Iván beszél!

Az első szavait úgy egy évesen mondta ki, "anya" és "kaka". Teljes egy évig meg is elégedett ennyivel. Az ember nem is gondolná, hogy ez a két szó bőven elég, hogy az ember megértesse magát a környezetével.

Majd egyik napról a másikra elkezdett folyékonyan, kerek egész, jól ragozott(!) mondatokban beszélni. Persze még nagyon kis babanyelven, de már nem csak szakavatott fül érti meg.
Az első mondata ez volt: "Én vagyok a halacska" (ez a jele az oviban).
A második: "Apa adjál uborkát!"

És innentől megállíthatatlan. Persze produkáltatni nem hagyja magát, és nem is nagyon beszél mindenkinek, legfőképp inkább csak a szűkebb családnak. De nekem egész nap hadovál. "Hol van Emma?" kérdi századszor tőlem vasárnap óta. Mindannyiszor meg is felel rá: "Emma a mamánál van".

Egész egyszerűen bámulatos amit csinál. Rajongó örömködésemet fensőbbséges félmosollyal veszi tudomásul. "Ugyan, szóra sem érdemes! -üzeni huncutul csillogó két szép szeme - Zseni vagyok, ezt eddig is tudtad, nem?"