasszal.
Mert hát bizony fog kapni szurit. Vár rá a hatéves oltás. Ha eltitkolom, akkor hazudok neki, ha elmondom, beigazolódik a rettegése.
Szinte láttam, ahogy a nagyobb lányok piszkálják vele az oviban, ő pedig váltig állítja nekik, hogy ő bizony nem fog kapni szurit, és majd az anyukája is jól megmondja ezt.
Elmondtam, mert nem akartam hazudni.
Nagyon rossz volt. Még sokáig sírt, és sokáig nyugtatgattam.
Na persze a legnagyobb megnyugvást az hozta, hogy elmondtam, aki szurit kap, az utána ajándékot is választhat.