Aztán meg az van, merthát szómenésem van, merugye itt ez a net, hát valami erő késztet, hogy lökjem a rizsát.
Szóval minap elhatároztuk, hogy na akkor játsszunk kicsit, csináljunk úgy, mintha nem ismernénk egymást, ismerkedjünk meg.
Az tuti izgi lesz.
Hosszú idő óta az első szabad esténk volt, kisebb parázs vita után végül a mozi mellett döntöttünk (megjegyzem igen jó filmet láttunk), és az este betetőzéséül mégiscsak elkocogtunk az Alexandrába megismerkedni egymással.
Hát azért oda, mert hosszú hetek egyeztető tárgyalásának ez lett a végeredménye, hiszen én kerek-perec kijelentettem, hogy szórakozóhelyen nem ismerkedem - még vele sem.
Plázában meg olyan... ciki... Naszóval hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, kizárásos alapon maradt a könyvesbolt, mert az olyan intelektuális-szerű.
Naszóval izzadó tenyérrel besétáltam tök egyedül, éjnek évadján abba a nagy könyvpalotába. Idiótának éreztem magam, meg rettenetesen izgultam, mint szűzlány a nászéjszaka előtt.
Későb utánam jött, láttam, aztán eltűnt.
Éjfélkor bemondták, hogy legyünk szivesek kedves édesanyánkba elfáradni, mert ez a hely itten bezár, lesz ami lesz.
Kétségbeestem. Dehát velem mi lesz? Nekem ittem a jövendőbelimmel kell megismerkednem, ha a fene fenét étkezik is.
Na nem szaporítom tovább a szót, kifelé menet futottunk össze, nagyon röhögtünk.
Még szerencse, hogy nem most kellett tényleg megismerkednünk, életek boldogsága veszett volna kárba emiatt. A Sors is mennyit izzadhatott, mire összejöttünk, két ilyen balfék mint mi...